Vágyak

Mire vágysz – de őszintén – szexre, vagy szerelemre? Ne szépíts! Mert ha szerelmet szomjazol és magad is gyengéd érzéseket táplálsz, akkor ne hazudj magadnak felületes érzéseket. Ha meg csak az öledet tüzeli a vágy, akkor ne akard bujaságodat mély érzelemként beállítani. Ugyan a szerelmes nőben is ott él a csábító és a csábítóban is ott van az érzelmekre szomjazó gyengédség, de más és más dominál bennük! Tisztázd ezt magaddal, mert a szerelmes vonzalmat dédelgető nő nem tud vad és nemtörődöm bujasággal csábítani, ahogyan a puszta testiségre éhező sem tud érzelmeket hazudni. Elárulja őket szemük, hangjuk és testbeszédük.

Ha már tudod a választ és belevágsz a hódításba, fogadj meg magadnak valamit – nem hazudsz továbbra sem. Akár buják a vágyaid, akár érzelmesek, kövesd őket tisztán, ne hazudd a másiknak sem az ellenkezőjüket. Csak így élheted meg azt a nőt, akit olyan régen keresel magadban. Még akkor is, ha veszélyesebbek céljaik, mint akár a szerelmes, akár a buja csábítónak. A céltalan, tartalmatlan és terméketlen csábítás megvakítja belső szemedet. Aki nem is akar semmit, fel sem fogja a férfiak létezését, csak hímeket lát mindenütt és csak arra szomjazik, hogy őt nézzék, őt csodálják... Ez a csábítás olyan a nőnek, mint a dögvész. Hiszen éppen azért csinálja, hogy kegyetlenül elnémítsa a lelkében sikoltó kétséget és félelmet. Hogy ő nem is elég jó, nem is kell. Hogy üres... Pedig nem üres ő sem, csak keresnie kellene magát. akkor nem kellene a látszólagos űrt mindenféle külsőt formáló csábítási trükkel kitöltenie.

Vissza >>>>