A hazugságainkért legtöbbször az egónk a felelős. Azt akarja, hogy okosabbnak, gazdagabbnak, fontosabbnak, népszerűbbnek látsszunk, mint amik valójában vagyunk. A hazugság gyakran mások manipulálásának az eszköze, hiszen azt akarjuk, hogy higgyenek illuzórikus világunkban, ezzel azonban őket is becsapjuk. Mivel mi magunk kevésnek értékeljük valódi önmagunkat, ezért akarunk mások szemében többnek látszani. A hazudós, nagyot mondó emberek mindig önértékelési problémákkal küzdenek. Azt hiszik, csak akkor fogadják el őket, ha többnek mutatják magukat.
A megrögzött hazudozó gyakran már gyerekkorában megalapozza ezt a szokását. Általában abból ered, hogy igényeit érdektelenségből, vagy a körülmények miatt nem tudják kielégíteni a szülei. Emiatt aztán szomorúak, majd dühösek leszünk, végül pedig beletörődünk, és elhitetjük magunkkal, hogy nincs is szükségünk a törődésre. Ez az önbecsapás azonban később sok kárt okozhat. Ha saját vágyainkat nem vagyunk képesesek bevallani még saját magunknak sem, akkor még kevésbé tudunk őszinte kapcsolatot kialakítani bárkivel is. A hazudozás otthon látott viselkedési minta alapján is kialakulhat. Ha egy gyerek tanúja lesz szülei hazugságainak, akkor azt tanulja, hogy ez elfogadható viselkedés bizonyos helyzetekben. Ilyenkor nem csak a becsapottság érzését éli át, hanem az is rögzül, hogy ezt meg lehet tenni másokkal.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
ÁLLATI CUKISÁGOK