A peches ember soha nem ártatlan sorsának alakulásában. Vannak, akik hajlamosak arra, hogy szerencsétlenek legyenek, sőt mi több, egyenesen magukhoz vonzzák a bajt.
Jellegzetes vonásaik közé tartozhat a bizonytalanság, a levertség, a magány és az elszigeteltség, a fokozott bizalmatlanság, az állandó félelem, valamint a fejletlen öntudat éppúgy, mint a könnyelműség és a hiszékenység. Szinte lerí róluk a bizonytalanság, hiszen suta kézmozdulataik, mozgásuk és testtartásuk is azt fejezi ki: „Védtelen és tehetetlen vagyok!" Náluk a kudarc a képességeiket meg nem haladó feladatok elvégzésekor is szinte bizonyosra vehető.
Ez a jelenség az „önbeteljesítő jóslat" Azt jelenti, hogy az érintett személy öntudatlanul is úgy cselekszik, hogy a saját maga által előre jelzett sikertelenség bekövetkezzék. Nem mintha nem szeretne sikeres és boldog lenni, csak éppen minduntalan nehéz helyzetbe hozza magát.
A jelenség mögött különböző okok húzódhatnak megSokan már kisgyermekkorukban elsajátítják ezt a magatartásformát, amikor kénytelen-kelletlen eltűrik a fizikai fenyítést vagy a lelki szenvedést. Már ekkor annyira hozzászoknak az áldozat szerepéhez, hogy felnőttként is újra meg újra ilyen helyzetbe kerülnek. Ráadásul mindenki sajnálja a szegény áldozatot, akiben ettől megerősödik a tudat, hogy ő „sorsüldözött” ember, aki semmiről sem tehet és nem is kell tennie semmit helyzetének javításáért.
Az önsors-rontás egyik gyakori oka az a jelenség, melyet úgy neveznek: „félelem a sikertől”Ez azt jelenti, hogy valaki éppen egy nagy győzelem kapujában vagy sikerének csúcsán bukik el, általában valami gyerekes hiba miatt. Hirtelen remegni kezd a térde, és leblokkol, mert annyira akarja a sikert, hogy összeroppan a saját magával szemben támasztott igények terhe alatt. Ebben az állapotban nem tud semmit, nem képes semmire - valósággal elsötétül előtte a világ.
Mindig más a felelős
A sikertelenségért - a peches emberhez hasonlóan - rendszerint a kudarcot vallott személy is a többieket teszi felelőssé. Vagy a szülők, vagy a partner a ludas a balszerencsében, és ha egyik sem, akkor a körülmények okolhatók mindenért. A bűnbakkeresés egyfelől kényelmes megoldás, mert leveszi az ember válláról a saját sorsáért érzett felelősség terhét, másfelől azonban a tehetetlenségbe való beletörődés meggátolja a vágyak és a kitűzött életcélok megvalósítását. A balszerencsét és a sikertelenséget nem ritkán az okozza, hogy rettegünk a hibás döntésektől és attól a kellemetlen gondolattól, hogy bizonyos mértékig fel kell áldoznunk kényelmünket.
Örülj a kicsinek is!A boldogság azonban elérhető, ha valaki kezébe veszi saját sorsának irányítását - sőt, a boldogság megtanulható. Az ember általában akkor örül, ha az események alakulása felülmúlja előzetes elképzeléseit. Ha túlzott igényeket támasztunk, nem kerülhetjük el a csalódást és a boldogtalanságot. Ezért olyan fontos, hogy kis dolgoknak is tudjunk örülni.