Jelen írás tárgya nem holmi barangolás lesz kis hazánk valamelyik állatkertjében, sőt, ahhoz sem kíván tippeket adni, hogy az élőlények melyik fajtáját válasszuk ideális házikedvencnek. Ennél sokkal egyszerűbb a téma: szőrös legyen a mellkas, vagy csupasz.
Szinte véletlenül tört rám a felismerés: az egyik olimpiai közvetítés során vízilabda-mérkőzést adtak, és miközben a játékosok a legnagyobb igyekezettel próbálták egymás fejét huzamosabb ideig a felszín alatt tartani, arra lettem figyelmes, hogy szinte elvétve találni köztük csupasz felsőtestű spílert. Márpedig az köztudomású, hogy a pólósoknak nem kevés női rajongója van. De hát a XXI. században nem visszataszító ez? Nem az a korkövetelmény, hogy ma már a férfiak is minden testrészükön igénybe vegyék a gyanta jótékony hatását? Most mi, férfiak, ragadjunk-e borotvát, és ha igen, akkor mely területeken?
Női szeszélyA helyzet sokat változott a legvidámabb barakk kora óta, amikor is a férfiasság szimbóluma volt a természetes „bunda”. Hogy mindez hol és miként változott meg, ugyanúgy rejtély, mint bármely trend napjainkban. Az viszont tény, hogy jelen állás szerint egyre több kamasz fiú kezd el aggódni, amikor meglátja, hogy a felnőtté válásnak bizony elkerülhetetlen fizikai kísérőjelenségei is vannak. De nem csak őket érinti fájdalmasan ez az új divat. Divat? Elég fellapoznunk valamelyik magazint, vagy bekapcsolnunk a tévét, hogy lássuk, mint mosolyog a legújabb sztár az arcunkba kigombolt ingben, a ruhadarab mögött olyan sima idomokkal, akár a frissen csiszolt parketta. Ezek után csodálja valaki, ha a szemérmesebb férfitársadalom tagjai inkább nyakig begombolkoznak és szégyellik testi adottságaikat? Sokadszorra fordul meg a fejemben: tényleg ez kell a nőknek?
SzőrszálhasogatásÉs nem! Bármilyen meglepő is, de a megkérdezett lányok, egyedülállók és kapcsolatban élők szerint is rossz úton járunk, ha ásás közben maximum a hátsó kiskertnek mutogatjuk meg dús fürtökben pompázó felsőtestünket. Úgy tűnik, itt is valami súlyos félrevezetés áldozatai vagyunk. Akaratlanul is a sörhas és girnyók verseny jut eszembe, ahol előbbi egybefonódik a biztonság érzetével, és olyasminek bizonyul, amit a nők nagy hányada még vonzónak is talál. De ugyanez a helyzet a túlzott izomtömegeket felhalmozó kolosszusokkal is – az elmondások alapján az ilyesmi esztétikailag lehet csillagos ötös, de mint a múzeumi tárgyakat, haza inkább nem vinnék őket. És most itt az újabb kinyilatkoztatás: igenis, kell a szőr a férfiakra!
Akkor most mégis?Mielőtt az érintettek boldogan a levegőbe csapnának, hogy a továbbiakban boldog szimbiózisban élhetnek a pólójukat átdöfő, vagy éppen az állukat csiklandozó szőrszálakkal, azért mindenképp meg kell jegyeznem: a minőséggel ellentétben itt a mennyiség dönti el a kérdést. Bármennyire is maszkulinná tesz a szőr, a hónalj borotválása még abszolút nem tartozik a feminim cselekedetek kategóriájába. Főleg így, nyáron nem, amikor az ujjatlan póló meglehetősen gyakori viselet. Amennyiben szeretnénk további elismerő pillantásokat begyűjteni, nos, igen, akkor vegyünk könnyes búcsút a fedő szőrzettől az intim testtájon. A csillogó női szempárokat látva bőven megéri azt a kis kellemetlenséget, amit a nehezen megközelíthető hajlatok jelentenek. És bár néhányuk szerint még a mellkas letarolása is a tolerálandó cselekedetek közé tartozik, a végtagokon található szőr „mezőkhöz és rétekhez” nyúlni szigorúan tilos, és a görög taverna-tulajdonos típus sem tartozik az álmaik netovábbja közé. Ha már nagyon elvadult a terület, időről időre azért érdemes beüzemelni a fűnyírót. Mindez teljesen érthető: nem árt, ha a meghitt együttlétek során nem kell bozótvágóval csapást nyitni a dzsungelben, hogy eljussunk a kívánatos bőrfelületig.
Szabó Anna
