De jó, hogy lemaradtam rólad...

Visszagondolva a régi barátnőkre, mindig érdekes eljátszani azzal a gondolattal, hogy vajon mi lenne velünk, ha még most is együtt lennénk. A minap ez éppen mosogatás közben jutott eszembe, de egy pillanatig se higgyétek, bájos Hölgyolvasók, hogy jelenlegi sanyarú sorsomat sirattam, miközben citrus illatú szerrel ostromoltam a rakott krumplitól leégett jénai utolsó állásait. Éppen ellenkezőleg. Ráeszméltem, hogy milyen jó dolgom van. Márpedig ettől szerencsésnek érzi magát egy férfi. Beleragadni egy olyan kapcsolatba, amiben érzed, hogy nem teljesedhetsz ki eléggé – kellemetlen ügy. A merész hímek – magamat is közéjük sorolom – mernek váltani, hiszen már általános iskolában megtanulták, hogy „fényesebb a láncnál a kard”. Aztán amikor az ilyen bátor bivalyok összegyűlnek, megbeszélik egymás közt, hogy egy szebb jövő érdekében ki milyen nőt hagyott hátra. És egyáltalán nem bánjuk őket! Sőt, hálát adunk az égnek, hogy így alakultak a dolgok. Megjegyzem, általában ők is boldogabbak az új helyükön az új pasijukkal, avagy zsák a foltját. Viszont a haveri eszmecsere közepette ráeszmél a lomha pasiagy arra, hogy ezek között a virágszálacskák között bizony van hasonlóság. Nem is kevés. Szinte külön jellemrajzot lehet írni róluk. Ezzel próbálkozom meg ezen a héten – pasiszemmel. Róluk maradtunk le, és ezért tényleg nem győzünk elég hálásak lenni.

Megfektetett alapok

Mielőtt nagyon a prototípusok mélyére ásnék, fontos leszögezni, hogy a másik valódi énjének meg- és kiismerése egészen változó időtartam alatt zajlik le. Lehet, hogy elég hozzá néhány randi, de lehet, hogy hosszú, együtt töltött évek kellenek ahhoz, hogy rájöjj arra: ezt a csajt bizony nem nekem találták ki. Ebből fakadóan lehet, hogy még az ágyig sem értek el, de te máris visszatáncolsz (bár ennek kisebb a valószínűsége, hiszen férfiakról van szó); vagy csak jóval később, máshonnan értesülsz a Hölgy dolgairól, és akkor fújsz egy nagyot, mondván: ezt megúsztam. A kettő között meg elég széles a skála. Vannak olyan egyedeink, akik sosem eszmélnek rá arra, hogy rossz kancára tették fel a nyergüket, és már nem is tudják, hogyan szálljanak le róla. Hát ők így jártak. Mi viszont nézzük, hogy a nagy pasi kongresszus a nők mely alfajait rakta a „kerülendők” listájára.

Karrierista Kinga

Kingával több baj is van. Egy darabig jól el lehet vele bohóckodni, főleg, amikor még csak tanulmányi úton készül arra, hogy ő majd megmutatja, egy nő is befuthat komoly pályát. Aztán viszont eljön az a pont, hogy az elméletet felváltja a gyakorlat. Itt kezdődnek a problémák Kingucival. Egyrészt lehet, hogy munkamániás lesz, és te csak akkor látod, amikor reggel ki-, este meg bekúszik melléd az ágyba. Ha pedig megelégeled a helyzetet, és beszélni akarsz vele arról, hogy a te olvasatodban egy kapcsolat másról szól, akkor az lesz a válasza: „Bocsi szívem, nekem fontos a karrierem”. Hello, Hölgyek! Nem azt mondom, hogy a nőnek a fakanál mellett a helye, de azért ebből nehezen lesz közös jövő, ugye? Kinga másik gyengepontja, hogy számító lehet. Amíg nem vagy az útjában, hogy megvalósítsa önmagát, addig maradhatsz, de ha befut egy olyan vetélytárs, akivel közösen feljebb lépkedhet a ranglétrán, akkor neked menned kell. Aztán egy kis sebnyalogatás után felfogjuk mi is, hogy Kinga jól döntött. Mert a helyére került, vagyis: zsák a foltját.

