Útkeresés

Mit siránkozol azon, hogy nem találod azt, akit, vagy amit keresel az életben? Meg tudod egyáltalán fogalmazni, hogy mire vágysz? Hogy akarod megismerni a tömegben a lelki társadat, ha még azt sem tudod, pontosan milyen legyen? Talán bizony az a baj, hogy még magaddal sem mertél szembenézni, nem is ismered önmagad! Honnan tudnád, hogy ki illene hozzád? Akkor miért csodálkozol azon, hogy nem találjátok egymást? Sem ő téged, sem te őt? Amíg csak mások elvárásainak akarsz megfelelni, addig gúzsba köt ez a kényszer, félelmeid rabjává tesznek saját törekvéseid, így sűrű fátyolként leplezik valódi lényedet. Eltakarnak őelőle is.

Ha változtatni akarsz, akkor nézz szembe önmagaddal, nevezd nevén jó és rossz tulajdonságaidat és fogadd el őket. Csak így tudod meghatározni azt az irányt, amerre tartanod kell. Fejlődj! Ó, hogy ettől is félsz, mert fáj? Ez biztos! Igazi önként vállalt tisztítótűz lesz ez számodra és számíthatsz arra, hogy fájdalmaidat csak könnyeid oldhatják. De nyugodj meg, ez már nem a megfelelési kényszer és önként vállalt elnyomás megsemmisítő, lélekölő fájdalma, hanem annak ellenkezője – léleképítő megerősítés és a valódi megbocsátás, nemes önszeretet meditációja, mely elhozza a várt boldogságot.

Vissza >>>>