A pasi, mint örök gyerek

Ostorral kellene csapkodnom a fajtámat. Mit ostorral, ide egyenesen a kilencágú korbácsot! Lusta, mihaszna, folyton csak a szex érdekli… és képtelen felnőni. Rászolgálnánk a fenyítésre, de mégsem visz rá a lélek, hogy a saját nememhez tartozókat ily’ rondán ütlegeljem. Tudjátok, van olyan is, hogy férfiúi szolidaritás. A ledorongolás helyett úgy döntöttem, hogy felvázolom nektek a gyermeki lélekkel megáldott férfiember jellemrajzát.

Az ihlet akkor szállt meg, mikor épp munkaebédhez készülődtem két rendkívül vonzó Hölggyel (tényleg csak munkaebéd volt, nem hiszitek?). Miközben bájosan kopogtak mellettem a felújításért esedező járdán, arról csacsogtak, hogy milyen vonzóvá teszi a pasikat a humor. Még szép, gondoltam, máskülönben én sem próbálnám eljátszani a jópofa srácot ezeken a hasábokon. Aztán hirtelen ott tartottunk, hogy a viccelődő személyiség önmagában igen kevés, ha a tréfarépa bájgúnárnak nincsenek céljai. Mert az kell, mint Bobby a Dallas-ba. Egyik beszélgetőtársam kifejtette, hogy ki nem állhatja az olyan fickókat, akik nem tartanak semerre. Nosza, bemutatom, hogy kik ők. Jószolgálati tevékenységet folytatok, kizárólag a nők kedvéért, és csak azért, hogy tudjátok: kitől kell óvakodnotok.

A szolárium sütötte oldalon

Íme, az egyes számú versenyző, aki burokban jött a világra. Az égvilágon semmiért nem kell megharcolnia, mindent készen kap meg; tulajdonképpen beleszületett a frankóba. Önmagában még nem lenne kritika, sőt, becsülendő, hogy a szülői ház ennyire stabilan áll mögötte; az aprócska probléma vele csak az, hogy mindezt képtelen megbecsülni. Kész ténynek veszi a lakást, a kocsit, esetleg még egy tényleges munkát nem jelentő állás is lecsöppen neki apuci cégében – ilyen körülmények között miért akarna felnőni? A legszebb az egészben, hogy mindezt büszkén vállalja, és fáradt nyűggel meséli, hogy nehezen viseli a mindennapok monotonitását, amelyek a csajozás és a testépítés jegyében zajlanak. Egy szalmaszálat nem tett még keresztbe, de ez a legkevésbé sem zavarja. Női szemmel nézve az anyagi jólét mindenképpen vonzó lehet mellette, de szerintem egy valamire való csaj egy idő után idegbajt kap a semmittevés tengerében lubickoló óriásbébitől.

Aludttej

Következő páciensünk a sorban szintén nem akar sokat az élettől, de nem azért, mert beleszületik abba az állapotba, hogy mindene megvan, hanem mert ő kevéssel is beéri. Többnyire magányos hősünk a nőkben esküdt ellenséget lát, akik nem engedik, hogy a vállalhatatlanul kifakult pólóját az egyébként rém gázos szandáljával hordja. Valószínűleg otthon él, mert az kényelmes és gondtalan, ráadásul a vacsora is menetrendszerűen érkezik anyuka fakanala alól. Lehetőség szerint olyan melót keres, amelyhez semmilyen felelősség nem járul; a pénz nem érdekli, a lényeg, hogy ne legyen leterhelve. A fesztiválokat meg az esti sörözést nem hagyná ki, és cseppet sem zavarja, hogy a két pohártól fejre álló tinik között ő az egyetlen szolid harmincas. Amennyiben költöznie kell otthonról, akkor egyrészt idegösszeomlást kap, másrészt képtelen megszervezni az életét, és menthetetlenül rázúdul a rendetlenség lavinája – sőt, talán még éhen is hal. Nőknek annyiból előnyös társ lehet, hogy túl sok vizet nem zavar (leteszem, ott marad), de feltehetőleg az élet egy tibeti kolostorban is izgalmasabb, mint vele.

Vedd lazán, baby!

A harmadik delikvens hitvallását nagyjából így foglalhatnánk össze tömören: „minek idegeskedni, inkább élvezzük az életet”. Nem hangzik rosszul, a gyengédebbik nem többsége mégis hanyatt-homlok menekülne ettől a kis életművésztől. Káoszban tengetetett órái számát és ruhatára változatosságát illetően simán lepacsizhat az előbb kitárgyalt főhőssel, eme szereplőnk viszont úgy marad gyerek, hogy megőrzi annak kíváncsiságát és nyughatatlanságát. Ideális szakma a számára az utcazenészé, vagy a magántanáré, a fontos, hogy ne járjon sok lekötöttséggel. Ha a terveiről kérdeznétek, drága Hölgyek, csak vonogatná a vállát, és elbűvölően mosolyogna. Fogalma sincs arról, hogy mennyi pénz van a számláján, hogy nincs-e tartozása a TB felé, és abszolút hidegen hagyja, hogy lesz-e valaha nyugdíja, vagy, hogy rendben van-e az adóbevallása. Egy darabig nyilván baromi nagy kaland az élet a társaságában, de tapasztalataim alapján ennél egy józan nő jóval több biztonságra szomjazik.

Szatén nadrág, vászon ing…

… selyemfiú. A már-már művészi szintre emelt semmittevés legszembeötlőbb példája a kitartott pasi. Nem vicc, komolyan eleve ezzel az elhatározással indulnak neki földi pályafutásuknak, hogy majd találnak egy olyan egyedül hervadozó virágszálat, aki anyjuk helyett az anyjuk lesz, vagy legalább mindenhol állja a számlát. Nem fogjátok elhinni, de ők szintén nem csinálnak titkot abból, hogy gyakorlatilag hivatásos szeretők, mi több, egyenesen úgy vélik, hogy most érkeztek csak igazán révbe. Nekik ez így teljesen megfelel, az „elhanyagolható” ellenszolgáltatás meg simán belefér, más dolguk úgysem nagyon van. Gondba csak akkor kerülnek, ha a pénzes buksza lecseréli őket egy vonzóbb paraméterekkel megáldott jelentkezőre. Basáskodó hajlamaikat vagy elfojtott anyai ösztöneiket megélni szándékozó nők próbálkozhatnak velük, de akik igazi férfit keresnek, azok nem náluk fognak lehorgonyozni.

A belső harc

Az a furcsa helyzet áll elő, hogy számtalan női ismerősömet hallottam már panaszkodni a fentebb említett férfiakra, a legtöbbször mégsem tudják elereszteni őket. És mi volt a magyarázat? Egy átlagos, rendezett, célratörő pasi túlságosan kiszámítható. Szépen vagyunk. Sokadik alkalommal vagyok kénytelen azt írni: rajtatok aztán nem könnyű kiigazodni. Ahogy rajtunk, férfiakon sem. Bár őszintén remélem, hogy ezzel a cikkel tudtam nektek segíteni, és ha a megidézett viselkedésminták legapróbb jelét is észlelitek, akkor alapozót és hajvasalót felejtve menekültök a nagyra nőtt gyerek otthonából. Akinek azért lehet néhány jó tulajdonsága is, de ennek a feltérképezése már a Ti feladatotok…