Úgy csinálok, mintha önmagam lennék: A megjátszott én

Nem vagy igazán önmagad. Rendszerint azt mutatod a külvilág felé, hogy minden a legnagyobb rendben van, de igazából csak úgy teszel, mintha így lenne. Nem tudatosan csapsz be másokat, csupán megszoktad, hogy olyan képet mutass magadról, amiben elégedettnek tűnsz. Krízishelyzetekben azonban, vagy amikor tudatosan kezdesz élni, sokkal bonyolultabbá válik számodra minden, mint azt a környezeted gondolja. Mivel képzeleted csapongó, csak kisebb mértékben vagy képes magad kontroll alatt tartani. Igaz, ezáltal tudsz jól alkalmazkodni a változó körülményekhez, és azért válsz könnyen elfogadhatóvá mások számára, mert jól teljesítesz és gyorsan azonosulsz a társasággal. Céljaidat sikerrel viszed véghez, köszönhetően a másokra gyakorolt bájaidnak. Az egyetlen probléma az, hogy egy idő után már nem tudod, ki is vagy valójában, és az önmagadról kialakított képed fogságába kerülsz. Ezt szokták „fals énképnek” nevezni. Kockázatos, hogy előbb-utóbb felületessé, ravasszá válsz. Sőt hangsúlyossá válik személyiségedben a szorongó érzés is.

Mit tehetsz?

Nem kell állandóan mások kedvére tenned és hozzájuk feltétel nélkül alkalmazkodnod. Arra sincs szükség, hogy általuk függővé tedd magad, mert így csak önmagadat idegeníted el azáltal, hogy úgy hiszed, csak akkor vagy értékes, ha kívánságaikat teljesíted és hasznukra vagy. Tanulj meg különbséget tenni a felépített arculatod és a benned lakozó én között. Vedd tudomásul, hogy jogod van ahhoz, hogy olykor rossz hangulatban légy, és néha agresszívabban lépj fel. Nem kötelező mindig mosolyogni, sem a legutolsó divat szerint öltözködni, sem „szolgálatokat” teljesíteni. Engedd meg magadnak, hogy egyszer-egyszer csalódást okozz másoknak!

Vissza a képekhez>>>