Karácsony? Na, tipli innen!

Amennyiben a tengerentúlon élnénk, azt mondanám, hogy egyre többen kapaszkodnak fel karácsony közeledtével a Télapó szánjára. Jó kislány voltál egész évben? Hát mit kérsz a Mikulás bácsitól? Retúrjegyet! Az ajándékokat nyugodtan lepakolhatná a fehér szakállas, mi meg lelépünk innen valahová jó messzire. Mivel azonban nálunk a Mikulás jóval korábban préseli be magát a kéménybe, ezért a karácsonyi utazást mindenkinek saját hatáskörében kell megoldania. Már leírni is annyira fura. Karácsonyi (el)utazás. Néhány éve még elképzelhetetlen lett volna. Hiszen gyermekien naiv Pasiszemmel többek között attól olyan szép ez az ünnep, hogy feldíszítjük az otthont, fenyőfát választunk, a konyhai sütőbe gyömöszöljük be a pulykát, majd elégedett mosollyal követjük végig, ahogy a rokonság elpusztítja a sült szárnyast. Ehhez képest, mikor idén érdeklődtem a család tervei felől, megdöbbenve tapasztaltam, hogy kábé egyedül fogom énekelni a Csendes éjt. És nagyon úgy fest, hogy nem mi leszünk a szabályt erősítő kivétel.

Lecsorgunk a halászlén

Nem vitatom: tényleg számtalan előnnyel jár az, ha karácsonykor intünk egy határozottat a rokonságnak, és bevágjuk magunk mögött az ajtót. Példának okáért az összes fenti nyűgöt megspóroljuk. Habár lelépés és lelépés között is van különbség. Először is nem mindegy az időpont. A leginkább hardcore utazók már az ünnepek előtt lelécelnek. Ezzel aztán a teljes karácsonyi készülődés alól kimentik magukat. Teljesen felesleges lesz a nagytakarítás, hiszen a kutyát sem érdekli, hány porcica kergetődzik az üres lakásban. Nem kell bevásárolni, nem kell elkészíteni a karácsonyi menüt, nem kell rokont látogatni, de ráfeszülni sem arra, hogy ők toppannak be. Nem mondom, hogy a világ összes férfiembere nevében beszélek, ám számomra ez elképzelhetetlen. Hogy szenteste ne legyek otthon? Ne a kedvenc tányéromból kanalazzam a halászlét, és ne a megszokott kényelmes fotelomból nézzem az unalomig ismert tévéműsort? Arról szó sem lehet! Menjünk el karácsony előtt pár napra valahova, vagy a két ünnep között, de szenteste otthon a helyem. Hacsak nem csábít el egy kecsegtető ajánlat – mondjuk külföldre.

Lehet pálmafából karácsonyfát csinálni?

Hangsúlyozom ismét: jelen állás szerint kizártnak tartom, hogy valaha is házon kívül töltsem a december 24-ét, de már megtanultam, hogy két szót ajánlatos kerülni az életben: az egyik a soha, a másik a biztos. Nemhogy külföldre, de még a városhatáron túlra sem merészkednék. De ezzel sem mindenki van így. Sőt, akad olyan, aki a sarkvidéki eredetű hidegbetörés ellen kitör az otthon melegéből, és elküldi saját magát – még melegebb éghajlatra. Ha igazán belegondolok, nincs előttem, hogy karácsonykor fürdőshortban áztatom magam egy medencében, koktéllal a kézben, miközben a háttérdíszletet mondjuk, a piramisok szolgáltatják. Persze szó nincs arról, hogy ez olyan elviselhetetlen volna, csak hát… annyira furcsa lenne az egész. Kinek volna ilyen környezetben karácsonyi hangulata? Meg aztán egy távoli helyen leülni az ünnepi vacsorához, idegenek között… ebben hol a meghittség? Mindezt én így gondolom, de szerencsés esetben a háztartás ritkán áll egy főből. Kecsesen belibeghet a képbe életünk párja, és miközben bejglit tol az arcunkba, a fülünkbe búgja, hogy tegyük ki idén karácsonykor a „házon kívül” táblát.

„A mikulásos mamuszod is bepakoltad, Drágám?”

Látjátok, Pasiszemmel ez a nagy kihívás. Mit reagálsz, ha egy nap a csajod az előbbi kéréssel próbál meg elcsábítani? Mondván, ő nem akar sütni-főzni, se a vásárlás közbeni stresszt átélni, se rokonokat látogatni. Neki nincs más vágya, mint hátrahagyni mindent és mindenkit, és mint George Michael a Last Christmas klipjében, a hegyeket borító hóban akar szaladgálni velem, kettesben. Izé, cuki vagy… de nem. Az más tészta lenne, ha a szülőkhöz mennénk látogatóba. Egyébként is állandó vita szokott lenni a kapcsolat szereplői között azon, hogy hol töltsék a szentestét. Ahogy egyik bájos Hölgy ismerősöm szokta mondani: „karácsonykor senki se legyen egyedül”. Így ha mondjuk a nőm apukája vagy anyukája magányosan töltené az ünnepeket, simán beadnám a derekam, hogy menjünk hozzá. Az más. Viszont pusztán kényelemből vagy szórakozásból nem mondanék le a „home-made” karácsonyról. Beszéljünk meg egy finomított kiadást, kevesebb előkészülettel és felhajtással, hogy legyen benne pihenés is, akár utazzunk el valahová előtte vagy utána, de december 24-én akkor is otthon leszünk. És Pasiszemmel ebből nem engedek!

Elillan, akár a pulyka illata

Mindez természetesen nem más, mint egy kan vélemény a sok közül. Az összképen nyilván az is sokat módosíthat, hogy ki milyen karácsonyokhoz szokott hozzá, milyen ünnepi körülmények között nőtt fel. Megdöbbentő volt hallani, hogy vannak olyan családok, ahol a karácsony nagyjából azon a szinten van, mint egy vasárnapi ebéd. Gyorsan lezavart kajálás, ajándékcsere, aztán délután már mindenki mehet a saját dolgára. Ó, ne már! Hiszen ilyenkor együtt faragjuk a fát sűrű szitkozódások közepette, együtt gubancolódunk bele az izzósorba, aminek a fele nem is ég, pedig tavaly még semmi baja nem volt. Mindannyian kiöltözünk, csillagszórót gyújtunk, lessük a másik örömét, és az ünnepi asztalnál addig eszünk a különleges alkalmakra tartogatott étkészletből, míg le nem fordulunk a székről. Aztán 25-én és 26-án meglátogatjuk a família szélesebb köreit, vagy legalább igyekszünk jó képet vágni ahhoz, ahogy a rokonság kölykei körbe-körbe rohangálnak nálunk. És amikor december 27-én reggel végigtekintünk a család okozta romokon, megállapítjuk: ez idén is egy szép karácsony volt. Ki akarna ettől távol lenni? Te, Kedvesem? Oké, már veszem is elő az utazótáskát…