Nem merek önmagam lenni: Az elnyomott én

Úgy tűnik, félsz önmagadat adni. Fejődésedet csak úgy tudod elképzelni, hogy másoknak nem vagy terhére, ezért minden konfliktust lehetőség szerint elkerülsz. Amennyiben egy helyzetet kockázatosnak ítélsz, inkább visszavonulsz. Ha nem tudatosítod magadban sürgősen, hogy mit teszel, egy napon - életedre visszatekintve - rájössz, hogy álmaidat, vágyaidat, kívánságaidat, sorra félretetted. Ennek ellenére azért hozzáállásodnak van egy jó oldala is: képes vagy másokat figyelmesen és empatikusan meghallgatni. Leghőbb vágyad, hogy mások tiszteljenek, ezért kínosan kerülöd azt, hogy zavarba hozz vagy megsérts másokat. Kellemes társaságnak számítasz, ezért könnyen beilleszkedsz a közösségekbe. Sajnos annyira képes vagy az alkalmazkodásra, hogy előbb-utóbb önfeláldozóvá, bánkódóvá és frusztrálttá válsz - ez pedig megtévesztő arculatot jelent számodra. Néhányan gyengének látnak, de csak azért, mert nem tudod magad rendesen kifejezni. Ez aztán gyakran párosul az egyébként is meglévő kisebbrendűségi komplexusoddal, mely még egy lehangoltsággal is megajándékoz.

Mit tehetsz?

Miért nem tudod olyan gyakran önmagadat kifejezni? Vedd tudomásul, néha elkerülhetetlen az, hogy megsérts másokat, mert a bántások, ellentmondások segítenek ahhoz, hogy arra az útra irányuljon a figyelmed, amelyiket követned kell. Tedd világossá mások számára, mire van szükséged, mire vágysz, és hogyan érzel. Az átmeneti feszültség olykor azért szükséges, hogy mások figyeljenek rád és nem mellesleg, ezáltal te is gyorsabban fogsz megbocsátani, amikor ők bántanak meg.

Vissza a képekhez>>>