Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
PASISZEMMEL

A rossz kislányok betevő falatkái

Szerző:
Szabó Anna
A férfiak ösztönből cselekszenek, míg a nőket érzelmeik irányítják. Egyenesen annyira érzelmesek, hogy számukra csak a szerelem az egyetlen elfogadható közeledési forma, és maximum ennek gondosan elkerített övezetén belül kerülhet sor a testiségre.

Nem vitatom, hogy a fickókra aggatott szexista disznó kifejezés sok esetben helytálló lehet, bár ez egy modern férfi számára legalább akkora sértés (nem sertés), mint egy modern nőnek azt mondani, hogy maradjon a fakanálnál. Főleg megmosolyogtató az ilyen becsmérléseket úgy végighallgatni, hogy mára teljesen nyilvánvaló lett előttem, hogy a Hölgyek jelentős hányada – kiemelném: jelentős hányada, akinek nem melltartója, ne vegye magára – legalább annyira ösztönös tud lenni, mint a nimfomán hímek. A legutóbbi tapasztalatok alapján azt se akarja bemesélni senki, hogy a nőket nem kínozza a döglesztő vágy néha nap egy kis hancúr után, mert hiszen az egyéjszakás kalandhoz is két ember kell. Igenis, a gyengédebbik nem legtöbbje is gondoskodik a címben emlegetett betevő falatról, azaz: ha nincs stabil partner, jó lesz egy stabil szerető is. Esetleg a kettő párhuzamosan, hogy még izgalmasabb legyen a játék. Önként hajtanám a fejem a kalodába, ha a fentiek légből kapottak lennének, de ha a megszólítottak magukba néznek, akkor kénytelen-kelletlen beismerhetik, hogy bizony néha az ő vérük is hevesebben pezseg. Amennyiben ez nem lenne elég, akkor ennek alátámasztására szerepeljen itt néhány kiragadott példa a valóság nevű képeskönyvből, és mindezt fejeljük meg egy kis éjszakai barangolással. Írhattam volna, hogy vadászattal, de a szórakozóhelyeken tett túra végére úgy éreztük, hogy az üldözőből lett üldözött…

Jobb a kettő, mint az egy sem

A némi lélekkel megáldott férfiak – már kihalófélben, de vannak még páran – meghallgatnak néhány női sztorit, és utána úgy vannak vele: bár ne is tudnának az egészről, hiszen így ki a búbánatnak van kedve belekezdeni bármi komolyba. „Figyelj, most vagyunk fiatalok, nekünk is élni kell valamikor!” – reagált némileg kitérően arra a kérdésre az egyik neve elhallgatását kérő leányzó, hogy miként is van ez az alkalmi partnerekkel. „Annyit még elárulok neked, hogy szinte mindegyik barátnőmnél várakozik valaki, vagy éppen valakik az árnyékban, akit és akiket elő lehet kapni, ha a szükség úgy hozza. Érted, ugye?” Naná, hogy értem, csak épp felszedem az állam a padlóról. És hol marad a romantika, a hosszadalmas udvarlás, az első csók mámora? „Ti pasik manapság képtelenek vagytok egy normális kapcsolatra, így mi kihasználjuk azt az egyetlen képességetek, amire még használhatók vagytok.” – tette hozzá egy cinkos mosoly kíséretében Névtelen kisasszony. Nem semmi… ki is itt a szexmániás?

Tejszínhabos tengerész show

Az utolsó nagy szabad hadművelet: a leánybúcsú. Oké, aláírom, nyilván nincs akkora tivornya, mint azon balga hímtestvéreink búcsúztatásakor, akik önként vonulnak a házasság dologházába, de azért az asszonyjelölteket sem kell félteni. Eleve bevett szokás egy szolárium által lebarnított Carlosnak látszó Sanyit beszervezni némi vetkőzésre, ahol a mennyasszonynak kell segítenie Sándorunknak megszabadulni a felettébb kényelmetlen egyenruhától (vajon hány hajós tiszt hord bőrtangát?), de ennél is kedveltebb meglepetés valamelyik ex előrángatása a múlt és a bár sötét sarkából. Erre a legideálisabbak a régi, nagy szerelmek; általában ilyenből mindig akad egy - később a nők hibátlan érzékkel választják ki, hogy a biológiai óra ketyegése miatt a „leértékelt portékák” közül válasszanak férjet. Így aztán különösen csilloghatnak a szemek, ha a kamaszkori nagy Ő felbukkan röpke tizenegynéhány év után. Azt pedig ki tudja, hogy az este befejeztével a hazakísérés után a leendő ara nem pont egy félrelépéssel indít-e. Csak úgy, nosztalgiából. Hiszen még nem házas. A Gyűrűk Ura trilógia óta tudjuk, hogy az ujjra húzható karikáknak igen nagy hatalma van – de hogy ennyire? Ebben az esetben is szerencse, hogy a gondolat még nem bűn…

