A gazdag herceg meg a szegénylegény

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy becsületesen kuporgató szegénylegény, és egy vagyonos herceg, akinek annyi pénze volt, hogy elfáradt volna, ha mind végig akarja számolni. Történt aztán egyszer, hogy ők bizony ugyanannak a hölgynek a kegyeiért versengtek. A templom egeréhez is kéregetni járó fiatalember megoldotta az összes próbát, mit a leány támasztott elé, méghozzá teljes mértékig önerőből. Eközben az elkényeztetett herceg bőszen fizetgette le az arra illetékeseket, de mégsem jutott közelebb a szépség kezének elnyeréséhez. Ám a hölgyemény is mérlegelte a jövőjét, így aztán fityiszt mutatott a szegény ifjúnak, felpattant a napszemüveges herceg sok lóerővel megáldott hátasára, és elügettek annak luxusvillájába. Íme, itt találkozik a mese a valósággal. Legalábbis a férfiak elképzelései szerint.

Előszeretettel gondolunk úgy a nőkre, mint akiket főként a pénzzel és csillogással lehet meghódítani. Ők nem győznek ellenkezni, de utána – nem kis meglepetésre – mégis csak a tejjel-mézzel folyó kánaán partjáról integetnek vissza. De az élet ott sem fenékig tejfel, hiszen mindennek ára van. Amúgy nincs ezzel gond, azért az mégsem lenne fair, ha csak a pénzesnek állna a világ. Így aztán még a nem túl tehetősek is beszállhatnak az össznépi párkereső játékba. Mivel ebben az útvesztőben mindenki annyira eltévelyedett, úgy gondoltam, hogy adok egy kis útmutatót a cikket elolvasó hölgyeknek: kit érdemes választaniuk, avagy mik az előnyei és a hátrányai a gazdag, illetve a nem oly’ tehetős pasiknak.

Kitartás – minden szinten

A pénz nem fontos. Persze. Ha lehet, ennek azért nem dőlnék be. Minden téves feltételezés eloszlatása érdekében gyorsan leszögezném: nem hiszem, hogy a gyengédebbik nem (új lelemény, remélem tetszik!) csak és kizárólag a tömött bukszákra, a vagyonokat érő ékszerekre, meg a szédítő áron kínált ruhákra pályázik. Egyébiránt meg teljesen természetes kívánalom, hogy lehetőség szerint a kiszemelt pacáknak is legyen mit a tejbe aprítania. Higgyétek el, kedves Hölgyek, hogy ez ám a férfinak is fontos. Itt kivételt egyedül a kitartott példányaink jelentenek, de rájuk most nem térnék ki bővebben, ők egy másik versenyszámban indulnak, ami valahol egyszerre szánalmas és egy kicsit irigylésre méltó. Normál esetben kell a mi mérhetetlenül nagy büszkeségünknek, hogy a csilingelő forintok hangjával is elkápráztassuk a kedvesünket. Máskülönben nehezen érzi magát férfinak a férfi, ha még egy júliusi estére betervezett fagyizást is mérlegelnie kell a várható költségek miatt. Na de a pénztárcák vastagsága között is van különbség!

Az aranykalitka

Nem, nem újabb mese következik, senkit se tévesszen meg az alcím. Elhiszem én, hogy női szemmel nézve klassz dolog lehet az évenkénti kétszeri nyaralás külföldön, az előkelő vacsorák, vagy egy egész napos körutazás a szépségszalonban (fodrász-szoli-műköröm), meghintve zárásként egy laza aerobikkal. Akár azt is mondhatnánk: édes semmittevés, ami ellen kevesen hadakoznának. Egy ideig. Mert ennek az „édességnek” is lejárhat a szavatossága, és az íze keserűre válthat. Volt szerencsém nem egy női szájból hallani, hogy micsoda pazar palotába zárja be őt a pasija, ami szép, csak éppen cseppet sem boldog benne. Tisztelet a kivételnek, de az anyagilag eleresztett kan bajtárs észjárása nagyjából így képezhető le: én adom a pénzt, tehát én diktálom a szabályokat is. Így aztán a nőknek maximum a szépség marad, az önálló véleménynyilvánítás joga lesüllyed a papírbankó halom aljára. Ennél is randábban mondva: a kiválasztott hölgyeménynek hallgass a neve. A programjairól percre pontosan el kell számolnia, a telefonja állandó ellenőrzés alatt áll, és köteles szepegve otthon várni urát, amíg az éli világát az éjszakában. Így már rögtön nem is annyira vonzó az összkép, ugye? Ha van erejük kilépni a sanyargatott hercegnőknek, akkor próbálkozhatnak néhány negyeddel arrébb.

Milyen sokat jelentesz nekem!

Amor Vincit Omnia, azaz a szerelem mindent legyőz – állítják a bölcsek. Azért ezzel a kijelentéssel is érdemes csínján bánni. Mert hát szép-szép dolog, amikor a nagy érzelmek selyemlepedőjükbe csavarnak egy fiút és egy lányt, ám a románcot könnyen szétzúzhatja, mikor a postaládában landol a havi gázszámla. Nem véletlen, hogy ahány kapcsolat rámegy a pénzes pasik zsarnokoskodására, legalább ugyanannyi fut zátonyra az anyagi gondok miatt. Ide kívánkozik, hogy micsoda felbujtó erőt jelenthet a szülők állandó sutyorgása: „kislányom, ez a kétfilléres fickó nem illik hozzád, miért nem keresel már egy jobb módút?”. A lány pedig elgondolkodik, hogy mi a fontosabb: a szabadság vagy a jólét? Ha úgy dönt, hogy a garasoskodás nem megy tovább neki, és nagy lábon szeretne élni, még mindig kereshet magának egy tehetős rabszolgatartót, és bevonulhat annak háremébe. Legfeljebb idővel majd visszasírja, hogy mennyivel jobb volt az a szegényesebb, ám szeretetteljesebb, elfogadóbb és szabadabb légkör a csóró pasi mellett.

Királyi igazságtétel

Pontosan ez lesz az, amire most nem vállalkoznék. Mármint igazságtételre. Szinte látom a csinos női buksikat és az összevont szemöldököket, amint azon morfondíroznak: „na, ez már megint jó nagy általánosításokat hordott itt össze”. Természetesen tudom én is, hogy a fentebbi két példa inkább csak a végletet jelenti. Hiszen lehet egy anyagilag rendesen eleresztett férfi is gyöngéd és érző lélek, és egy egyik napról a másikra élő fazon is bizonyulhat könyörtelen diktátornak, aki pont kishitűsége miatt igyekszik kisajátítani a nőjét. Az lehet az igazán üdvös, ha mindkét fél egyaránt kiveszi a részét a közös „pályafutásból”, így talán egyik résztvevő sem érzi magát a másik alárendeltjének. Meg aztán a pénz csak a torta egyik szelete, rajta kívül még legalább ennyire fontos az őszinteség, a jó szex, vagy az a bizonyos „egy hullámhossz”. Hölgyek, próbálkozzatok; aztán majd elválik, hogy nektek milyen pasi jön be a leginkább. Csak ne tévesszétek össze a meséket a valósággal. Bár közel sem biztos, hogy olyan távol állnak egymástól.