Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
PASISZEMMEL

A legjobb rész: ahogy összejövünk

Szerző:
Szabó Anna
Utólag mindenki azt mondja – alakuljon bárhogy is a köztes időszak -, hogy az volt a legszebb, amikor még csak kerülgettük egymást. Sok mindent kimondatlanul hagyva, mégis érzékelhető vibrálással. Nincs ez másként Pasiszemmel sem.

 

Ebben a pillanatban még minden hófehér és ártatlan, akárcsak a férfi maga. Annyira az elején járunk még a történetnek, hogy azt nem piszkolja be semmi, ami később a kapcsolatot már alapos hévvel mérgezi. Össze lehet jönni valakivel akár egyetlen éjszakára, vagy lehet az a románc hirtelen felindulásból elkövetve olyan, mint a nyári zápor – azaz jön és megy -, de az esetek többségében igenis van egy íve annak, ahogy mi, pasik, egyedüli befutók lehetünk nálatok, nőknél. Úgy hiszem, az sem véletlen, hogy miután megtörtént a nagy összeborulás, a partnerek előszeretettel idézik fel közösen, hogy milyen is volt az, amikor még csak reménykedtek abban, hogy egyszer majd így lesz. Már azelőtt egy csomó kellemes emlékkel leszünk gazdagabbak, hogy a kapcsolat átlépne azon a bizonyos önmegtartóztató ponton. És ennek nemcsak íve, de forgatókönyve is van. Nem merev fedelű, hanem könnyen hajtható, mert a maga nemében minden eset egyedi. És bár a férfiak ugyanúgy rühellnek taktikázni és játszmázni, mint a nők, attól még mi is ugyanúgy végignyálazzuk ezt a forgatókönyvet. Vagyis: mit és hogyan tesz a teremtés koronája, mielőtt még a karjaiba omlik álmai Hölgye.

 

Keresd a pillanatot!

Ahogy a nők azt várják, hogy valaki már az első szempillantáskor megpendít bennük valamit, úgy ez alól a hímek sem kivételek. Törődött ábrázattal a net előtt ülni, és megpróbálkozni tizedszer is izgalmasnak és érdekfeszítőnek tűnő levelet írni egy ismeretlen lánynak – idővel ez szinte rutinfeladattá silányul. Nincs benne semmi végzetszerű. Márpedig az kell, még a kemény férfiléleknek is. Talán ezért van az, hogy a nők is valósággal menekülnek a „nekem sincs senkim, meg neked se, mi lenne, ha randiznánk” típusú erőltetésektől: már azelőtt elmegy a kedvünk az egésztől, hogy igazán nekiveselkedtünk volna a hódításnak. Ezért szoktak nagyon ritkán működni az olyan segítő szándékok, mint a haveroktól érkező „a csajomnak van egy szingli barátnője, majd bemutatjuk neked”; vagy mikor a szegről-végről ezer éve ismert Hölgyet végső elkeseredésünkben hívjuk el randizni. Mi is érezzük, hogy ez nem az igazi, ez nem az, amire vágyunk. Mert egyébként annyira egyszerű az egész: szembejön veled a másik, és szinte kapásból tudod, hogy igen, ő az. Tiszta kémia. Elkap egy érzés, és utána ettől már nehéz szabadulni. Csak nem árt, ha a másik is így van ezzel.

 

Bizonytalan első lépés

Ha a szív megdobogtatásában jeleskedő csinos préda besétált a célkeresztbe, akkor jöhet a stratégia felépítése. Találkozzunk bárhol, kell valami nagyon gyenge indokot találnunk, hogy újra kapcsolatba kerülhessünk a kiszemeltünkkel. A közösségi oldalak ezért hálás felületek, hiszen az elérhetőségen túl arra is találhatunk néhány utalást, hogy miket kedvel a kis drága, és így már különösebb kockázat nélkül meg lehet őt dobni egy „láttam, te is gyűjtöd a szalvétákat” kezdetű e-maillel. A válaszból sok minden leszűrhető lesz (már ha lesz válasz): kedves Hölgyeim, az simán kiderül a soraitokból, hogy ez csak egy udvarias viszontlevél, vagy már Ti is alig vártátok, hogy bejelentkezzünk nálatok. Ha a reakció kedvező, akkor az e-mailcím birtokában meg lehet próbálkozni a chattel. Itt megint csak szeretünk előre valami indokot keresni („csak azért írok rád, mert múltkor említetted, hogy szereted a virágokat, és nem tudom, hogy mennyi vizet adjak a kaktuszomnak”). Ez is totál átlátszó, de ha a csaj szíve hevesebben ver, mikor látja, hogy mi jelentkeztünk be nála, akkor ez sem érdekli majd. Az első lépést úgyis nekünk kell megtenni – ahogy az első sms elküldése is a mi feladatunk.

