Beszédeskék: mennyit járjon a nő szája?

A fenti kis jelenettel csupán arra próbáltam célozni, hogy a beszéd tekintetében eléggé máshogy van „gyárilag” beállítva a két nem. Szeretek azzal a fordulattal élni, hogy igazából nincs nagy különbség férfi és nő között, de azt hiszem, ezúttal kivételt tehetünk. A duma tekintetében ugyanis Ti teljesen mások vagytok. Egy pillanatra gondolatban végignyargaltam a családi és baráti körömön, hogy kinek mekkora a beszélője, és az összehasonlítást fölényesen nyerik a gyengédebbik nem tagjai. Egyes esetekben a nő direkt hallgatag pasit keres magának, aki mellett kedvére locsoghat, ám mégsem ez a jellemző. Ahogy észrevettem, Hölgyeim, bennetek megvan az igény arra, hogy mi is hangot adjunk mellettetek érzéseinknek és vágyainknak. Ehhez már csak annak kell teljesülnie, hogy szóhoz jussunk. És ez nem mindig könnyű a társaságotokban. Cukik vagytok, mikor csacsogtok, tényleg, és inkább ilyenek legyetek, mint kukák, de azért nem árt, ha néhány dolgot elmagyarázok nektek – csak hogy tudjátok, milyen ez Pasifüllel, mielőtt szólásra nyitnátok a szátokat.

Hahó, én is itt vagyok!

Egy randi előtt szerintem mindkét fél leginkább a következő dilemmától fél: „és miről fogunk beszélgetni?”. Ideális esetben egyik téma jön a másik után, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy lazán és gördülékenyen csépeljük a szót. Viszont sok nő elköveti azt a hibát – vagy izgalomból, vagy pusztán azért, mert végre valakihez beszélhet –, hogy csak az ő hangját hallani végig. Kedveseim, ez súlyos hiba. Pláne első alkalommal. Nem kell ecsetelnem nektek a férfiak agyi kapacitását. Maradjunk abban, hogy véges. Ennél a jellegénél fogva csak bizonyos mennyiségű információ tárolására alkalmas. Ha mindent azonnal ránk zúdítotok, ne csodálkozzatok, ha alig marad meg bennünk valami belőle. Koncentrálnánk mi, de egy idő után elveszünk a folyamatos duruzsolásban. És akkor jön az, hogy…

Figyelsz te rám egyáltalán?

Nem létezik olyan férfi a földön, aki ne kapta volna meg ezt a kérdést a női ajkak mögül. „Mert én kiválasztottam a bézst, de az egyik barátnőm azt mondta, hogy a fekete jobban állna nekem, de ahhoz most nincs hangulatom, és nem is vagyok biztos benne, hogy jól áll, pedig szeretem azt a ruhát, de most tisztára nem tudom, és… figyelsz te rám egyáltalán?!?!”. Na, azt hiszem, ennyiből értitek. Az egyik havernak például volt dolga olyan csajjal, aki annyira, de annyira sokat beszélt, hogy közben a srácnak az „ezt nem hiszem el!” hitetlenkedés járt a fejében. És persze rég elvesztette a fonalat. Nem is csoda. A lány szabályosan lyukat beszélt a hasába, a cimbi meg feladta, hogy kövesse. Tudjátok, Drágáim, Pasiszemmel mindez nálunk úgy csapódik le, hogy mi nem is igazán érdeklünk Titeket. Csak az fontos, hogy végre beszélhessetek. De közben azért megkövetelitek a figyelmünket. Egy kicsit több tapintatot, ha kérhetnénk.

A néma hercegnő átka

Rendkívül fárasztó, amikor gőzerővel próbálunk csüngeni a másik minden szaván, de abból annyi van, hogy lehetetlen tartani a lépést vele. És olyankor tényleg visszavonulunk, hadd beszéljen. A gondolataink akaratlanul is másfelé kalandoznak. És ez néha még akkor is így van, ha egyébként érdekel az, amit a csaj mond. Csak mindezt olyan terjengősen adja elő, hogy nehéz végig a szavaira koncentrálni. Ám még mindig azt mondom, hogy inkább legyen egy nő nagydumás, mint hallgatag. Annál nincs rosszabb. Ilyenkor az nagyon zsibbasztó Pasiszemmel, hogy úgy érezzük, folyton újabb és újabb témákat kell bedobnunk, hogy haladjon előre a társalgás döcögős szekere. Hölgyeim, nem jöhet tőletek csak annyi, hogy „igen” és „nem”, aztán néha meg az, hogy „igen, szeretem”. A legtöbbünk ilyenkor elfárad, befordul, és végül csendben nézzük egymást. Ó, és ha már fáradtság…

Ne akarj beszélgetni álmos férfival!

Mi szeretjük, ha jár a szátok az ágyban – különösen, mikor a fejetek a paplan alatt van, hehehe. De légyszi, tőlünk ne várjátok ezt el. A pasik számára az ágy két dologra alkalmas: szex és alvás. Nem arra, hogy ott dumcsizzunk. A hímek legtöbbje, ha vízszintesbe kerül, elalszik. Főként egy hosszúra nyúlt nap után. Nekünk tök rosszul esik, hogy rengetegszer ezt személyes támadásnak veszitek, holott erről szó sincs. Egyszerűen csak nem megy, hogy mikor végre lehajthatjuk a fejünk a párnára, még hosszas monológokba bonyolódjunk. „Majd reggel megbeszéljük, jó, Édesem?” – úgy vélem, ettől a mondatunktól meg Ti ugrotok a plafonra. Egyébként is gyakran előfordul, hogy beszéltetni akartok minket. Pedig néha egy kis csend annyira finom lehet…

Mesélj valamit!

Ugyanis olykor-olykor nincs mondanivalónk. Ez ennyire szimpla. Jó gyönyörködni bennetek, vagy nem bukkan fel semmi megosztásra érdemes. Ám nektek sűrűn lenne igényetek arra, hogy jártassuk a sörlesőt. Értesüléseim alapján a nők számára az egyik legidegesítőbb dolog, ha nem szólal meg a pasijuk. Főleg vitás esetekben, aminek általában a „mondj már végre valamit!” kirohanással adtok hangot. Mi viszont inkább behúzódunk a csigaházba. Talán azért, hogy nehogy olyan csússzon ki a szánkon, amivel megbántanánk benneteket. Márpedig egy perpatvar során ez megtörténhet. Érdekes amúgy, hogy bizonyos esetekben férfi és nő mennyivel jobban megérti egymást e-mailben, chaten vagy telefonon, mint személyesen. Ott mintha mindkettő lefagyna. De többnyire csak valami láthatatlan fal van, amit szépen le lehet bontani. Szavakkal. És ha valaminek, akkor ennek Ti ritkán vagytok híján. És tudjátok mit? Maradjatok is ilyenek.