Beleszerettem a tükörképembe!

„Te tovább készülődsz, mint én!” – kapja meg a fedést megannyi férfi élete párjától. Van benne valami. A nő már felöltözve, talpig sminkben, pazar frizurával ül a kanapén, és unalmában egy magazin lapozgatásától várja, hogy gyorsabban teljen az idő. Eközben élete férfija egy dereka köré csavart törölközőben járja a lakás helyiségeit, hol a ruháját válogatja, hol pedig a haját lövi be. Ha esetleg nem tetszik a végeredmény, akkor simán kezdi az egészet elölről. Kedves Hölgyek, egy pasinak legalább akkor trauma, ha úgy kell otthonról elindulnia, hogy nem érzi jól magát a bőrében. Egyébként meg Ti panaszkodtatok annyit az igénytelen fickókra, most meg már az a baj, ha adunk magunkra? Rég megdőlt az a nézet, hogy elég, ha a férfi egy fokkal szebb az ördögnél; napjainkban már arra vágyunk, hogy egyenesen mi legyünk a modellek a „Szépség” című festményhez. Inkább örüljetek neki, hogy átérezzük: micsoda melóval jár a külső megjelenés tipp-topp formába lendítése – még ha ez azzal is jár, hogy hiúságunk néha túlnő a nőkén. A lényeges momentumok ugyanazok, mint nálatok, legfeljebb a cipőnkkel nem bíbelődünk annyit, és a sminkelés kálváriájától is megkímélt minket az ég. Így legalább arra sem kell figyelnünk, hogy a szemfestékünk színe passzoljon a táskánkéhoz. De ezen kívül azért van mit igazgatnunk a tükörben.

Haj-jajj!

Nárcisztikus megnyilvánulásaink során központi szerep jut a hajunknak. Persze csak akkor, ha maradt belőle valami. Nem is tudom, mihez hasonlítsam, de a kopaszodás kábé olyan rémálom a férfiak számára, mint a nőknek a megereszkedett mell, vagy a narancsbőr. Ennél rosszabb már tényleg csak a merevedési zavar lehet. Szerencsénkre mi megtehetjük, hogy nullás géppel letúrjuk a szélben lengedező kósza hajszálainkat, és a tar fejbőrt egy csomó nő még izgatónak is találja! Az őszülés szintén annak a jele, hogy megindultunk lefele a lejtőn, ezért igyekszünk ez ellen is kézzel-lábbal harcolni. Amúgy meglehetősen a saját fejünk után megyünk, hiszen a gyengédebbik nem jelentős része kifejezetten visszataszítónak találja, ha egy férfi festeti a haját, de általában mi erre nagy ívben teszünk. Egy vagány melír csík, és máris az éjszaka mindenható urainak hisszük magunkat!

Hozott alapanyag

Akinek nem hullott ki a haja az évektől vagy a nőjétől, és még csak nem is őszül, az pusztán az előnyös külső megvalósítása érdekében formázza órákon keresztül a haját. A legtöbb nő erről lemarad, pedig érdemes lenne egyszer végignéznetek, ahogy a hím falka buliba készül. A zselé és a vax kézről kézre vándorol, egy pillantás jobbról, egy balról; a tükör előtt pedig szinte tusakodás kezdődik a minél jobb látószögért. Tudok olyan ipséről, aki képes akkor is újra (!) hajat mosni, ha már késésben van, a lényeg, hogy pöpecül álljon a friszkó, a toporzékoló asszony nem számít. Megint más éjjel speciális párnával, szinte ülve alszik, fürtjeit két különböző zselével kényezteti, az esti hajmosás rituáléját pedig nem zavarhatja meg semmi. Ezt adjátok össze!

Barátunk a ruhatár

A fej kész van, lássuk, mit öltünk magunkra! Akár hiszitek, akár nem, van, hogy mi is úgy fekszünk ágyba, hogy már elalvás előtt azon morfondírozunk, hogy mit veszünk fel másnap. Előszeretettel korholjuk a nőket azért, mennyit költenek ruhákra, pedig a jó göncökre a teremtés koronái sem sajnálják a pénzt. Adott esetben nem is a mennyiség, hanem a minőség a lényeg. Erre a legjobb példa az aranyifjú, aki márkás szabadidőruhájában járja a környéket, egészen addig, míg szinte le nem foszlik róla. Ha már az egész lakónegyed megcsodálta csilli-villi susogósát, akkor újat vesz magának. Mások a hőguta áldozatát vállalják a macsó fizimiska érdekében. Diszkókban még számunkra is nevetségesek azok a fajtársaink, akik a teremben uralkodó 70 fok ellenére is bőrdzsekiben feszítenek, csak hogy látszódjék: van pénzük a menő cuccokra. A suska azonban nem csak a ruhatár szinten tartására kell, hanem a test frissességének megőrzésére is.

Elhasalva

No, ez már nem annyira az erősségünk. A kondizás kétségtelenül formában tart, ám ha abbahagyjuk, összeesünk, és a végeredmény rosszabb lesz, mint ahogy a gyúrás előtt kinéztünk. Továbbá a fitneszteremben gyűrni a gépeket baromi unalmas elfoglaltság, így nem meglepő, ha néhány alkalom után inkább a sarki hamburgerest választjuk a fekvenyomó pad helyett. A testépítés külön életforma, és ha valaki igazán nagy fordulatszámon nyomja, akár az is bekövetkezhet, hogy jobban fogja szeretni a saját testét, mint a szerelméét. Egyik Hölgy ismerősöm például kerek-perec kijelentette, hogy többé bizonyosan nem kezd kondi-bolond pasival, az ugyanis szívesebben gyönyörködött a saját adottságaiban, mint a lány domborulataiban. Arról már nem is beszélve, hogy mennyi időt töltött el a fürdőszobában. A férfiak másik egysége így inkább csak számítógépen űzi a sportokat, és azzal nyugtatja magát, hogy mennyi csajnak bejön a sörhas; sőt, az maga a férfiasság jelképe. Valóban?

Nem a ruha teszi a férfit?

Igényesség és igényesség között is van tehát különbség. Kell, hogy egy férfi adjon magára, csak tudja, hol a mérték. A fentebb bemutatott piperkőc divatcsászárok sok esetben megmosolyogtatóak, de legalább ennyire gáz az olyan férfi, aki felnőtt kora ellenére még mindig a Lovastábor 1986 feliratú pólójában szel az utcákon, vagy filozófia szakos professzorokat megszégyenítő szakállt növeszt magának. Néhány képviselőnkből bizony hiányzik a lehengerlő megjelenés iránti vágy – és a képesség is. Ilyenkor jön jól egy karakteres nő, aki szívfájdalom nélkül visszaparancsolja kedvesét a gardróbba: „velem aztán így nem mutatkozol!”. Akkor már inkább illegessék magukat a tükör előtt a hiú békakirályfik, nem igaz?