 

De mikor ír már vissza?

Jó XXI. századi fejjel már el sem tudom képzelni, hogy apáink és nagyapáink hogyan tudtak sikert aratni mobiltelefon nélkül. Ez az egyre kisebb eszköz ugyanis nagyon fontos szerepet tölthet be a hadjáratunkban. Eleve ugye odáig el kell jutnunk, hogy a meghódításra váró hercegnő megadja a számát. Mi pasik, azt már fél sikernek szoktuk elkönyvelni, ha a Hölgyemény önként osztja meg velünk a bűvös számkombinációt, és nem nekünk kell kikönyörögni tőle. És akkor eljön a nagy pillanat: először fogunk hozzá, hogy üzenetet küldjünk neki. Szeretünk valamilyen kérdéssel indítani nálatok, szinte kikényszerítve így a választ. Mint köztudott a nők kényesen ügyelnek a megítélésükre, ezért nem akarnak udvariatlannak tűnni azzal, hogy nem írnak vissza. Vagy keresnek valami kinyomozhatatlan kifogást, mint például „nem volt pénz a kártyámon”, vagy „nem volt nálam a telefonom”. A válaszig lepergő idő egyébként nagyon hosszúnak tűnhet, főleg akkor, ha nagyon várjuk – a taktika falába pedig mi rakjuk a következő téglát azzal, hogy nem írunk vissza azonnal. Várjon egy kicsit ő is. Egy lépéssel tovább sasszézva, jön a következő mérföldkő: az első telefonos beszélgetés. Ez általában kicsit esetlen szokott lenni, ezért törekszünk a lényegre szorítkozni, és viszonylag semleges hangnemet megütni. De ahogy már mondtam: rengeteg múlik a Hölgy reakcióin. Ez az, ami akár szárnyakat adhat nekünk a hódítás utolsó fázisa ellőtt. És abban is segít, hogy elrepüljünk a lebeszélt találkozóra.

 

Ahol minden eldől

Alakulhattak idáig bármilyen jól a dolgok, az első igazi randi úgyis vízválasztó lesz. Eldönti, hogy ezt kár erőltetni, de folytatásos romantikus regényt is varázsolhat az egészből. Elárulom, fejben szeretjük lejátszani a találka történéseit előre, ami annyira nem szerencsés. Ha mereven ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, azzal abba a hibába eshetünk, hogy túlságosan feszélyezettek lehetünk. Kifele persze azt mutatjuk, hogy tök lazák vagyunk - érdemes ezt belül is meghonosítani. Ami innentől jön, ahhoz pedig igazán nem kell nagy megfejtés. A csattanó elmarad. Illetve lesz, csak nem olyan látványos. De a hatása attól még mámoros. Leülünk egymással szemben, és vagy felkap a szél… vagy nem. Ha érezzük azt a bizonyos vibrálást, akkor ott helyben tépjük darabokra a jól kigondolt forgatókönyvet, és feloldódunk a másik személyiségének ránk gyakorolt hatásában. Utána pedig, amikor két centivel a föld felett hazafele sétálunk, nem azon morfondírozunk, hogy vajon akarjuk-e újra látni ezt a kis angyalt, hanem elméletben már a naptárunkat lapozgatjuk, hogy mikor ismételhetjük meg ezt az estét. Lehetőleg minél előbb. És akkor kezdődhet minden újra, majdnem az elejéről. Amíg össze nem jövünk.

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL