Így szúrod el az első randid...

Ez megint, hogy maradhatott ki? Időről időre felbukkan egy-egy téma, amire magam is rácsodálkozom. Hogyan fordulhat elő, hogy erről még nem írtam Pasiszemmel? Hiszen itt van az orrunk előtt. Ilyen az első randevú is. Ó, az a lázas készülődés, várakozás, reménykedés! Aztán a vágyaink vagy beigazolódnak, vagy semmivé lesznek. Azt mondják, egy nő néhány másodperc alatt eldönti magában, hogy le akar-e majd feküdni veled valaha az életben. Nos, az első találkának is valami hasonló jelentősége van. A személyes érintkezés varázsa vagy meglegyint minket, vagy elslisszol mellettünk. Hölgyeim, mennyi apróságon múlhat a sikere! És mennyi aprósággal elkefélhetjük az egészet! No nemcsak mi, hanem Ti is! Ezért jöttem az elején a rózsás szójátékkal. Meg a fizetéssel. Ezek ugyanis mind olyan kérdések Pasiszemmel, amikkel kapcsolatban döntésre kell jutni a randevú előtt és alatt, és nagyon sok múlhat rajtuk. Ahogy még annyi minden máson is.

„Jé, tényleg Te voltál a fényképen…”

Kedveseim, az első szabály rátok vonatkozik. Jó, nekünk sem árt tartani magunkat hozzá, de ránk annyira talán nem jellemző. Ha a neten ismerkedünk, és fotót küldtök vagy töltötök fel magatokról, NE egy 15 évvel ezelőtti fényképpel lepjetek meg minket. Mert közben nemcsak 15 év telt el, hanem talán 15 kiló is felugrott, más lehet a frizurátok, esetleg azokat a fotókat egy nyereményjátékon nyertétek, és a profi fotós meg sminkes úgy kikalapált benneteket, hogy az amúgy köszönőviszonyban sincs a valósággal. Oké, Pasiszemmel sincs értelme elküldeni egy Rylan Goslingról készült felvételt, aztán pedig a találkán megjelenni szandálban, zokniban és hónaljig húzott bermudában, miközben a maradék hajunkat egyik oldalról a másikra fésüljük. Maradjunk a realitások talaján, oké? Lehetőleg megfelelő cipőben.

Tényleg így akartál levenni a lábamról?

Néha azt gondolom, hogy hazánkban az ízlés- és igénytelenség már-már népbetegség. Sajnos el kell ismerjem, hogy ez különösen ránk, férfiakra igaz. Sokunkat nemhogy a divat, de még az sem érdekel, hogy legalább valamennyire adjunk magunkra. De bizonyos esetekben ez alól a nők sem kivételek. Nem mondom, hogy mindig mindegyikőtöknek platform magas sarkúban kell szelnie, de volt olyan randim, ahová a csaj egy némileg leharcolt edzőcipőben billegett el. Őszintén? Elég hervasztó volt. Mert Pasiszemmel ezt úgy éljük meg, hogy „így akar lenyűgözni, elcsábítani engem? Szóval ennyire fontos ez az egész neki?”. Rengeteget számít! Mert igen, volt olyan is, aki szoknyában és csizmában jött, ami hihetetlenül sokat dobott az összképen! Jól van, na, tudjátok, hogy egyszerűek vagyunk, mint a tojásrántotta. Nyilván nem a ruhatárától lesz valaki jó nő, de szerintem az igényesség érthető elvárás. Különösen az első randin. És a virág?

Ööö… az előbb még nem volt ilyen kókadt…

Örök probléma Pasiszemmel: vigyünk-e virágot az első randira, vagy sem? Egyik szegény haverom lázasan készült a találkozóra, édesanyja pedig – bátorító szándékkal – felhívta előtte. „Fiam, nem akarsz virágot vinni? Eszednél vagy!” – hangzott az anyai jó tanács. Így a srác duzzogva leakasztott egy szál rózsát, és így várta a lányt. Aki abszolút nem örült a virágnak, sőt, szavakba is öntötte, miszerint nagyon remélte, hogy nem éri ez a meglepetés. Tessék, így igazodjunk ki rajtatok! Amúgy megértem. Részben. Nyilván jó, ha értékelitek a gesztusunkat, csak aztán egész délután foghatjátok a kezetekben a növényt. És őszintén: elsőre minek? Lehet, hogy nem is lesz folytatás. Akkor meg? Majd kaptok virágot a második vagy a sokadik randin. Racionális férfifejjel fontos, hogy ne verjük magunkat felesleges költségekbe. Főleg, ha nem lehetünk benne biztosak, hogy megtérül.

Ahogy a számla mondja: 125 forint lesz a Te részed!

„Dávid!!! Mi a bánat van veletek, pasikkal? Több randim is volt az elmúlt hetekben, és mindegyik után nekem kellett fizetnem a saját részem!” – fakadt ki egyik elbűvölő Hölgy ismerősöm. Ez bizony ciki ránk nézve, elismerem. Férfiúi kötelességünk, hogy az első találkozó után csak mi nyúljunk a pénztárcánkba. Mégis, fajtársaim rettentő nagyokat tudnak hibázni ezen a téren (is). Ami, azon túl, hogy árulkodik a jellemükről, eléggé kiábrándító is. Egy másik lány mesélte, hogy egyszer a fickó képes volt tételekre bontani a számlát, és az orra alá dugni, hogy „akkor összesen 770 forintot kérek tőled”. Ugye kitaláljátok a folytatást? Nem lett folytatás. Jó pont, ha eljátsszátok, hogy beszállnátok a költségekbe, de az első „kör” a miénk kell, hogy legyen. Ebből nem engedünk. Mármint a jobbak.

Egy csók és csak ennyi?!

Valamiért sokan szinte kötelezőnek érzik, hogy a debütáló randevú végén elcsattanjon egy csók. Minek? Miért? Persze, ha a helyzet úgy hozza, és mindkettőnknek ez a közös vágya, akkor hadd szóljon. De ha nincs benne a levegőben, ne erőltessük. Érezni fogjuk, hogy lehet-e jövője ennek az egésznek. Legalább azt, hogy akarjuk-e újra látni egymást. És tudjátok, néha nagyon nehéz megmondani, mitől működik köztünk ez a valami. Mert lehet a lány tip-top, mi vihetünk virágot, aminek örültök is, jó a kiválasztott program (ugyancsak nagyon fontos szempont!), jól elbeszélgetünk, és… és mégsem érezzük, hogy „hú, na ez aztán szuperrandi volt!”. Ez lenne az a bizonyos kémia? Igen, azt hiszem. Amire rá lehet segíteni a fentiekkel, vagy azzal, hogy nem egy szesz-szagú krimóba visszük a csajt először. De ha nincs meg a vibrálás köztünk, akkor hiába jó önmagában a randevú. De ettől még kaphattok virágot. Imádunk lovagiasak lenni. Csak ne kerüljön túl sokba.