Családos Csilla

Modern kifejezéssel élve: Csillának nagyon jó a marketingje. Épp ettől olyan veszélyes. Pedig ha nem vigyázol, oda a függetlenséged. Csillu remekül képes szerepeket játszani: egyszer férfifaló, másszor érzékeny lélek, harmadszor szexmániás, végül meg számító bestia. Gondosan megtervezi az életét, és ehhez „mellékállásba” keresi a megfelelő férfit. Csillukánk imád adni a látszatra, és egyszerűen képtelen elviselni annak a gondolatát, ha valaki szebb, okosabb és tehetségesebb nála, vagy szimplán csak előbb megy férjhez, mint ő. Ezért aztán mindent meg is tesz, és addig rágja a pasija fülét, míg a szerencsétlen – csak hogy megszabaduljon a folyamatos nyomástól – inkább oltárhoz vezeti Csillánkat. Aki, hogy a pozícióját még jobban bebiztosítsa, lehetőleg minél hamarabb gyerekkel lepi meg férjét. Természetesen, Csilla ekkor már javában úgy tesz, mintha erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető múltja sosem létezett volna. A célját elérte. Tulajdonképpen Csilla elismerést érdemel. De az a férfi még inkább, aki idejében észreveszi számító terveit, és még a nagy vész előtt megpattan.

Hódoló Henrietta

Heni életéből eddig még kimaradt a nagy szerelem – és azt éppen benned találja meg. Ezzel önmagában még nem lenne gond, csakhogy Henriettánk mindent alárendel ennek és nekünk – vagyis annak a bizonyos pasinak. Mint azt azonban Ti is tudjátok: a fajtánk furcsán működik. A teremtés koronáinak jó pár példánya számára a csábítás csak addig izgalmas, amíg meg nem szerezte a nőt. Utána élénken zuhan az érdeklődése. Pláne akkor, ha ez a nő úgy megy utána, mint egy kifogástalanul nevelt pincsikutya. És bizony, Henrietta ilyen. Nem tudsz neki olyat mondani, amit ne tenne meg, nem tudsz olyat tenni, amit ne bocsájtana meg, és még csak azt sem mutatja, hogy ez különösebben rosszul esne neki. Egy ilyen nőben nincs kihívás. Egy darabig még tetszik a házi rabszolganő, de aztán a mindig új magasságokat kutató férfi könnyes búcsút vesz tőle. El kell hinnie: jobb lesz így mindkettőnknek.

Spirituális Sarolta

Abban semmi kivetnivaló nincs, ha egy lány hisz a pozitív gondolkodás erejében, felőlem néha még tenyérjóshoz is elmehet, de vannak olyan elvarázsolt hercegnők, akik totálisan a föld felett lebegnek. Ilyen Saci is. Már a megismerkedésünk első percében mélyen a szemünkbe néz, és azt mondja: „Az univerzum akarta, hogy mi találkozzunk”. Fura göncöket hord, még furább növényeket rágcsál, mindenben jeleket lát, ugyanakkor képtelen magát jól érezni. Ha épp semmilyen gond sincs a kapcsolatban, tuti, hogy ő gyorsan gyárt néhányat. Amikor már nem bírja tovább a tépelődést, újfent komolyan a szemedbe néz, és ezt suttogja: „A végzetnek már nincsenek tervei velünk. Különválnak az útjaink”. Márpedig ha a végzet ezt parancsolja, akkor annak úgy kell lennie. És mi - visszagondolva Sacira - mennyire kezet ráznánk a végzettel, hogy ilyen jó tanáccsal látta el.