Összeszorítod a fogaidat, igyekszel nem sírni. A bántalmazás semmilyen formáját nem viseled el, még akkor sem, ha éppenséggel maga az élet gyepál téged. „Miért pont velem történik ez?” meg „Nem hiszem el, hogy már megint én?!” Úgy érzed, mintha a sors kipécézett volna magának és szándékosan gyötörne. Inkább tekintesz rá ellenségként, semmint törvényszerűségre, amin időnként át kell esni ahhoz, hogy jobb lehess vagy megvilágosodj. Eleinte harcolsz ellene, majd rájössz, hogy semmi értelme, akkor meg magadba fordulsz és könyörögsz, hogy végre legyen már vége.
Adja meg születési időpontját!
VAGY
EZT EL KELL OLVASNOD
ÁLLATI CUKISÁGOK