A férfi, mint szerető

Igen, tudom, mi vagyunk a rohadékok, akik képtelenek megmaradni egyetlen nő mellett, és ahogy valami probléma üti fel a fejét otthon, máris rohanunk, hogy egy idegen nő karjaiban keressünk vigasztalást. Egyáltalán nem áll szándékomban felmenteni a fajtánkat, ugyanakkor ez egy nagyon sarkított álláspont. És meglehetősen torz is. Mert újfent bebizonyosodik, hogy semmivel sem vagytok jobbak nálunk, Hölgyeim. Ti ugyanúgy képesek vagytok szeretőt tartani. Ok nálatok is mindig van: belefáradtatok a kapcsolatba, nem érzitek kellően nőnek magatokat a fickótok mellett, kell egy kis izgalom, egy kis kaland, rossz és unalmas a szex, vagy csak így próbáljátok bizonyítani, hogy még nem múlt el a varázserőtök, még mindig kívánatosak vagytok. Felesleges hadakoznotok: ez így van. Nem állítom, hogy az egész mögött nincsenek érzelmek. Valamilyen formában biztosan vannak. És talán pontosan ez az, ami Pasiszemmel egy idő után annyira kellemetlenné teszi számunkra a szerető szerepét.

Csak beteszem, és kiveszem a jót

A felelősség elől menekülő férfi – márpedig legtöbbünk ilyen… - nem is találhatna magának kényelmesebb szerepet, mint egy kapcsolatban élő nő szeretőjének lenni. Hiszen azokat a dolgokat spórolhatjuk meg, amelyek a legtöbb konfliktushoz vezetnek egy normális viszony során. Kihagyhatjuk a drámai lelkizéseket, az elvárások legfeljebb a szexuális együttlétek mennyiségére és minőségére korlátozódnak, nem fenyeget az a veszély, hogy a csaj majd állandóan a nyakunkon lóg, és nem kell hangzatos ígéreteket sem tennünk, ami azt mutatná, hogy tartunk valahová kettecskén. Az egész nagyon egyszerű: neked szükséged van egy kis plusz erotikus tűzre, amit tőlem megkaphatsz. Rengeteg férfi vágyálmaiban jelennek meg ilyen, kötöttség nélküli gyönyörök képei. De hát ez sem ilyen egyszerű. És korántsem az jelenti a legnagyobb problémát, hogy hol és mikor, meg hogy mit mondjatok a pasitoknak. Nem. Az igazi bonyodalmak máshol kezdődnek. És sajnos már elég hamar.

Lépjek rá a bejáratott ösvényre?

Azért egy jelentős különbség van köztünk, Hölgyeim. Nálatok általában az szokta a fejtörést okozni, amikor belementek abba, hogy a szeretőnk legyetek, hogy tekintetbe veszitek a barátnőnk érzéseit. „Jaj, ez nem helyes” és „mit gondolna szegény, ha tudná, mit művelünk”- ilyen dolgokon szoktatok rágódni. És hogy fordított helyzetben nektek sem esne jól, satöbbi. Ezt hívjuk női szolidaritásnak. Nos, megnyugtathatlak benneteket: ennek fordítottja Pasiszemmel nem létezik. Minket totálisan nem érdekel, hogy a fickótok hogyan élné ezt meg. Vajon összetörne, ha rájönne, hogy rendszeresen csaljátok? Magasról teszünk rá. Ilyen téren nincs férfiúi bajtársiasság. Farkastörvények uralkodnak. Semmi sem történik ok nélkül. Az ő szerepe is megvan abban, ha házon kívül keresitek a kielégülést. Ami minket inkább zavar, és lehetőleg elképzelni sem akarjuk, hogy ettől Ti még azért otthon is teljesítitek barátnői kötelességeteket… És mint ahogy nem lelkesedünk a 2 férfi-1 nő felállásért túlzottan, úgy ijeszt meg a gondolat, hogy nekem oda kell betennem, ahol nemrég talán valaki más járt.

Te vagy féltékeny? Hiszen te élsz kapcsolatban!

Minderre azonban azt mondom, hogy ez még kezelhető. Ne akarjon virágárusként dolgozni az, aki allergiás a virágporra. Ennyi. Meg aztán ez nem is feltétlenül tart vissza minket. Egyszerűen kikapcsoljuk az agyunkat, és nem gondolunk arra, hogy a pasitokkal is szexeltek. Amúgy szeretném hangsúlyozni: itt most végig arról van szó, hogy nekünk nincs senkink. Tehát nem két kapcsolatban élő ember keveredik össze. Mi szabadok vagyunk, mint a madár. Azt tehetünk, amit akarunk. És, Hölgyeim, tudjátok mi a legszebb az egészben? Hogy még így is Ti szoktatok féltékenyek lenni. Nem kicsit. Tehát amelyik díszpéldányunk azt hiszi, hogy szeretőként megússza a felelősségre vonást és a kellemetlen keresztkérdéseket, az hatalmasat téved. De Drágáim, milyen alapon? Most tényleg! Hiszen Ti éltek kapcsolatban, nem? Akkor miről beszélünk? Az esetek többségében még ilyenkor is kizárólagos jogot akartok formálni ránk. Ennyit arról, hogy csak a férfiakban dolgozik a birtoklásvágy. Itt mi vagyunk azok, akik nem jelentkezhetnek akkor, amikor akarnak, és nem találkozhatunk akkor, amikor akarunk. Mindenben mi igazodunk hozzátok. Hihetetlen, hogy egy-egy kósza órácskáért milyen áldozatra vagyunk hajlandók… és akkor még nektek áll feljebb…

…és valaki itt is többet akar majd…

Ezeket a balhés kirohanásaitokat és a féltékeny jeleneteiteket még le lehet gyűrni. Meg ha jó a szex, úgyis visszajöttök. Durván hangzik? Akkor is így van. Nem fogtok megvonni magatoktól egy kis élvezetet. És ez minden bizonnyal addig így megy, míg valaki többet nem akar. Úgy igazán. Úgy igazán komolyan. Kedveseim, Pasiszemmel is nagyon nehéz megmaradni pusztán csak szeretőnek. Nagyon nagy rá az esély, hogy ahogy sűrűsödnek az alkalmak, vagy mi szeretünk belétek, vagy fordítva. És amikor egyre több érzelem keveredik bele az addig csak szexuális tartalmú viszonyba, úgy romlik el folyamatosan az egész, úgy veszti el az édes ízét. Úgy lesz egyre több a harc, egyre több a vita, egyre kellemetlenebb a helyzet, és úgy szánjuk rá magunkat egyre őrültebb lépésekre. Ezzel pedig nő az esélye a lebukásnak. Márpedig nagyon ritka, ha valaki inkább a szeretőt választja, és felrúgva mindent, kilép a kapcsolatából. Túl drasztikus, túl nagy áldozattal jár. Kényelmes az otthon megszokott melege, nem igaz, Hölgyeim? Hangsúlyozom: mi sem vagyunk jobbak. De legalább ha végül szeretőként belétek esünk, újfent bebizonyosodik: még a férfiak is képesek az érzelmekre.