Amikor még a szex is csak ezüstérmes lehet...

Mezek kivasalva, frissítő folyadékok bekészítve, az óra ketyeg, a játékvezető mindjárt a sípjába fúj, és hajrá! Nem, ez nem a csapatok készülődése a mérkőzésekre, hanem egy igazi labdabolond fickó meccs előtti várakozását kell így elképzelnetek. Afféle keresztes hadjáratomnak tekintem, hogy veletek, nőkkel, megpróbáljam megértetni, hogy mi is zajlik le egy pasi lelkében, ebben a közel egy hónapban. Igen, tényleg annyira hosszú lesz… Nekünk olyan ez, mint a tombolán nyert ingyen este a sztriptízbárba. Először csak homályosan, a picinyke agyunk hátsó részén dereng, hogy igen, majd lesz egy ilyen esemény, aztán ahogy közeledik az időpont, úgy nő az ujjongásunk, és az utolsó napokban már alig bírunk másra gondolni. Ezzel párhuzamosan sajnos egy fontos vallomás megtételének dátuma is közeleg: valahogy be kell adni a csajunknak, hogy a következő hetekben mi gyakorlatilag megszűnünk létezni a számára. Amikor hátul összekulcsolt kézzel eldadogjuk a mondandónkat, nem árt, ha előre felkészülünk a biztosan elhangzó női kérdésekre. Ezek közül mindenképp dobogós a „De ugye nem akarsz minden meccset megnézni?”, valamint az örök favorit, az „És én addig mit csináljak?”. Drágáim, igyekszem mindkettőre választ adni – meg még sok másra is.

Kis női kisokos a foci Európa-bajnoksághoz

Misszióm első jelentős állomásaként mindjárt rendet kell tennetek a buksitokban. Nem árt, ha amolyan kezdőrúgásként néhány fogalmat tisztázok veletek. Az Eb rövidítésnek – bármilyen hihetetlen – semmi köze sincs a kutyákhoz, hanem az Európa-bajnokság szókapcsolat összevont alakját takarja. A foci, a futball és a labdarúgás rokon értelmű szavak, mind egy és ugyanazt a csodálatos dolgot jelentik. Ha azt mondom, leülök meccset nézni, az nem azt jelenti, hogy közben leviszem a szemetet vagy elpakolom a ruháimat, hanem azt, hogy 90 percen keresztül – igen, ennyire gyötrelmesen hosszú egy mérkőzés – CSAK és KIZÁRÓLAG a pályán zajló eseményekre koncentrálok. Nem kapcsolunk át közben más csatornára, nincsen „csak belenézünk”, és ha jót akartok magatoknak, nem mászkáltok át a tévé előtt, amíg a srácok a bogyót kergetik a gyepen. Ha azért nem látok egy gólt, mert épp akkor szambáztok át a képernyő előtt… akkor készüljetek a legrosszabbra. Kivéve: ha inni vagy enni hoztok be nekünk. Meg a haveroknak!

Nálunk szurkol a tábor, okés, Szívem?

Megint csak kénytelen vagyok a szexből felhozni egy példát (sorry, eddig terjednek a férfiak képességei): egyedül meccset nézni olyan, mint az egykezes „játék” – nem rossz, de azért nem az igazi. Ahhoz kell egy partner. Vagy akár több is, amit főleg az orgiát kedvelők vallanak. A közös szurkolás ennél jóval ártatlanabb dolog. Azt nem mondom, hogy a ruhák is végig a viselőjükön maradnak, mert egy-egy fontos gólnál a póló könnyen a fej felett pörgetve találhatja magát. Számotokra, Kedveseim, biztosan megmosolyogtató, ahogyan felkészülünk a mérkőzésekre, pedig ennek Pasiszemmel komoly rituáléja van. Lehetőség szerint a kedvenc csapatunk, országunk, játékosunk mezébe bújunk bele, az asztalra pedig odakészítjük a sörök és a chips mellé az Eb műsorfüzetét, hogy bármikor csekkolni tudjuk a focisták adatait. A meccsnézés legalább fél órával a kezdés előtt indul: ennyi idő kell a ráhangolódáshoz. Alig beesve, lihegve a tévé elé ülni bűntény a futball szépségével szemben. Mindezt nektek persze nem kell végignéznetek – ahogy a mérkőzéseket sem.

Azért gondolunk rátok is…

Nyilván Nektek teljesen érthetetlen, hogy különböző mezekbe öltözött, amúgy teljesen normálisnak tűnő férfiak, hogyan képesek artikulátlanul üvöltve, bakkecske módjára ugrándozni a tévé előtt. Pláne, hogy ezek közül az egyik életetek párja. Egyáltalán nem kívánjuk, hogy ennek szemtanúi legyetek, sőt, az Európa-bajnokság tulajdonképpen nagyszerű alkalom arra, hogy kicsit felfrissítsétek a miattunk elhanyagolt közösségi életeteket. Tudom, az „És én addig mit csináljak?” kérdésre nagyon ócska dolog azt felelni, hogy „Hát menj, és csinálj valami közös programot a barátnőiddel!”, de azt hiszem, nem is vártok tőlünk ennél bölcsebb tanácsot. Látjátok, ezért kell tartani a kapcsolatot a barinőkkel, és nem elhanyagolni őket a kedvünkért, mert ilyen vészterhes időkben remek szolgálatot tehetnek. Ha okosak vagytok, még ki is használjátok a foci Eb-t. Ilyenkor jóval engedékenyebbek vagyunk, és talán még abba is belemegyünk, hogy a gondjaitokra bízzuk a bankkártyát, hagy vásárolgassatok, amíg a portugálok meg a németek a zöld füvön gyűrik egymást. Kilencvenpercnyi nyugalomért megéri némi áldozatot hozni. Egyébként meg jobban jártok az Európa-bajnoksággal, mint a vébével: kevesebb a meccs, és összességében is rövidebb ideig tart. Amúgy meg szívesen fogadjuk, ha ebben a bizonyos rövidebb időben is mellettünk maradtok.

Csatártárs

Mérkőzést nézni ugyanis nem csak a haverokkal lehet. Sőt, tényleg kimondottan örülünk annak, ha azzal bújtok oda hozzánk, hogy „Figyu, nézhetem veled a focit este?”. Jól esik nekünk, hogy nem akartok kimaradni egy számunkra fontos dologból; ráadásul a 90 perc megadja nekünk azt a lehetőséget, hogy végre valamiben megcsillantsuk a szakértelmünket. Tudom, hímsoviniszta közhely a les szabály magyarázatát felhozni, de a kedvetekért tényleg szívesen elmagyarázzuk, hogy miért kell a csatárnak a védő mögött helyezkednie a labdaelrúgás pillanatában (egy kukkot nem értettetek ebből, igaz?). Egyáltalán nem várjuk el tőletek, hogy képben legyetek, már azt is értékeljük, hogy lelkes amatőrként helyet foglaltok mellettünk a képernyő előtt. Ekkor még afelett is szemet hunyunk, ha valamelyik focistát nem azért nézitek ki magatoknak, mert ördöngösen cselez, vagy minden passza hajszálpontos, hanem mert szépen feszül a mez rajta. Ha már itt tartunk, meg kell, jegyezzem, az Európa-bajnokságon két mérkőzést rendeznek egy nap, a kettő között pedig van nagyjából 45 percnyi üresjárat. Azt azért el kell ütni valamivel... Ha szeretnétek, a mezt akár magunkon is hagyhatjuk. És miközben az órára gondosan ügyelve egymásnak esünk, titkon abban bízunk, hogy most vagytok először együtt focistával…