Kivel menjek?

Mint minden témában, itt is – a tárgyhoz illeszkedve – úszhatunk a közhelyekben, hogy miért is nyűg a gyengébbik nemmel tölteni a jól megérdemelt nyári szabadságunkat: túl sok csomagot hoz, ötször ki – és bepakol, emiatt eleve késve indulunk, és már ki is nyitottuk az idegeskedés szelencéjét, ahonnan egyenes út vezet a veszekedéshez, majd jön a menetrendszerinti sírás. Ahogy dirrel-dúrral megérkezünk, rögtön lefitymálja a szobát, ízléstelennek találja a fürdőt, és a fülünket rágja, hogy, igényeljünk másik rezidenciát. Hiába beszél remekül három nyelven is, hölgyünk meg van győződve róla, hogy egy pohár vizet sem tud kérni, ezért ránk hárul minden egyezkedés a helyi erőkkel. A strandon nyafog a zsúfoltság miatt, a nap pedig hol túl erősen süt, hol elbújik a felhők mögé. Ráadásul a barnulás érdekében egész nap csak feküdni hajlandó, ami a férfiember számára nagyjából öt perc után baromi unalmas elfoglaltsággá válik.

De eljött az idő, hogy előítéleteinket az utazótáska alján hagyjuk, és picit a kulisszák mögé pillantsunk. Úgy férfiszemmel. Reálisan.


Télapók júliusban

A túl sok csomag tézise máris megdől, ha csak arra gondolok, micsoda fejvakarás szokott lenni a csomagtartónál, amikor a barátokkal útnak indulunk. Hosszú perceken keresztül folyik a kupaktanács, mit vegyünk ki, hova és hogyan tegyünk át, majd a végén biztosan akad egy hang, aki felcsattan: „Halljátok, mintha csajokkal mennék nyaralni!”. Ennél a pontnál valószínűleg elfeledkezik arról a közös ismerősről, aki egy szimpla balatoni hétvégére legalább három pár cipőt, és egyéb járulékos kellékeket vitt magával, hogy makulátlanul hódíthasson a fülledt siófoki éjszakában. Természetesen, férfi volt az illető. Másrészt, jelen sorok elkövetője is volt már elszenvedő alanya annak, hogy nőnemű útitársa kérdőre vonta a pakkok és puttonyok mennyisége miatt…

Vakaródzás

Az, hogy egy nő számára nincs jobb program, mint egész nap süttetni a hasát az arany korong sugarai által, szintén elhamarkodott kijelentés. Landolt már a szemétkosárban horvátországi katalógus olyan megfontolásból, hogy egy nyaralás ne csak arról szóljon, hogy: 12 órában a barnulás, pancsolás, koktélszürcsölgetés „szentháromságának” hódolunk. A kezdeményező fél itt sem a teremtés koronája volt. A rövid történet végül úgy zárult, hogy a felek kiegyeztek egy romantikus párizsi barangolásban. És itt kell még egy érvet felhoznom amellett, hogy miért is nem olyan elviselhetetlen dolog nővel nyaralni: sokkal könnyebb meggyőzni különböző programok várható élvezeti értékéről! Bizony ám! Amíg a férfi szabadságolókat meglehetősen nehéz kirángatni a pia-buli-strand körforgásból, addig női társaink fogékonyabbak a múzeumok, templomok, kiállítások és egyéb látványosságok „vendégszeretetére”. Nem is beszélve az elindulásról!

Időzavar

Nem is kell messzire kalandoznom az időben, elég egy nyár eleji élményt felelevenítenem. Rövid bécsi kirándulásra kell most gondolni, három másik barátommal vágtam neki az útnak, hogy felfedezzük, milyen is a Császárváros a foci Európa-bajnokság lázában. Miután a szurkolói zónában végigáztuk az egyik elődöntőt, azzal az elhatározással hajtottuk álomra a fejünket, hogy másnap felfedezzük magunknak a főváros szépségeit. A hajnalig tartó sörözés – hogy ez miért kötelező minden alkalommal, arról egy újabb rovatot lehetne nyitni -, és a vele járó késő délelőtti ébredés rögtön keresztül is húzta terveinket, de még így is maradt pár óránk a bécsi túrára. Vagyis maradt volna… az órákon keresztül tartó készülődés ugyanis bármelyik bulira készülő lánycsapatnak – elnézést, hölgyeim! – dicsőségére vált volna. Ki a fürdőszobából, be a fürdőszobába, zuhany, fogmosás, visszaheveredés, jobb belátásra bírni a mobiltelefont némi pötyögéssel. Üzenet küldése, e-mail forgalom ellenőrzése, még egy kis visszaheveredés; egy cigi az udvaron, újabb cigi a ház előtt, a reggeli táplálék becserkészése, majd hosszas elfogyasztása, az emésztés végett újabb leheveredés, újra irány a fürdőszoba, séró belövése. Pillantsunk csak az órára: hopp, máris indulhatunk haza! A városnézés így kimerült annyiban, hogy nagyjából 80 km/óra sebességgel elhajtottunk az egyik kastély előtt. A hátsó ülésen kuporogva könnybe lábadó szemekkel idéztem fel egy balatonfüredi nyaralást, amikor a rossz időnek „hála”, csupa zárttéri programot tervezhettünk csak be a társamul szegődött leányzóval, és láss csodát, a reggeli után sikerült elindulnunk, és teljesíthettük az aznapra előirányzott kulturális és kulináris penzumot. Mennyivel is jobb az erős egyéniségek helyett néha egy törékeny jellemet terelgetni.


Az én fajtám védelmében

Mielőtt azzal vádolnának, hogy ezt a cikket egy nő követte el álnéven, gyorsan igyekszem megvédeni férfitársaimat is. Mert kétségtelenül megvan a bája annak is, hogy csak addig eszünk tányérból, amíg a szekrényben található étkészlet száma meghaladja a mosogatóban landolóét, hogy kedvünkre elengedhetjük magunkat, és akár egy szál alsógatyában, szőrösen és borzasan tölthetjük édes semmittevéssel napjainkat, hogy annyit iszunk, eszünk és – ennek következményeként – böfögünk, amikor és ott, ahol csak akarjuk. Sőt, a különböző szexuális szokások kitárgyalása akár öt percenként újra napirendre kerülhet.

Évekkel ezelőtt egyik gyerekkori barátom aktuális barátnője körömszakadtáig ragaszkodott ahhoz, hogy elkísérje a hattagú férfitársaságot a már hónapokkal korábban leszervezett, nyaralással egybekötött dagonyázásra. Nem kevés munkába került lebeszélni erről a szándékáról, de gondoljunk csak bele: nyilván mindkét oldalt feszélyezték volna a másik nem szokásai. Bár, azért jó lett volna valaki, aki néha elmosogat, és némileg szocializálja állatias viselkedésünket.


A konklúzió, mint közhely

Mi mást is vonhatnánk le végkövetkeztetésként a fentiekből? Talán azt, hogy bár mind a férfiaknak, mind a nőknek vannak az elviselhetetlenség határát súroló dobásaik, azért a lécet még nem verik le, és egyik oldal sem jobb a másiknál. Bárkivel is foglalunk le közös kulipintyót a part mentén, a lényeget sose felejtsük el: nyaralunk, tehát érezzük jól magunkat!