Az igazi női baj: ha nem áll jól a haj

Amíg mi nagy műgonddal jobbról balra fésülgetjük a fejünk tetején lengedező három hajszálat, és reméljük, hogy ez a módszer ápol és eltakar, addig Ti ezen, kedves Hölgyek, bőven túltesztek. Egyenesen megkockáztatom, hogy a gondolataitok legalább 80%-át a frizurátokkal való törődés teszi ki. Persze, ez csak egy vélemény Pasiszemmel. Amúgy nem tudom, hogy feltűnt-e, de ez a mániátok egy egész iparágat tart el. Csomó ember él nagyon jól abból, hogy rátok tudja sózni a balzsamait, a tartósító, fixáló habjait, a hajtő ápoló magjait, meg az összes többi vackot. Ezzel szemben mi kell a férfinak? Adott esetben némi zselé vagy vax, és már kész is a bedobott séró! Az iparmágnásokon túl a fodrászok mindennapi kenyeréről is gondoskodtok: mutassatok nekem egy olyan hajkorona-szabászt, akinek ne lenne bejáratott vendégköre. Elsőre talán nem is hinnénk, hogy milyen ingergazdag terület ez, pedig Pasiszemmel nézve egészen vicces az, amit néhány megkomponált tincs érdekében műveltek.

Értelmezhetetlen fogalmak és eszközök

A női szótár egy csomó megfejthetetlen kifejezést, és egészen veszélyesnek kinéző kínzóeszközt talált fel a hajjal kapcsolatba hozható műveletekre. Ezek legtöbbjéről a férfiaknak halvány segédfogalmuk nincs addig, míg szorosabb kapcsolatba nem kerülnek a gyengédebbik nemmel. Akkor egyszer csak előbukkan a tudatlanság homályából a hajvasaló, a hajsütő, és a nő megszépülésének záloga, a melír. Az említett járulékos kellékek legtöbbjével nemcsak, hogy közelebbi kapcsolatba kerülünk, de akaratlanul is mindennapjaink részévé válnak, és ahogy telik-múlik az idő, úgy gyűlöljük meg őket egyre jobban. Ugyanis ezek azok a hátráltató tényezők – plusz a mindenféle lakkok és kenceficék –, amelyek miatt reggel óráknak tűnő perceket szobrozunk a fürdőszoba ajtaja előtt, arra várva, hogy a teljes frizuraszeánsz elmúltával végre bejussunk a helyiségbe egy fogmosás erejéig. A női főnököknek innen üzenem, hogy ha egy pasi késik a munkából, akkor valószínűleg az azért van, mert a hajkölteményt építő kedvese miatt kívül rekedt a fürdőszobán. És hogy mindehhez hol kapnak bátorítást a nők?

Frizuratemplom

Hol máshol, mint a fodrászatban! Az igazi szentély, a nők birodalma (persze, csak a Női Portál után). Egy igazi Hölgynek sem elég ruhája, sem elég fodrásznál töltött órája nem lehet. A megszállottabbja hetente többször is ellátogat az ollós műhelybe, amely a nők társadalmi életének egyik meghatározó színtere. Lehet találkozni a csajszikkal, lehet pletykálni arról, aki épp nincs ott, vagy éppen kiváló alkalom egy kis kérkedésre, hogy ki hol nyaralt legutóbb – a többieket hagy egye a méreg. A férfi bemegy, megnyírják, és fél óra múlva már kint áll az üzlet előtt. Egy nőnek ez minimum két óra – vagy több! Csodálkoztok, hogy nehezen értjük ezt meg?! És mindezt miért? Mert állítólag le van nőve a hajatok! De hát ez a dolga; felfele mégsem nőhet! Aztán végre kiszabadultok a fodrász bűvköréből, és…

Dicséret szép szó…

Akkor jön el a mi időnk! Egy férfi számára főbenjáró bűn, ha nem veszi észre, hogy szerelme fodrásznál járt. Aranyszabályunk: mindig dicsérni, és nem elfeledkezni a dátumról! Ez azért fontos, mert akkor is áradoznunk kell, ha az új frizura olyan, mint a császár új ruhája – vagyis az égvilágon nem látszik belőle semmi. A másik pedig, ha észrevesszük, hogy egy nő fodrásznál volt, és bókolunk az új kompozíció előtt, azzal jó eséllyel belopjuk magunkat a Hölgy szívébe. Egyébként meg ennél árulkodóbb jel kevés van. Ha egy nő ugyanis drasztikus lépésekre szánja rá magát a hajával kapcsolatban, akkor a férfinak tudnia kell: a kis virágszál vagy most szakított, vagy éppen tépelődik, és lelki válságban van. Ezért aztán a dicséret után rögtön be is lehet próbálkozni az árva madárkánál; ne legyen olyan magányos szegényke, az új frizurájával. A festés vagy a jelentős vágatás – megspékelve heveny csokoládéfogyasztással – azt üzenik a külvilág felé: „hahó, most kerültem lapátra!”.

Ellentmondások

A nők nők iránti irigysége az élet kevés szférájában mérhető le jobban, mint a hajviseletek közti különbségekben. Az természetesnek vehető alaphelyzet, hogy a Hölgyek kapásból elégedetlenek azzal a frizurával, amit az ég – meg a gének – adtak nekik. Aki göndör, az mindent megtenne – és meg is tesz! – azért, hogy egyenes szálú legyen a haja; akinek viszont vonalzót lehet illeszteni a fürtjei mellé, az gyilkos pillantásokkal méregeti a derékig érő, hullámos loknikkal parádézó társait. Ha valaki szőke, az barna akar lenni, ha vörös, akkor legszívesebben feketének látná magát, és így tovább. Ugye, nem ismeretlen a jelenség? Ha a nő úgy gondolja, a frizurája nincs vállalható állapotban, simán megteszi azt, hogy inkább nem mozdul ki otthonról; és pillanatnyi hezitálás nélkül máglyára küldene minket, férfiakat, pusztán csak azért, mert a heves szexnek áldozatul esett a hajkölteményük. Tessék, újabb bizonyíték, hogy miért nem egyszerű a Hölgyekkel.

És a pasik?

A felsoroltaknál mi egy fokkal könnyebben működünk. Hiszen mi lazán megtehetjük, hogy a hajvágót pár milliméteresre állítjuk, és ezzel megkíméljük magunkat mind a fodrásztól, mind a későbbi vesződségektől. Sok tekintetben viszont ugyanolyan kényesek vagyunk arra, hogy milyen a fejtetőnk viselete, mint a másik oldal. Ha nem is órákat, de jó néhány percet képesek vagyunk áldozni arra, hogy tincseink úgy és arra álljanak, ahogy mi akarjuk. Bizonyos esetekben pedig (pl. buli) elképzelhetetlen, hogy zselé vagy vax alkalmazása nélkül fejezzük be a készülődést. Már aki megteheti mindezt, ugyebár. A „ritka” példányoknak még mindig ott a nullás gép. És akkor senki sem retteg attól, hogy vajon az utcán a nők azt nézik-e rajta, hogy hogyan kopaszodik. Na, ki is akkor az igazán hiú fél a nemek csatájában?