Felnyitott szemekkel

Eme tézis felállítására egy terepmunka során került sor, midőn egyik fess barátomat felkértem arra a hálás szerepre, hogy járjunk végig néhány éjszakai lokált, és előnyös adottságaiból fakadóan próbálkozzon meg a hódítással. Így hát fel is vettük az egyetlen tiszta és vasalt pólónkat, belőttük a maradék hajunkat, és alámerültünk, hogy én pusztán megfigyelőként vegyek részt, míg a drága haver romlásba viszi az ártatlan virágszálakat. Aztán a végén szegény srácnak kellett vigyáznia, hogy a kitűzött feladatnál maradjon, és ne csábuljon el egy kis erkölcstelenségre. „Te, én idáig burokban éltem!” – fakadt ki, mikor mellém támaszkodott a bárpultra, és kikért egy szíverősítőt. „Hát olyan ajánlatokat kaptam, hogy már én kezdtem szégyellni magam, pedig ismersz: nem vagyok ám szívbajos alkat.” – lihegte rémülettel a szemében Attila, majd mesélni kezdett.

A későn érkezőknek nincs repeta

„Itt aztán találkoztam mindennel! Volt olyan, hogy a csaj jött oda hozzám, hogy beajánlja a barátnőjét, majd egy másikat alig győztem levakarni magamról tánc közben, egy harmadik meg olyan szemeket meresztgetett rám a barátja háta mögött, hogy azt sem tudtam, hova nézzek. Megőrülök, ezek a nők nagyon tudják, mit akarnak! A legjobb azonban az volt, aki a jegygyűrűjét mutogatva hárította el a közeledésem, de azért azt hozzátette, hogy ha fél évvel korábban érkezem, akkor nyerő lettem volna nála. Ezek szerint rögtön a házassággal indított, és előtte nem is volt a barátja a fickó…érdekes. Ja, és azt se felejtsem ki, aki két kérdést szegezett nekem, amelyek így hangzottak: van-e barátnőm, és mit csinálok az éjjel hátralevő részében? Hát mi ez, ha nem nyílt felkérés!” – hajtotta le viharos gyorsasággal felesét Attila. Úgy látszik, ez még neki is sok volt…

A titok nyitja

Miközben a fagyos belvárosi hajnalban igyekeztünk otthonaink felé, nem állhattam meg, hogy ne vonjam le az este konklúzióját, miszerint a nőket ugyanúgy nem kell félteni, és semmivel sem szendébbek a férfiaknál. Az pedig csak egy üres buborék, hogy nálunk nincs szex érzelmek nélkül. „Erre én azt a választ kaptam egyik kolléganőmtől, hogy azért mennek bele az ilyesmibe, mert abban reménykednek, hogy mi pasik majd közben beléjük szeretünk. Szóval ez náluk egyértelműen a hosszútávú stratégia fegyvertárába tartozik.” – kaptam meg a felvilágosítást a hideg miatt sietősen lépkedő nők bálványától. Egyébként meg kiegyeztünk abban, hogy annyira nem is bánjuk, ha csak a rövidtávú – mondjuk néhány órás - elképzeléseikbe férünk bele. Legalább kevesebbet kell költeni rájuk.

Magyarázkodás helyett

Nehéz lenne, és nem is áll szándékomban semmilyen végkövetkeztetést levonni, a fentiek nem egyebek, mint szemléltetésre előszedett egyedi esetek, amikről eszem ágában sincs azt állítani, hogy minden nőre általános érvényűek. Amúgy meg tényleg semmi rossz nincs abban, ha egy királylánynak a kolbász a kedvenc étke. Főleg akkor, ha még közelében sincs a királynőségnek, és még a herceg sem tűnt fel a fehér lován. Hölgyeim, maradjatok huncutok! Mi bírni fogjuk, ezt meg merem ígérni.

 

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL