Mivel nagyon családcentrikus vagy, nem könnyű a számodra biztonságban érezni magad, ha partner nélkül maradtál. A saját érzéseid és érzelmeid kézben tartása eléggé nehéz, ám teljesen elengedhetetlen része a teljes gyógyulási folyamatnak. Ha a legapróbb dolgokon is elkezdesz sírni, amik a veszteségedre emlékeztetnek, máskor pedig teljesen elmerülsz az önsajnálatban, az nem segít sokat; sőt ha sokáig ezt teszed, akkor azzal elüldözheted azokat, akik konstruktív módon segíteni szeretnének neked, hogy az életed ismét elviselhetőbb és normálisabb legyen.
Hogyan tovább?
A családtagok nagyon fognak támogatni és sokat fognak segíteni, de egyiküktől sem várhatod el azt, hogy átvegyék a helyét annak, akit elvesztettél. Ha összeköltözöl a szüleiddel vagy más közeli rokonaiddal, esetleg barátaiddal, azzal könnyen óriási hibát követhetsz el, hiszen így csak hosszabbra nyújtod azt az időt, amíg másoktól függsz és másoktól várod a megoldást azokra a problémáidra, amelyeket egyénként egyedül kellene megoldanod, hiszen csak így léphetsz hamar tovább az igazi jövőd felé. Amilyen gyorsan csak lehet, keresd olyan válogatott „kívülállók” társaságát, akik hozzád hasonló szükségletekkel rendelkeznek. Engedd el a múltat, és tekints várakozóan a jövő felé.