Milyennek akarunk tulajdonképpen látszani?

Minden lehetőség nyitott, itt a tiszta lap, amelyre a siker érdekében bármilyen színt rávarázsolhatnunk. Holott csak egyvalamit szeretnénk: azzá a férfivá válni, akit a jövendőbeli az álmaiban dédelget. Ilyenkor hirtelen elgondolkodunk olyasmiken is, amiken egyébként sosem. Először is: olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyeket soha fel nem tennénk magunknak. Például, mit vegyek fel? A kedvenc farmeromat? De azt már három hete hordom. A többi pedig időtlen idők óta a szennyesben gyűrődik.

Ha hiszitek drága Hölgyeim, ha nem, a férfin, aki egyébként maga a megtestesült nyugalom, az első randi előtt vigasztalan zavarodottság és sajátos idegesség lesz úrrá. Aztán megborotválkozva, egy leheletnyi arcszesz (néhány csepp alulra is, mert hisz sosem lehet tudni), és máris merev vigyorral ülünk az étteremben, és az jár az eszünkben, vajon érdekeljük-e a nőt. És ha igen, akkor hogyan lehet fenntartani ezt az érdeklődést? Talán még egy üveg bor vagy pezsgő? De akkor hátha kitalálja, hogy mit forgatunk a fejünkben, pedig erre az első randi alkalmával még gondolni sem szabad, nemde?