Közös nevezővel a hullámhossz hátán

Bármennyire is hihetetlennek tűnik a fajtánk számára, a gyengédebbik nem tagjaival igenis lehet kommunikálni. Sok férfi a világ minden kincséért sem lenne hajlandó elhinni ezt, és így születnek meg az olyan női panaszok, mint például a „rájöttem, hogy egy idegennel élek együtt évek óta” vagy a „pasim sosem nyílik meg felém”. Oké, a lelki életünkről – meg a disznóságainkról – nagyokat tudunk hallgatni, de azért Ti sem könnyítitek meg a helyzetünket, kedves Hölgyek. Feltételezitek ugyanis a férfiról ama szuperképességet, hogy olvas a fejetekben. El kell szomorítsalak benneteket: csak néhányunk van birtokában eme csodálatos tulajdonságnak, és még ők sem képesek mindig aktiválni eme érzéküket. Minél több időt töltesz együtt a nőddel, annál gyakoribb lesz az „én azt hittem, tudod” kezdetű mondatok száma. Van ennek súlyosabb esete is, ami a „számomra ez természetes” szócskákkal indul. Pedig a férfi számára a kimondott dolgokat nem helyettesíti semmi – bizonyos esetekben biztosan nem. Ezen a héten Pasiszemmel nézünk meg néhány ilyen esetet.

Tarzan a zuhany alól

Annyi vád ér minket azzal kapcsolatban, hogy hajlamosak vagyunk beleszürkülni a mindennapokba, és nemcsak a romantikáról, de még a szenvedélyről is elfeledkezünk. Az elitkanok nevében ezt kikérem magunknak! Egy kicsit figyelmesebb férfi tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem kell minden este a csillagokat lehoznia az égről, de néha kell bizonyos erőfeszítéseket tennie: mondjuk, megborotválkozik, vagy lemond arról a kényelmes szerepről, hogy ő legyen alul. Ha egy ilyen „le akarom nyűgözni a csajomat!” - roham rászabadul a férfira, azért nem árt, ha óvatosan felméri az erre mutatkozó igényeket. Amikor frissen tusolva, egy szál törülközőben belibben a szobába, és úgy támaszkodik a szekrénynek, hogy a maradék izomcsoportjai jól láthatóan feszüljenek, akkor Adoniszunk bizony kész a hódításra. Ilyenkor aztán meglehetősen lankasztó és lohasztó, ha a nőd egyáltalán nincs rád indulva. Náluk simán elképzelhető, hogy amíg zuhanyoztál, azon morfondírozott, hogy biztosan nem találod már elég szépnek; vagy épp akkor olvasta el a volt pasijától kapott e-mailt, és ennek hatására összezavarodott. Szóval egy igazi vadmacska helyett egy bánatosan szipogó kismacskát találsz ott, akinek semmi kedve a szexhez. Neked pedig marad a vigasztalás - és nem úgy, ahogy azt eltervezted…

Csábítás minden mennyiségben

Persze igazságtalan lenne a részemről, ha a saját előjogunkként hirdetném ki a bűbájokban tanúsított jártasságot. Néhanap a nők is nem várt meglepetéssel kedveskedhetnek nekünk. Sőt, egy pasi rengetegszer reménykedik abban, hogy mikor hazatér, akkor szíve Hölgye nem uborkapakolással az arcán, tigriskarmos mamuszban nyit neki ajtót, hanem valami sokkal dögösebben. Vagy egyszerűen csak kikiabál, hogy „nyitva”, mert a szobában vár minket a maga meztelen valóságában. Ki hinné, hogy van olyan férfi, aki nem örül ennek? Illetve, örülünk mi, csak nem biztos, hogy klappol az időzítés. Ugyanis lehet, hogy kedvesünk pont akkor akarja bebizonyítani nekünk, hogy akár a pornó Oscarra is jó eséllyel jelöltethetné magát, mikor nekünk már arra is alig volt erőnk, hogy valahogy lenyomjuk a bejárati ajtó kilincsét. Kicsavartak a melóhelyen, rosszul aludtunk előző éjjel, vagy más gondok nyomasztanak minket, és máris kevésbé érzékeny a fülünk a szexre hívó kürt hangjára. Higgyétek el, ilyenkor annyira rossz bevallani nektek, hogy ez most nem a legjobb pillanat. Egyrészt mert kombinálni kezdtek – „biztos nem tetszem már neki” újramelegítve -, másrészt mert leshetjük, hogy mikor szolgáltok nekünk újra ilyen kacér ajándékkal.

Bálint tehet az egészről!

Vannak aztán olyan napok a naptárban, amikről súlyos vétek lenne megfeledkezni. A férfi minden évben már előre izzad, ha arra gondol, hogy egyszer eljön február 14-e. A rádiók szerelmes dalokat játszanak, a boltok polcai pedig megtelnek édes plüssállatokkal és szívecske alakú képeslapokkal. A nép egyszerű gyermeke, a pasi ettől megzavarodik. Sunyi képpel lesi barátnője arcát, hogy valamilyen árulkodó érzelmet felfedezzen rajta. Később megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlünk, mikor nőnk tuningolás-mentes ajkait elhagyja egy „Ez a Valentin nap mekkora „hülyeség!” felkiáltás. Így aztán február 14-e estéjén vígan fütyörészve érkezünk haza, méghozzá üres kézzel. Ekkor még nem utal semmi a vészre, de ott a másnap… Ekkor már furcsálljuk, hogy tündérkénk miért nem szól hozzánk. A válasz persze a szokásos „semmi bajom”, ám este végül csak kifakad a mi kis drágánk. „Meg sem ünnepeltük a Valentin napot!” kapjuk egyenesen az arcunkba, mi meg csak nagyban pislogunk, hogy miként lett ebből a kereskedők által felfújt, amerikai kitalációból – nem mi mondtuk… - egyszerre a szerelem ünnepe. Szóval, egy magának jót akaró férfi legalább egy szívhez szóló sms-sel elkényezteti Hölgyét a rettegett február 14-én.

(H)évforduló

Amihez nem kell különösebb egymásra hangoltság, azok a különböző kiemelkedő alkalmak – mármint a kis közös történetünkben. Tudjátok, ezen a napon jöttünk össze, most lettünk három hónaposak, már egy évnél járunk, stb. Amelyik férfi nem ellensége a saját személyének, az legalább az ezekhez hasonló dátumokat megpróbálja fejben tartani. Igen kellemetlen ugyanis, amikor a csajod mézédes hangon megkérdezi, hogy „emlékszel, mi volt ilyenkor három éve?”, és neked azon a különlegesen izgalmas Bajnokok Ligája döntőn kívül semmi sem jut az eszedbe. Aztán az sem árt, ha óvatosan közelítünk az ünneplés esetleges halasztásához. Adja az ég, hogy a nődnek legyen valami elfoglaltsága éppen aznapra, mert ha Te hozakodsz elő valami kifogással, akkor neked annyi. Pedig nem elképzelhetetlen, hogy például a munka miatt későn esel haza, a gyertyafényes vacsoráknak viszont nem éjfél a legideálisabb időpontjuk. Lehet, hogy szerelmünk nem veszi majd jó néven, ha ilyenkor azzal hozakodunk elő, hogy talán máskor adnánk hálát a sorsnak, amiért egymásra találtunk. Ennek elbírálása az adott nő természetétől függ, de kedves Hölgyek, inkább közelítsetek úgy ehhez, hogy legalább nem felejtettük el az évfordulónkat. És egy túlhajszolt férfitól már ez is nagy szó.