A pasi meg a porszívó

Breadwinner. Az angolok ezt használják arra a szóra, amit mi úgy hívunk, hogy kenyérkereső. Bár sok minden változik, megkövült társadalmi berendezkedésünknek „hála” még mindig a férfi az, aki nap-nap után alászáll a „bányába”, és kifulladásig hajt azért, hogy összekuporgathassa hercegnőjének a pékárura valót. Ezzel szemben az angol azt mondja, randa fordításban: kenyérnyerő. Hát, nemhiába az Egyesült Királyság a demokrácia hazája! Úgy látszik, ott a férfinak egyetlen szalmaszálat sem kell keresztbe tennie a betevő falatokért, hiszen ágyba kapja a reggelit, mert hát ő az, aki mindezt elnyeri. Nincs gondja továbbá a kávé lefőzésére sem; és itt érkeztünk el minden házimunka alfájához. Mert egy civakodásoktól sem mentes párkapcsolatban tökéletes alkalmat kínál egy kis hajnali ordítozáshoz a dilemma, miszerint: ki főzze a kávét? Ahogy mondani szokás, ez csak a jéghegy csúcsa, ezen kívül a férfinak még megannyi házimunkával kell megbirkóznia. Nézzük, miként boldogulunk ezzel.

Játszma a tollseprű körül

Nem hiszem, hogy különösebben be kellene mutatnom, de a férfi – tisztelet a kivételnek – alapvetően egy kényelmes lény. Lustasága pedig látványosan csúcsosodik ki a házimunkák kerülésében. Elég csak megnézni, hogyan fest egy nyaraló, amikor azt 4-5 kan veszi birtokba néhány nap erejéig – igazi tájkép csata után.

Továbbá be kell valljuk azt is, hogy az otthonról való elköltözés elodázásában is jelentős szerepet játszik az a faktor, hogy a jövőben nekünk kell a saját környezetünk rendezettségéről gondoskodnunk. Oké, egy-egy takarítás az otthon védőburkában is belefért, de ha olyan drága anyukával áldott meg a sors, akkor a mosogatásra, a mosásra, a vasalásra és a meleg ételre nem volt gondunk. Szóval, nem kis teher az, ami a hímek nyakába szakad! Persze, nem muszáj egyedül lelécelni otthonról…

Mint egy cseléd

Az okos pasi kivárja, amíg egy kellően takaros menyecske penderül az útjába, és csak utána vesz könnyes búcsút a szülői háztól. Ebben az esetben nem kell az agglegény élet legnagyobb hátulütőjétől – jelen cikkünk tárgyától – szenvednie. Kap helyette mást a nyakába. Például „csodás” női frázisokat. Ha arra a balga ötletre adja a fejét, hogy cipőjével nem átall beljebb trappolni az előszobánál, máris megkapja a „Te nem becsülöd meg a munkámat! Ma takarítottam, szeretném, ha legalább egy napig rend lenne!” vészjósló női ítéletet. Amennyiben pedig nem szégyelli felállítani kedvesét annak kedvenc szappanoperája elől, csak azért, hogy kérhessen még egy szelet kenyeret, simán kijár neki a haragos fúriától a „Csak cselédnek tartasz engem” kezdetű sláger. Komolyan, milyen rémesek tudtok lenni! De legalább takarítotok.

Barátunk, a felmosórongy

Speciel, ha már itt tartunk, a porszívózással elég jól elboldogul a férfi is, sőt, ha főúri kedvünk úgy tartja, magunktól is felvállaljuk ezt a terhet. Azért ez nem semmi, igaz? A baráti körben lefolytatott beszélgetések során világossá vált előttem, hogy annyira azért nem rossz a helyzet, mint ahogy azt a Hölgyek gondolják. Majdnem mindegyik pasinak megvan a preferált területe: van, aki a már említett porszívóval haverkodik szívesebben, más a vasalódeszka és a desztillált víz (hoppá, miket tudok!) látványával képes megbékülni, míg egyesek szívesen libbennek körül a konyhában a felmosót szorongatva. A nők persze itt is (majdnem) kiállhatatlanok. Szent meggyőződésük, hogy alaposan és hatékonyan csak ők képesek takarítani, amit a férfi csinál, az csak félmunka lehet. Már eleve a rendről homlokegyenest más elképzeléseink vannak! Mindig mosolyogtam azon, amikor a kiszemelt lány félve hívott fel a lakásába, mert mint állította: oltári kosz és rendetlenség van. Persze, mondanom sem kell, pasiszemmel nézve, gyakorlatilag enni lehetett volna a padlóról, a feneketlen felfordulást pedig az jelentette, hogy nem volt beágyazva. De hát nem vagyunk egyformák…

Amit messziről kerülnénk

Még mi férfiak sem. Bár, ha többé-kevésbé ki tudunk egyezni abban, hogy melyik házimunkákat viseljük el, akkor ehhez hasonlóan kikiálthatjuk a kollektíven gyűlölt ellenségeket is. Ki és mikor döntötte el azt például, hogy a szemét le- vagy kivitele alapból az erősebbik nem dolga?! Ráadásul, kedves Hölgyek, ezt mindig a legjobbkor (mondjuk, mikor rohanunk, mert késésben vagyunk) találjátok ki. Nem kevésbé megkövülten állunk a mosógép előtt sem, amelynek ezernyi gombja és programja mögött valami aljas összeesküvést sejtünk, és úgy önmagában kiismerhetetlen gépezetnek tartjuk azt az ellenszenves „dobozt”. Mégis, leginkább mosogatni utálunk, ha rajtunk múlna, addig ennénk új tányérból, amíg találunk a konyhaszekrényben. Annyi eszünk már nincs, hogy felismerjük: minél tovább gyűjtjük a mosatlant, annál tovább fognak tartani szivacsos megpróbáltatásaink. Ennél jobban már csak a WC pucolást gyűlöljük – basszus, nem véletlenül beszélünk takarítőNŐKről, és nem férfiakról!

Farkasból bárányt

Összességében azért egy türelmes nő csodákra lehet képes, és nem csak a házimunkákban. Idővel a legtöbb férfi megszelídül, és rájön arra, hogy neki is ki kell vennie a részét a közös otthon rendjének fenntartásából. Szóval, Hölgyek, láthattok még csodát, és tudunk mi olyan kisangyalként tevékenykedni a lakás körül, hogy csak néztek! Mert bármennyire is titkoljuk, szeretünk a kedvetekre tenni, és akár attól is macsóbb kannak érezzük magunkat, ha segítünk nektek. Persze, mindez csak akkor valósulhat meg, ha a takarítás időpontja nem esik egybe egyetlen fontos meccsel, vagy a baráti sörözéssel sem. Hiszen mindennek megvan a rendje…