Kiskarácsony, nagy pulyka, közepes balhé

A decemberi cikkeimet az ünnepeknek fogom szentelni. Mert hát mi másról is szólhat az utolsó hónap az évben? Az üzletek feldíszítve, a reklámok másról sem szólnak, mint az ajándékozás fontosságáról, és hamarosan megindul a vásárlási őrület is. Hiszen a cégeknél is ilyenkor van az év végi hajtás, ezért a karácsonyi készülődés az utolsó pillanatra marad. Nem vettem még semmit a szüleimnek, a partnerem szüleinek, a partneremnek, és – ami a nők számára talán a legfontosabb kell, hogy legyen – még nem vettem semmi főznivalót. Pedig – stílusosan szólva – ez a csúcsdísz. Jó, persze, a karácsony nem karácsony fenyőfa, csengőszó, meg főleg szeretet nélkül; de a finomabbnál finomabb étkek is alaposan emelni tudják az ünnep fényét. És ez eddig olyan egyszerűen hangzik. Csak hát nem mindegy, milyen alapanyagokat vásárolunk, azokból milyen étel készül, hol fogyasztjuk el – már ha elfogyasztjuk egyáltalán. Mint tudjátok: a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Karácsonykor meg ez különösen így van.

Hull a hó, enni jó!

Kicsit szégyenkezve vallom be nektek, Hölgyeim, hogy bizony mi azért is várjuk az ünnepeket, mert ilyenkor aztán minden nő kitesz magáért a főzés terén, és olyan ínycsiklandó falatok kerülnek az asztalra, hogy már azért megéri az egész felhajtás. Ilyenkor teret engedtek akár a különleges kívánságoknak, választhatunk, hogy milyen sütit süssetek, és igen, ezekben a napokban annyira a mértékre sem ügyelünk. Mert hát életveszélyes otthagyni a bejglis tálat a konyhaszekrényen, amikor napjában annyiszor járunk arrafelé… és nagyon tudjuk értékelni, ha a csajunk partner a lakomában. Nem csak olyan képpel tologattok a tányérotokon egy szál spárgát, hogy tudjuk, közben a kalóriákat számoljátok magatokban, hanem van merszetek a legnagyobb baconnel körbetekert pulykaszeletbe szúrni a villátokat. Persze egyáltalán nem biztos, hogy szegény szárnyasnak aggódnia kell. Lehet, hogy a konyhánk közelébe sem kerül. Akár még a karácsony is lehet update-elt?

Halló! Hol a hal? Oh…

A karácsonyi menü összeállítása nem is olyan könnyű feladat, és ezt mindazok tapasztalhatták már, akik erős akarattal vannak megáldva, és mindezt a kapcsolatukban sem adták fel. Mert mindenki hozza a gyerekkori emlékeket, és általában azt szeretné, ha semmi sem változna. Nálunk például egészen biztosan beleremegnének a ház falai, ha nem halászlé és rántott ponty illatozna az ünnepi vacsorán. Eddig tart a férfi idilli képzelgése, meg addig, míg szerelme képében össze nem találkozik egy olyan harcias amazonnal, aki csak a zöldségek erejében hisz. Ezt a furcsa világlátását pedig szenteste sem adja fel. Mert csodálatos az, hogy tényleg nagyon finom dolgokat kotyvaszt brokkoliból, padlizsánból és cukkiniből, de azért a karácsony mégiscsak karácsony. Gondoljuk mi. Ráadásul még a sütit is barna cukorból akarja sütni, és a liszt is teljes kiőrlésű. Szép dolog az egészség, de erre a pár napra nem lehetne passzolni? Főleg azért, mert még a családhoz is megyünk…

A pulyka legalább nem kerül két tűz közé…

A párok állandó veszekedésforrása ebben az időszakban, hogy hol töltsék az ünnepeket. A látogatás szinte elkerülhetetlen, már csak a dátum kérdéses. De hogyan állítsak be a csajommal a szülői portára, ahol elképzelhetetlen a karácsony halászlé és gesztenyével töltött pulyka nélkül, miközben Kicsikém már a hús említésétől is rosszul lesz? Márpedig tuti, hogy a család feje kikelne a hitéből, ha szakítani akarnánk az évtizedes hagyományokkal. És milyen nehéz nekünk, a férfinak! Kinek a pártjára álljak? Védjem a családi tradíciót, kockáztatva ezzel, hogy napokig nem lesz otthon szex; vagy álljak ki a nőmért, hallgatva ennek következtében az anyai korholást, miszerint teljesen más ember lett belőlem, mióta ezzel a némberrel vagyok? Ugye megértitek, milyen borzasztó nehéz ez? És ekkor még egy csipetet sem ettünk, csupán csak fejben próbáljuk meg összeállítani a fogásokat. Ilyen előzmények után már az is szenzáció, ha megmarad az étvágyunk. Na jó, azt azért kevés dolog veheti el.

Béke és áhítat – de sütve vagy főzve?

Azt hiszem, azért itt is van megoldás. Persze abban az esetben, amennyiben átbeszéljük a dolgot, és nem az a válasz, hogy sértődötten próbáljuk meg eltalálni egymást a porcelán étkészlettel. Mert hát pont a szeretet ünnepekor ne tudnánk engedményeket tenni egymásnak? Ha én kapok egy szelet halat, esküszöm az eldőlő karácsonyfára, hogy megkóstolom a rukkolát. És ígérem, Drágám, ha te megpróbálsz néhány kanállal lenyelni anyám utánozhatatlan halászléjéből, és közben még úgy is csinálsz, mintha ízlene, vállalom, hogy kibulizok utána neked valamilyen húsmentes második fogást. A barátnőknek így is épp elég nagy teher, hogy megbirkózzanak az anyós vagy anyósjelölt főző tudományával – kiváltképp karácsonykor. Mert mi, a pici fiú, hozzászoktunk a mama fakanala alatt kavargó kulináris élvezetekhez; miközben tudjuk, hogy minden partnerünk célja egy: túlszárnyalni a családi ház ízeit. Mi szívesen vesszük, ha próbálkoztok. Legalább annál többet ehetünk. A csengőt tele hassal is meg tudjuk rázni.