Sokan már megtalálták ezt az utat. Az utat, amelynek minden egyes métere boldogságot hoz, amelynek már rég elfeledtük a végállomását, ahová indultunk, hiszen minden egyes lépés örömteli, és talán nem is akarunk a végére érni. Én azt mondom, aki ezen úton jár, az a világ legszerencsésebb embere, és ne higgye magát egynek a sokból.

Fiatalon az ember belevág egy s másba. Kipróbálja magát az élet több területén, legyen ez hobbi, munka, párkapcsolat, szórakozás… a lényeg, „Semmiről se maradjunk le!” Sokunknak hosszútávon kielégítő lehet ez az életvitel, de azoknak a sorstársaimnak, akik célkeresésben vannak, olykor-olykor fejfájást okozhat egy-egy útvesztő.

Céltalanság! Mi tévő legyek?

Gyakran érezhetjük monotonnak a hétköznapokat, a munka, tanulás, napi teendők mellett kevés időnk marad magunkra, párunkra, családunkra, az élet élvezetére. Egy idő után emiatt besokallhatunk, úgy érezhetjük talán zsákutcába tévedtünk.

De mit tegyünk akkor, ha semmi örömöt sem találunk a rohanó hétköznapjainkban?

Először is, szögezzük le! Senki sem hasztalan ebben az életben. Tehát, mindenkinek van célja. Nincs kivétel. Egyszerűen csak meg kell találnunk azt. Van, hogy a szemünk előtt van, csak épp nem vesszük észre. Az élet mindig feladatokat ad nekünk. Lehet, most az a feladatunk, hogy gyermekeinket oltalmazzuk, vagy hasznos tagjai legyünk egy csapatnak a munkahelyünkön. Nem kell feltétlen a „nagybetűs álmok” között keresnünk a céljainkat, egyszerűen magunkban kell megtalálnunk a nyugalmat, a lelki békét, a megelégedést. Ha ezt birtokoljuk, arra az útra tévedünk, melynek minden métere boldogsággal tölt el. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ne legyenek új célkitűzéseink, új terveink, hiszen a tenni akarás, mindig fejlődéssel jár. Tehát ha hasztalannak érezzük magunkat, gondoljuk csak végig, mennyi minden függ tőlünk. Ha felfedezzük magunkban az utat, többé nem kell máshol keresnünk!