Hódításaink nyara

Egy igazi férfi mindig és mindenkinek udvarol. Amennyiben sejtésem nem csal, valahogy ekképp hangzott az a mondat, amelyet egy macsós fellépésről szónokoló könyvben olvastam. Úgy hiszem, manapság ez nem az igazi férfi, hanem egy igazi pofátlan bunkó jellemzéseként állná meg a helyét. De mit lehet tenni? A pasivér hajt előre, nyáron meg aztán különösen. Ennek bemutatására segítségül hívtunk egy fiktív szereplőt, hogy rajta keresztül mutassam meg kedves Hölgy olvasóimnak: mennyi, mennyi hódítási lehetőséget tartogat számunkra ez a csodálatos három hónap. Azt mégsem akarhatjuk, hogy hősünk név nélkül tébláboljon a betűk alább található lépcsőin, ezért most szépen elkereszteljük őt Szívdöglesztő Szabinak. Ha már név, akkor legyen beszédes. Gondolom, azt nem kell különösebben ecsetelnem, hogy a június berobbanásával megkergülnek a férfiak, hiszen Ti ledobjátok a ruháitok nagy részét, erre válaszul mi meg eldobjuk az agyunk jelentős hányadát. Aki pedig legény a talpán, annak elég mindössze egyetlen nap, és temérdek csajozási alkalmat talál magának. Amennyiben pedig a szituációk mégsem hullnak a lába elé, akkor csinál magának. Valahogy sejtem, hogy a „Szabikkal” szinte mindnyájatoknak volt már dolga az életben. Lássuk hát, hogyan fest maszkulin főszereplőnk balatoni szabadnapja!

Vízhiány

Szabolcs barátunk piszkosul unta, hogy amíg a tó vizében bikinis lányok paskolják egymásra a vizet, addig őt a hőguta kerülgeti a város betondzsungelében. Ezért aztán fogadalmat tett magának: pénteken nincs buli, hanem szombaton korán reggel irány a Balaton! Esetleg felhív néhány havert, hogy csatlakozzanak, hiszen a nyaralás falkában az igazi, de ha nem jönnek, az se baj – legalább nem rontják az esélyeit. Merthogy a vízparti lazítás csak a csajvadászat egy újabb terepe. Láss csodát, kivételesen tudta magát tartani az elhatározásához, ezért aztán szombaton frissen toppant ki az ágya elé, és nekilátott, hogy összetákolja a balatoni fizimiskáját. Hawaii mintás bermudát húzott, hozzá bebújós tangapapucsot (ilyet sokat látott más menő fickókon), majd az egészet megfejelte egy pink (ez is nagy divat mostanság hímkörökben) teniszpólóval, amelynek gondosan feltűrte a gallérját. Eztán csak a napszemcsije meg a fürdőnadrágja (de nem ám fecske!) hiányzott, és már repeszthetett is lefelé a sztrádán.

Kezdőlökés

Miután elsötétített ablakú verdájában, bömbölő tucc-tucc zene kíséretében megtette a bő száz kilométernyi utat, boldogan észlelte a jobb kéz felé csillogó vízfelületet. Index ki, parkolóhely keres, riasztó rányom, muff vadászat indít! Mielőtt azonban kilátogatna a strandra, még vesz magának egy energiaitalt, mert az kell, ahhoz, hogy a nyertes típus életérzése süssön róla. Bement hát az első boltba. Egy kicsit sötét volt, de a napszemüvegét nem vehette le (anélkül hogy legyen kemény?), és a gallérja miatt is aggódott egy picit („remélem, még mindig áll”), de aztán figyelme a pultoslány felé terelődött. Úgy okoskodott, hogy könnyű hódítás lesz, hiszen a csaj már biztosan attól dob egy hátast, hogy ő, a menő, városi srác egyáltalán rá néz. Gondolta, poénkodik egy kicsit, de meglepetésére a lány nem vette a lapot, amikor az iránt érdeklődött, hogy merre találja az óvszereket. Ez megzavarta magabiztos stratégiáját, ezért aztán fizetett és távozott; de mire a kocsihoz ért, már így nyugtatta magát: „azért tuti, hogy bejöttem neki”.

St(r)andolás

Míg a strand felé vezetett, egy kicsit anyázta a többi ostobát, aki szintén a Balatonra jött, és elfoglalta az összes vízparthoz közeli parkolóhelyet. Ennek folyományaként kénytelen volt távolabb megállni, de így is talált magának örömforrást: bepróbálkozott a tóhoz siető lánykáknál. Általában még válaszra sem méltatták a „Szép kerek labda!” vagy a „Vigyem a matracod?” nyáladzásait, de ő ezeket nem vette magára, hiszen közben rájött: ezek biztosan német csajszik! De majd a vízben! Persze, ennek is megvolt a rituáléja, hiszen nem ereszkedhet csak úgy a habokba. Nyakláncát és napszemüvegét magán hagyta, majd úgy térdmagasságig begázolt a fürdőzök közé. Elmerülésről nem lehetett szó, mert akkor a víz kimossa a hajából a vaxot, és azt nem élné túl. Csípőre tett kézzel gyönyörködött a körülötte viháncoló vízitündérekben, de ő nem szólt hozzájuk, hiszen úgy volt vele: annyira királyul néz ki, hogy valamelyik majd biztos odajön hozzá. Miután ez – valami példátlan balszerencse folytán - mégsem következett be, úgy döntött, hogy eszik egy lángost.

Tejföl

„Az a baj, hogy túl jól nézek ki, nem mernek leszólítani.” – gondolta Szívdöglesztő úr, amíg a hosszabb sorban várakozott. Naná, hogy ide állt be, hiszen ennél az ablaknál sokkal dögösebb volt a lángosokat fokhagymával kenegető Hölgy. Mire eljött az ő ideje, már betárazta a tuti mondatát. Aztán mikor a lány megkérdezte, hogy kér-e tejfölt a lángosra, már a nyelve hegyén volt az adu ász frázis, de aztán úgy volt vele: a lánynak még úgyis melóznia kell estig, ő meg hülye lesz addig itt szobrozni. Pedig sajnálhatja a kicsike, hogy lemarad róla, egyébként is látszott rajta, hogy mennyire bejön neki a nagyvárosi férfi. „Az élet már csak kegyetlen!” – bólogatott buzgón maga elé, majd elterült a napon.

Számvetés

Megunván, hogy lassan ropogós malacra sült, egyszer még előadta a vizes magánszámát. Az eredmény ugyanaz volt, hiába bámulta egyre feltűnőbben és kajánabbul vigyorogva a sellőket. „Azt hiszik, hogy elérhetetlen vagyok.” – vélte Szabolcs. „Pedig tévednek” - vonta meg a konklúziót. Miközben a lemenő nap narancsos fényében hazafele száguldott az autópályán, szeme előtt megjelentek az elmúlt órákban megcsodált kerekded formák, a visszafogott tetoválások, a köldök piercingek és bokaláncok, és valósággal összefutott szájában a nyál. „Mennyi jó nő volt, és mennyire bejöttem nekik!” – kiáltotta bele a kocsi légterébe, de szavait elnyomta a hangfalakból kiömlő tucc-tucc muzsika. Elhatározta, hogy amint lehet, megismétli ezt a kiruccanást, és akkor már tényleg hagyni fogja, hogy valaki összejöhessen vele. Csak ne nézne ki ennyire jól…