Éjjel, ágyban, párnák köz...

Jó néhány cikkel ezelőtt már elmeséltem nektek, hogy milyen Pasiszemmel az első éjszaka egy Hölggyel, ám ideális esetben az együtt töltött éjjeli órák száma nem áll meg valahol 7-8 környékén. Ahhoz azonban, hogy ez a szám feljebb kússzon, nem árt, ha képesek vagyunk egymást elviselni a holdvilág fényénél hosszabb távon is. És ez egyáltalán nem olyan egyszerű! Higgyétek el: fontos, de nem az ágy szélessége vagy a matrac lágysága a döntő szempont. „Nem foglalkoztál velem egész éjjel!” – hangzik kedvesünk nyafogós ébresztője, miután a hajnal első sugarai lágyan felnyitották a szempilláinkat. Hát valóban nem, mivel aludtunk, én drágaságom! Bizonyos nők – hangsúlyoznám, nem mindegyik – elvárják, hogy még éjjel is babusgassuk őket, és egyáltalán nem elégszenek meg azzal, ha reggel elbúgjuk nekik, hogy „olyan édeset álmodtunk veled”. Neki ölelés kellene, odabújás, de ez nem mindig találkozik a férfiak alvási szokásaival. Jobbik esetben csak azon morog a mi kicsikénk, hogy végig hátat fordítva hortyogtunk, a rosszabb forgatókönyv szerint a monokliját ápolgatja a tükör előtt az álmunkban leadott könyökösünk után. És akkor mondom tovább, hogy mennyi minden történhet még a csillagok borította ég alatt a hímek szemszögéből, míg a város aluszik…

Bújj mellém!

Kezdjük a legkardinálisabb kérdéssel. Sok nőnél nagyon fontos, hogy úgy hajtsuk álomra a fejünket, hogy egymás karjaiban szunnyadunk el. Tudjátok, nagykifli és kiskifli közös performansza. Ez valóban nagyon meghitt, csak lehet, hogy éppen aludni nem tudunk így. Az a legrosszabb, ha kedvesünk pár pillanat alatt álomba merül, mi meg az izmainkat egyenként mozdítva próbáljuk meg kiszabadítani elzsibbadt karunkat a csinos buksi alól. Vigyázni kell, hogy szerelmünk ne ébredjen fel, különben visszahajtogatja magát az ölelésünkbe, és kezdődhet a menekülési misszió elölről – ráadásul az elalvásunk időpontja is még inkább kitolódik. Az ég ajándéka, ha olyan nő sodródik mellénk az élet meglehetősen tág folyosóján, aki nem ragaszkodik a passzívan aktív éjjeli jelenlétünkhöz. Magyarán: teljesen jól elcsicsikál magában is. Elalvás előtt egy jó éjt csók, egy kis ölelés, majd mindenki megy a maga „dolgára” – és még abból sincs gond, ha utána egész éjjel nem érintkezünk.

Kis éji szex

Egyébként lehet, hogy mi is igényeljük az éjjeli kapcsolatba kerülést, csak egy kicsit másképp, mint ahogy azt a gyengéd női lélek megálmodja. Valószínű, hogy ha a fáradtságtól ájultan zuhanunk be az ágyba, akkor még a fülünk mellett elsütött ágyú dörgése sem ébreszt fel, de egyébként könnyen vándorútra indulhatnak a kezeink az éj és a takaró leple alatt. Csak úgy, félálomban. Hjaj, mennyire szép is az, amikor Hölgyünk részéről megmutatkozik a fogadóképes kereslet egy kis éjjeli hancúrozás iránt. Ez már csak azért is megvalósulhat, mert így legalább megússza azt, hogy reggel, ébredés után másszunk rá. Persze ismételten tisztelet a kivételnek, mert létezik a föld hátán olyan nő, akinek a felkelést követően nem a kávé az első gondolata… A tapasztalatok és a beszámolók alapján egyébként inkább ifjú korban vagyunk hevesebbek az éjszaka során; ahogy telik az idő, úgy koncentrálunk egyre inkább csak az alvásra. De azért harapni még az idősödő tigrisek is tudnak…

Didergősen az ágy szélén

Valaki valahol kitalálta, hogy az nagyon jó lesz a pároknak, hogyha egyetlen, ám nagyon nagy méretű paplant kezdenek el gyártani. Ez majd beteríti az egész ágyat, ami alatt a férfi és a nő szerelmesen összebújva pihenheti ki a nap fáradalmait. Hát hogyne. A teljes matracot lefedő dunyha ugyanis nem édes álmokat hoz, hanem egész éjjel tartó közelharcot. A csata tétje pedig nem kicsi: aki birtokolja a plédet, az megmenekül a megfagyástól. Ezért aztán minden Hölgynek azt tanácsolom, hogy ne erőltessék a közös takarót. Úgyis mi vagyunk az erősebbek, tehát jó eséllyel nektek kell majd magzatpózba húzódva, jégcsappá vált lábbal átvészelnetek az éjszakát. És ez még csak az egyik kellemetlenség lehet. Azt sem garantálja ugyanis semmi, hogy jól megférünk egymás mellett az ágyon. Ha nekünk, férfiaknak ugyanis Nagy Sándor volt a példaképünk gyerekkorunkban, akkor lehet, hogy felnőtt fejjel is hódítani akarunk: az uralmunk alá szeretnénk hajtani az ágy teljes felületét. A nőnek ebben az esetben nem marad más, mint kétségbeesetten kapaszkodni az ágy szélébe, megakadályozva így, hogy a mélybe ne zuhanjon álmában. Igaz, a felállás fordított is lehet: hogy mást nem mondjak, eme sorok lejegyzője is keltette már fel aktuális hálópartnerét azért, hogy ugyan szíveskedjék visszakúszni a saját térfelére. Ha pedig a gyengéd szó nem használ, akkor muszáj hadrendbe állítani kezünk gyengéd, ám határozott tolóerejét, és kedvesünket a hátsójánál fogva áttessékelni a helyére.

Rossz rezgéssel töltöd meg a levegőt

Ezt a frappáns alcímet egyik korábbi hálópartneremnek köszönhetem. Jó ideje feküdtünk már egymás mellett álmatlanul, és hiába számoltuk kitartóan a birkákat, a bégető fehérbundások csak nem akartak álmot hozni nekünk. A kapcsolat aztán még annyira sem lett tartós, mint az utcasarkon vásárolt elem - bár nem feltétlenül a kialvatlanság miatt. Ugyanakkor ez is jelzi, hogy véletlenek nem nagyon vannak. Még a főnök és a nők által kérgessé keserített férfiszív is érzi, ha valakivel nem passzol össze. És ha ez így van, akkor ez alól nem lesz kivétel az ágy sem, és most ebben az esetben – kivételesen - nem a szexre kell gondolni. Álmában még a legvadabb bika is édesdeden szunyókáló bocivá szelídül, de ehhez az kell, hogy nyugodtan hajthassa álomra a fejét egy olyan helyen, egy olyan nővel, aki mellett úgy érezheti: igen, megérkezett valahova. A biztonságos kikötő elcsépelt hasonlatát most hanyagolnám, de valami hasonlóról van szó. És ha ezt érezzük, akkor már közel sem rak akkora súlyt a mérleg negatív serpenyőjébe a takaró húzkodása, a lilára fagyott lábujjak, vagy egy szolidan horkoló nő. Szép álmokat, Hölgyeim!