Bekészítesz, hogy kikészíts?

Ami szép, az sokszor veszélyes lehet. Gondoljunk egy tigrisre. A minél szemléltetőbb példa érdekében egy nőstény tigrisre. Nos, a kétlábúak világában rengeteg ilyen gyönyörű és fenséges nagymacska jár-kel tűsarkakon vagy csinos szandálokban, ám belőlük nem csak akkor tör elő a kegyelmet nem ismerő fenevad, ha a kölyküket valamilyen veszély fenyegeti. Ezek a példányok bizony képesek a hímeket is felfalni. Pontosabban: a hímek lelkét. Lefordítsam, Hölgyek? Aláírom, a Pasik is sok gazságra képesek a szerelem és a birtoklás nevében, de igazán rútul csak a nők képesek viselkedni – és elbánni velünk. Ezek közül az egyik legcsúnyább az, amikor csak azért jönnek velünk össze újra, hogy a tervükhöz eszközként szolgáljunk nekik. Aminek a célja éppen lehet egy másik férfi, vagy akár a bosszú is. De nem akarok (annyira) igazságtalan lenni, mert lehet, hogy a Tündérke magát is szeretné meggyőzni arról, hogy a folytatás a helyes út. Csak közben meg rájön, hogy ez nem így van. Mi legalábbis így látjuk ezt Pasiszemmel.

Nem akartam, hogy így legyen…

Tételezzük fel a Hölgyről, akivel éppen másodszor futunk neki a közös távnak, hogy valóban a jó szándék hajtja akkor, amikor ismét a miénk lesz. A figyelmeztető szólamokat mindenki ismeri a „kapcsolat 2.0”-ról: kétszer melegítve még a töltött káposzta sem igazi, és társai. Aki viszont épp bőszen fújja az egyre halványuló parazsat abban a reményben, hogy majd tűz lesz belőle, az egy másik slágert ismételget: „kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni”. És hiába fogadkozol, meg esküdözöl, úgysem tudod megállni, hogy ne engedd közel magadhoz a lányt. Másrészt az sem elég, hogy Te beleadsz mindent, lelkesedést, odaadást és a bankkártyád pin kódját, ez mind kevés lesz, ha a csaj nem érez hasonlóan. Így járt az egyik barátom is. Az újrakezdés elején ment a fogadkozás, hogy ő bizony nem habarodik bele megint a csajba, csak ad neki még egy esélyt, aztán szegény srác akkorát borult, hogy talán még mindig visszhangzik a csattanása. És mit mondott erre a Hölgyike: „Bocsi, nekem ez mégsem megy”. Öröm az ürömben, hogy utólag legalább nem érzed úgy, hogy csak egy bábu voltál a kezében. Bár azzal a teherrel meg kell birkóznod, hogy ugyanaz a nő kétszer is lapátra tett. Haver…

Látod, pontosan erről maradsz le!

Nem tudom, hogy ilyen szituációban mondhatjuk-e, hogy lehetett volna rosszabb… de, azt hiszem igen, mondhatjuk. Van is erre Pasiszemmel egy másik esetem, avagy kicsit durvul a helyzet. Lehet, hogy a lány azzal, hogy megcsillantja a szép, közös jövő esélyét, valójában csak a mézesmadzagot húzza el előtted. „Egyszer már kirúgtál, most meg visszajönnél? Majd én megmutatom neked!” – vélekedhet a kis drága. Amúgy ilyen helyzetben még azt is mondanám, hogy magunknak köszönhetjük a küszöbön toporgó bajt. Bármily hihetetlen, de még a férfi sem hibátlan. Akad, hogy elhamarkodott következtetésekre jutunk egy nőt illetően, és nem adunk neki elég időt magunk mellett. Aztán – mivel mindig az hiányzik igazán, ami már nincsen – ráeszmélünk, hogy ez talán mégsem volt annyira jó döntés, és megpróbáljuk visszacsinálni az egészet (avagy kivesszük a töltött a káposztát a fagyasztóból, és berakjuk a mikróba kiolvasztani). Ezek után a hetedik mennyországban érezzük magunkat, ha sikerül visszahódítanunk elveszettnek hitt szerelmünket. Egy darabig működik is minden, aztán mire igazán beleélnénk magunkat, hogy újra együtt vagyunk, a lány váratlanul bejelenti, hogy „Bocsi, nekem ez mégsem megy.”. Ha valamiből, ebből a csalódásból nehezen állunk újra talpra. Ilyenkor kimondatlanul is benne van az, hogy „haver, ezt te szúrtad el elsőre, most viseld a következményeit”. És ebben az a legrosszabb, hogy igazán csak magunkat hibáztathatjuk.

Két szék között a vonzóbb padra

Ám van egy újabb fokozat is. Ez pedig az, amikor egy ideig csak azért versenyeztet a nő, hogy eldöntse: te leszel a befutó, vagy inkább az új rivális? Esetleg már tudja, hogy a frissebb kiadású lovag jobb a kissé rozsdás páncélúnál, de arra pont okés leszel, hogy féltékennyé tegye veled a másik pályázót. Amikor aztán szembesülsz azzal, hogy nem voltál más, csupán silány pótkellék, és egy lesajnáló levél kíséretében még a képedbe is vágják, hogy „igazából már akkor tudtam, hogy ebből nem lesz semmi, mikor újra összejöttem veled” – na, azt az érzést nem kívánom senkinek. Sőt, kívánjuk, hiszen az egész férfitársadalmat képviselem ezeken a hasábokon! Legyen szó erősebbik vagy gyengédebbik nemről, annál nagyobb lelki arculcsapás nincs, mint mikor megtudod, hogy valaki másért hagytak el. Mi több, te csak arra kellettél, hogy összemérhessék veled az utódodat. Az ilyen kudarc komolyan elhúzódó felépülést vonhat maga után, ám lehet, hogy a gyógymód éppen valami hasonló lesz. Avagy nem mindegy, hogy melyik oldalon állsz…

A kispad is lehet kényelmes

Egészen pontosan arra gondolok, hogy te is lehetsz új valakinek – még ha egyszerre a régi megbízhatóságot is képviseled. Elmagyarázom. Korábban már voltatok együtt a csajjal, de nem működött a dolog, viszont arra újra és újra jó vagy nála, hogy ha szegényt valami bánat éri pasifronton, te ott vagy kéznél, hogy megvigasztald. A lelkét és a testét egyaránt… A legszebb, hogy még be is avat abba, hogy épp mi a problémája azzal az idiótával, aki képtelen elhatározni, hogy mit is akar pontosan. Neked meg nincs más dolgod, mint figyelmesen hallgatni, megszívlelendő tanácsokat osztogatni, aztán végül fizikai szexsíkon segítesz neki megszabadulni a feszültségtől. Ettől pedig nem sérülsz, mert érzelmileg nem vagy érintett az egészben, pusztán csak elveszed belőle azt, ami jó neked. Szóval, Hölgyek, kerüljük a drámát. Úgy vélem, hogy ez utóbbi változat a legtöbb pasinak tökéletesen megfelel. Persze ez az idill csak addig tartható fenn, míg valaki komolyabb nem érkezik – vagy itt, vagy ott. Aki akár lehet egy ex is. Akkor meg kezdődhetnek a fenti körök elölről.