Kövesd friss cikkeinket RSS csatornánkon
PASISZEMMEL

Haver! Hova lett az éberséged?

Szerző:
Szabó Anna
A vonatból kihajolni veszélyes, a csajozásnál meg hátradőlni. Amikor már azt hiszi a balga Pasilélek, hogy sínen van, könnyen koppanhat. És miközben az állomásról kifutó szerelvényt nézi bánatosan, ráeszmélhet, hogy csak szakaszjegyet vetettek vele.


A Hölgy csomaggal pedig tovább zötykölődik az első osztályú kocsiban. Magányra kárhoztatott férfi antihősünk pedig egyszerűen képtelen felfogni, hogyan történhetett meg vele mindez. Amikor néhány hete kisétált a peron közelébe, még tele volt visszafogottsággal, óvatos reményekkel, és az esze is a helyén volt. Most megtépázottan ácsorog, akár egy madárijesztő a bosszúszomjas varjak rohama után. Fordult vele egyet a világ, kihúzták a szőnyeget a lába alól. Az okosok amondók: nő és vonat után nem érdemes futni. Mindig jön másik. Na de szerencsétlen flótás éppen erre a járatra szeretett volna felférni. Igen, néhány hete felkészült lett volna erre. Most viszont már ramatyul érzi magát. Mi mást mondhatnék erre bölcsen Pasiszemmel, mint azt, hogy az uraktól minden körülmények között megkövetelt az éberség. Nem hagyhatjuk elringatni magunkat. Még akkor sem, ha az elején minden olyan csodásnak tűnik. És pont az elején vagyunk képesek megőrizni a gyanakvó énünket, aztán belecsúszunk a rózsaszín szirupba. Ami végül kiokádhat minket. Szóval nem dőlhetünk hátra. Hiszen nőkről van szó.

 

Távolról

A vonat füstjétől talán kissé ködös a kép, úgyhogy kitisztítom valamennyire. Az éleslátás úgysem erősségetek, Kedveseim. Már elnézést. Tehát ezen a héten a férfilélek azon mélységét tárom fel nektek, ami a kapcsolat bimbódzó szakaszában kerül felszínre. Amikor először még nem éljük bele magunkat az élménybe, ám szép fokozatosan elveszítjük a kontrollt a józanságunk felett. A kezdet kezdetén azonban még képesek vagyunk a realitásra. Távolról szemléljük az egészet. Oké, alakul valami. Máskor is volt már ilyen. Aztán hogy jártam. Szóval nem árt, ha hátrébb fogjuk az agarakat. Nem rohanunk sehova. Pasiszemmel igazi ajándék, ha a nő is meghagyja nekünk ezt a teret. Tisztelet a kivételnek, de Drágáim, néhány képviselőtök már szíve szerint az első randiról rohanna az anyakönyvvezetőhöz, és nem lenne ellenére, ha azon melegében kitalálnánk a lurkóink nevét is. Lassítsunk le, jó? Úgy gondolom, a kezdeti szakaszban általában mindig a Hölgyek a lelkesebbek. Még a minden túlzástól mentesek is. Mi, férfiak, higgadtan figyeljük az eseményeket. Ekkor még.

 

 

Közeledések

Mindez nem több, mint átmeneti állapot. Nem lehet a körön kívül maradni. Aki kategorikusan kijelenti a románc hajnalán, hogy „márpedig ő nem lesz szerelmes”, az mehet is a sótlan levesbe. Legfeljebb fogadkozol, hogy következetes maradsz, és nem merülsz túl mélyre az érzelmek tengerében, de ha elkap a kellemesen hűs hullám, kapálódzva bár, de hagyod, hogy magával sodorjon. Később már nem is kapálódzol. Ráfekszel, aztán hagy vigyen. Ezt hívják bizalomnak. Talán. Ilyenkor Pasiszemmel látod a másikon, hogy nem csak néhány sor és bekezdés vagy élete könyvében, hanem akár még külön fejezet is lehetsz. Ennek hatására pedig te is megnyitod előtte a saját könyved, és hagyod, hogy a bájos kacsó szerelmesen dülöngélő betűkkel írjon bele. Valami még maradt a férfiúi megfontoltságból, de már érzed, hogy a varázsszőnyeg hamarosan elhagyja a földet. A fedélzetén pedig ott csücsülsz te. De miért ne adhatnám át magam ennek az örömnek, ha látszólag a másik fél is ezt teszi? Ó, mi szegény, balga férfiak…

 

Feladva

A teremtés koronája letekint saját magára, és ezt látja: megváltoztam. Az elején folyton ő keresett, de ha nem, az sem volt baj. Ha csak később válaszolt egy SMS-re, nem vágott földhöz. Klassz volt tudni, hogy ő a csajom, de ennyi. Elvoltam. Most meg? Félpercenként nézem a telefont, hogy miért nem ír még vissza. Sokszor úgy kell visszafognom magam, hogy ne mindig én jelentkezzek nála. Játszmázunk. Mint mindenki. Annyira butaság. Szerepet cseréltünk volna? Ha igen, az baj. Legyen szó akár néhány hétről, esetleg hónapról, eddigre kiderül, hogy ki mit gondol a jövőről. Ami lehet közös, vagy… Megfordulhat a helyzet. Az idáig visszafogott férfi szerelmesen liheg, és Ámor nyilával a hátsójában jár mindenfele, míg a nő érezhetően lassított a tempón. Mire mi, pasik, belemelegedünk, nálatok lanyhul a lelkesedés. De általában ez nincs megbeszélve. Hagyjuk, hogy a jelek kommunikáljanak. Közben reménykedünk, hogy a másik megérti őket. Csak mivel érzelmileg nem ugyanott állunk, ezek a jelek elhalnak, vagy félremagyarázódnak. Ne értsetek félre, nem törvényszerű, hogy ennek így kell alakulnia. Szerencsére.

 

Egymás tekintetét keresve

Az elképzelések találkozhatnak, ahogy a sínpárok összefutnak. És ez jó. Nem érzed úgy, hogy a bolondját járatták veled. Elsősorban te, saját magaddal. Ha a női oldalon is megvan a lángolás és a fogadókészség arra, amit egy pasi nyújtani képes, akkor feltehetőleg jól megleszünk egymással. Ha viszont ebbe a szakaszba érve kiderül, hogy a kezdetben oly’ lelkes Hölgy mégsem gondolta komolyan, akkor hím falkánk levert tagjainak nem jut más, mint bámulni a távolodó vonat után. Marad az újabb fogadkozás: legközelebb nem hagyom, hogy az érzelmeim átvegyék az irányítást. Arra megy majd a mozdony, amerre én akarom. De úgyis képtelenek leszünk ezt betartani. Tündérkéim, amelyik férfi szerelmes lesz, az nem lát, nem hall. Olyannyira nem, hogy még a saját szavai is elkerülik a fülét. Újfent azt mondom: szerencsére. Miért? Hát, tudjátok, félig rajta lenni egy vonaton nem az igazi. Mi több: kihajolni egyenesen veszélyes. Amúgy utazni néha még szakaszjeggyel is élmény lehet.

 

Szólj hozzá Te is!

OLVASS TOVÁBB!

SZEMÉLYRE SZABOTT HOROSZKÓP

Adja meg születési időpontját!

VAGY

KÉREM AZ ELEMZÉST

HÍRLEVÉL