Nagyon utálod, ha hibázol, de mindig beismered őket. Bár sértik a büszkeségedet, az egódat, de néma csendben addig dolgozol rajta, amíg ki nem javítod. Lehetőleg úgy, hogy senkinek sem tűnjön fel, mert nem szereted, ha mások a hibáidon lovagolnak, de ha mégis lehull a lepel, akkor már hangosan vállalod, hogy igen, te is emberből vagy, hibázhatsz, és ki is javítod, mert vagy olyan erős és jó. De ne csak akkor hangoztasd, hanem higgy is ebben! Még jó, hogy képes vagy emelt fővel elviselni a hiba tudatát, így mindig sikeresen tanulsz is belőle.

Vissza a cikkhez >>