Itt a nyilam, hová lőjem?

Hű, már most látom, hogy feladtam magamnak a leckét. Megint egy olyan téma, ahol elő kell vennem a kifinomult írói vénámat – már ha egyáltalán rendelkezem ilyennel -, és a billentyűzeten kívül hagyni a trágárságokat. Nem lesz könnyű. Mert ezen a héten a haverok közreműködésével arról mesélek nektek, ami a szex utolsó mozzanata: az elélvezés. Legalább egyszer nevezzük nevén. Úgyis van az a pont, ahonnan nincs tovább. Amikor tudjuk, hogy el kell menni. Ezt sok esetben Ti szeretnétek késleltetni („ezt csináld még!”), de ezt a kéréseteket nem mindig tudjuk teljesíteni. Ha menni kell, akkor menni kell. Hiába mondjátok, hogy ne. De! És nem véletlenül vagyunk férfiak, kiválóak minden területen! Mert a záró (t)aktust is annyira változatosan tudjuk végrehajtani! Mehet ide, mehet oda. Persze, ezek csak a mi vágyaink. Ehhez kell egy partner is. Aki megengedi, hogy menjen ide, menjen oda. Vagy nem engedi meg. Szerintem itt az ideje, hogy elmerüljünk benne. Mármint a téma részleteiben. Ugye Ti sem gondoltatok másra?

„Most nehogy abbahagyd!”

Ó, muzsika a füleinknek, amikor ezt lihegitek nekünk! Apró bökkenő: néha pont akkor gondolunk arra, hogy ideje lenne egy kis szünetet tartani, amikor azt a legkevésbé szeretnétek. Mi tudjuk, hogy ha ez így folytatódik, annak nem fel-, hanem elsülés lesz a vége. És az elképzeléseink nem mindig találkoznak. Lehet, hogy pont az a pár plusz lökés hiányozna nektek is a kielégüléshez. És azt mi már nem tudjuk megadni nektek. Mert ha menni kell, akkor menni kell. Amúgy meg akár hiszitek, akár nem, Pasiszemmel is úgy az igazi, ha közösen érünk fel a csúcsra. De ez csak úgy megy, ha nem vesszük ki. Így pedig sűrű folyamunk csak egy helyre hömpölyöghet. Aminek azért még mindig megálljt lehet parancsolni. Mert nem mindegyikőtök szereti, ha átszakad a gát – a maga természetességében.

Hjaj… gumi…

Igen, az örök vita: óvszerrel vagy nélküle szexeljünk? Hölgyeim, örömmel mutatom be nektek állandó hozzászólónkat, Domit, akinek nem kell azért könyörögni, hogy gumit húzzon. „Mondhatjuk, hogy én kizárólag gumiban vonulok be az ágyba. Ez azzal jár, hogy elélvezés előtt sem állok neki lerángatni, mert az nem túl kényelmes”. A srác még hozzátette, hogy őt egyáltalán nem zavarja a kondom, és a számáért nyugodtan lehet jelentkezni nálam, he-he. A B betűs különítmény viszont ellentétes véleményen volt. „Elmenni a csajban gumi nélkül a legjobb” – állította határozottan Berci. Bence is az óvszer nélküli szeretkezés híve, de azért gondol a következményekre is. „Ha lány szed tablettát, akkor tényleg úgy az igazi, ha benne tesszük meg az utolsó mozdulatokat. Ha viszont nem védekezik, akkor eléggé orosz rulett színezetet kap a dolog”. De hát senki sem mondta, hogy nekünk feltétlenül „oda” kell engednünk a „tárat”!

A szabadjára engedett állat

Hozzáteszem: tényleg az a legnagyobb élmény, ha nem kell megakasztani a mozdulatsort, hanem azzal a lendülettel mehet minden, Ti pedig jöttök velünk. Ám néha annyira izgató más területeket is beteríteni. Kérdeztem a srácokat is, hogy vajon mitől lehet ez, de nem igazán találtuk meg a választ rá. Egyszerűen csak izgat minket. Van benne valami igazán férfias. Vad, állatias, amiben kifejeződik, hogy azokban a pillanatokban birtoklunk benneteket. Mindezt azonban a beleegyezésetekkel! Semmi bántás, a határokat Ti jelölitek ki, amit Ti is élveztek. Mindegyikőtök mást enged meg. Abban egyetértettünk, hogy ha ki kell venni – vagy ha nem kell, de úri kedvünk úgy hozza -, akkor gyakorlatilag édes mindegy, hová megyünk el. Persze azért vannak preferált területek. Ehhez már csak az kell, hogy az adott Hölgy is preferálja azt a területet.

Ahogy a folyó utat tör a dombok közt…

Az ilyesmiről még egymásnak is kicsit félve számolunk be, de végül arra jutunk, hogy nem vagyunk megátalkodott perverzek. Sőt, valószínűleg teljesen normális pasik lehetünk. Mert mindegyikünk tud mondani olyan vidéket, amelyet szívesen áraszt el. Bercivel mi például egy követ fújunk. „Én mentem már el csaj lábára. Egy lájtos fetisizmus van bennem ilyen téren” – vallotta be a haver. Bencének, velünk szemben, egy csinos női láb közömbös, inkább a melleket és a hasat célozza meg. Itt muszáj megjegyeznem, hogy nem mindennapi a látvány, amikor szétkenitek magatokon… Domi szimplán imádja bárhova lőni, és mindannyian lelkesedtünk a popsira élvezésért. Meg, ha az arcotokra megy. Amiről úgy sejtem, nálatok nem annyira népszerű… de végrehajtani sem könnyű. Ne tudjátok meg, néha milyen nehéz pontosan célozni! Meg aztán a sugár erejével sem szoktunk előre tisztában lenni. De hát egy férfi csupa meglepetés.

Másik szemüveggel nézzük…

Hasonlóan nagy volt az egyetértés köztünk abban, hogy mit szeretnénk mindnyájan kipróbálni. „Szemüvegre még nem küldtem, de jó lenne” – adott hangot titkos vágyainknak Bence. „Ahogy a csajomat ismerem, előbb utóbb nálunk ez is bekövetkezik” – büszkélkedett párja bevállalós természetével Berci. Nagy adag vagányság – és szex iránti rajongás – ahhoz is kell a Hölgyeknél, hogy nagyra nyissák a szájukat, és… bocs, ezt nem tudom máshogy írni: lenyeljék. Ami kantársaim beszámolói szerint meglehetősen ritka. Hát, nem szeretheti mindenki az ízét. Egyes női beszámolók szerint érdemes kókuszos édességet fogyasztanunk, mielőtt csőre töltünk... Szerencsénkre azért akadnak olyan lányok – és ezt már én teszem hozzá -, akik mindenféle ellenérzés nélkül mennek bele abba, hogy nekik bizony ezt (is) le kell nyelniük. Nagy csók nekik ezért! Még úgy is, ha a mi szánknak egy kicsit furcsa lesz annak a csóknak az íze…