Ló

Abban ugye egyetértünk, hogy a lovak szeretnek kedvükre vágtázni? Mert a mi Lovunk is ilyen... És milyen még? Hevesvérű, türelmetlen, gyors gondolkodású és beszédes. Mindig száguldani akar, átugrani kecsesen az akadályok felett, elsőként befutni a célba, és learatni a győzelemért járó babérokat. Még a megöregedett igásló sem szeret csendesen poroszkálni, ha már vágtatni nem is tud, akkor legalább ügetni akar.

A Ló fő erőssége a beszéd. Ezzel egyetlen célja van, az hogy felhívja magára a figyelmet. Szereti a nagy társaságot és minden olyan helyet, ahol sokan vannak. Mert itt csillogtathatja erényeit, ékesszólásával lenyűgözheti hallgatóságát. Mondanivalójában mindig fellelhető a bölcsességnek legalább egy szikrája, még akkor is, ha a végső nagy igazság nem is csendül ki belőle.

Szereti a szabadságot és a függetlenséget, ezért igyekszik olyan hivatást választani, ahol nem köti gúzsba semmiféle rend, vagy fegyelem. Ezt meg is teheti, mert sokoldalúan tehetséges. Mindenhez ért egy keveset, mindenről van önálló véleménye, amit szellemesen, némi iróniával fűszerezve tálal hallgatóinak. Társaságát gondosan megválasztja, vonzódik a társadalmi, a gazdasági és a művészeti élet vezető személyiségeihez. A kétes értékű egzisztenciákat ösztönös óvatossággal kerüli, mert tudja, hogy ezektől semmi jót nem remélhet. Jaj azoknak, akiket a Ló nem szeret. Gyorsan felismeri az emberi fogyatékosságokat, és ezeket maró gúnnyal ostorozza. Nem tanácsos vele vitatkozni, mert gazdag szókincsével úgyis lehengerli vitapartnereit.

A négy fal között ritkán érzi jól magát. Szereti a végtelenbe nyúló zöld mezőt, ahol szabadon száguldozhat, élvezi a kalandokat és a veszélyt, rajong az új dolgokért, az ismeretlenért. Néha sokat kockáztat, de mivel tisztában van a képességeivel, erejével, ha észrevesz egy túl magas akadályt, akkor még idejében megtorpan és irányt változtat. Anyagi helyzetére az a jellemző, hogy sohasem kell szűkös hónapoktól és évektől tartania. És mivel előrelátó, némi tartalék mindig akad valamelyik fiókban, amit aztán ügyesen kamatoztat. Nem fukar, szívesen költekezik, drága ajándékokkal halmozza el azokat, akiket a szívébe zárt.

A Ló szereti, ha a szőre csillog a tisztaságtól. Követi, esetleg diktálja is a divatot, ő az, akin a szmoking, vagy a nagyestélyi ugyanolyan jól áll, mint egy kopott farmernadrág.
A szerelemben éppolyan lobbanékony és türelmetlen, mint az élet más területén. A legkisebb szikrából pillanatok alatt lobogó máglya lesz, aminek fényétől a Ló totál megvakul, megáll körülötte az élet, egyszerre boldog és boldogtalan, ilyen az ő szerelme. Ha a házasság igájába hajtja, a fejét gyorsan megtalálja a módját annak, hogy ezt az igát egyedül élete párja cipelje. És ez bármennyire is roskadozik alatta, a Ló elvárja, hogy kellő tisztelettel, és aggódó odaadással várják otthon, amikor végre hazatér valamelyik koktélpartiról, vagy éppen egy kellemes szerelmi kalandból. Viszont ennek ellenére segítőkész, és ha sokat dicsérgetik, akkor még a nehéz terheket is szívesen cipeli a hátán.

Jó tanács a Lónak: ne vágtass folyton, néha állj meg, hidd el, megéri!

Vissza a táblázathoz>>>