Kutya és gyerek: nőt nekem ti szerezzetek!

Álmosan zötyögő vonat, négyes ülés a kocsi közepén. Ebből csak hármat foglalnak el. Első ránézésre úgy tűnik, egy boldog kis család. Aztán ha az utazó férfiember az elsuhanó táj helyett inkább bennük – persze főleg az asszonykában – gyönyörködik, akkor hamarosan kiderül, hogy nem ilyen egyértelmű a leosztás. A gyakorlott Pasiszem figyelmét nem kerüli el, hogy apuka a gyerkőccel van, de a velük szemben ücsörgő Hölgy magányos, mint a Szex és New York szingli főszereplői. De a tekintetéből kiolvasható, hogy apuka nem hagyja hidegen. Hogy megtörje a jeget, még azt is vállalja, hogy a leszállás előtt egy kicsit ölébe veszi a pici szöszke lányt. Hősnőnk abban bízik, hogy hátha apuka az éjjel aztán őt ülteti az ölébe. Ám pasasunk búcsúzik, majd - kézen fogva a kis totyogóst - leszáll. Nagyot hibázott. Ezek alapján igazi kezdő pasi lehet. Mert egy valódi, vérbeli csajvadász tudja, hogy minden női szívet meg lehet lágyítani, majd meg lehet hódítani, ha tartozik hozzád egy gyerek. Vagy kutya. Vagy mindkettő. És még az sem kell, hogy a tied legyen. Sőt, annál jobb, ha csak „béreled” őket.

„Jaj, de aranyos! Hogy hívják?”

Fordítva egyébként ez egyáltalán nem működne, ami több mint érdekes. Mármint, ha a férfi útjába egy olyan nő kerül, akinél ott a gyerek, hanyatt-homlok menekül. Persze, hogy pótapukaként még plusz felelősséget vállaljon? Még mit nem! Viszont a Hölgyek számára alig létezik vonzóbb látvány egy gyerkőccel „felszerelt” apukánál. Emlékszem, az egyik barátnőm teljesen odáig volt a gyönyörűségtől, amikor az olimpiai cím elhódítása után a férfi vízilabda válogatott tagjai a gyermekeikkel a karjukon ünnepelték a sikert. Szerintem aznap éjjel tuti, hogy valamelyik félmeztelen vízipólóst képzelte a helyemre az ágyban. A lényeg tehát az, hogy a vonatos apukának szinte csak a kisujját kellett volna nyújtania, hiszen a nő megtette már a kezdő lépést. De pancser volt és leszállt. Bár lehet, hogy anyuka ott várta a peronon.

Szegény, elnyomott férfi vagyok én…

De még ezt is ki lehet játszani úgy, hogy nekünk kedvezzen a lapjárás. Mármint nem azt, ha a hites feleség ott strázsál ránk várva, hanem ha mások a körülmények. A férfiak általában igyekeznek elrejteni, ha jegygyűrű van rajtuk, de egy gyerekkel az oldalunkon nem kell ezt annyira takargatnunk. Ha a nő megszólít minket, először biztosan a kis csemete felől érdeklődik, de aztán fokozatosan felénk terelődik a figyelme. Ilyenkor pedig elő lehet adni a „feleségem egy boszorkány” kezdetű mesét. Bánatos szemekkel elpanaszoljuk, hogy megtűrt lelkek vagyunk otthon, a nejünk utál minket, a gyerek az életünk értelme, és mennyire jó lenne találni valakit, aki megért minket. Na, az ilyen monológok sok nőről lehúzzák a bugyit... És a legszebb benne, hogy nem kell igaznak lennie. Elég hozzá egy gyűrű, meg a bánatos tekintet.

A válás szélén állok én

Közben persze ne feledkezzünk meg arról, hogy eme férfias cseleink csak akkor működnek, ha a gyerek ott van mellettünk. Ugyanis ő az, aki tulajdonképpen helyettünk leveszi a lábáról a csajt. Nekünk már csak a kerettörténetet kell kiagyalni, és aztán a megfelelő irányba terelni a társalgást. A gyerek miatt gyanús lesz a felszedendő Hölgynek a családi hátterünk, ezért amikor ebbe az irányba tart a beszélgetés, mondhatjuk azt, hogy épp a válás szélén vagyunk. Ez még nyerőbb lehet, mint az előző bekezdésben vázolt változat. A nőkben ugyanis szokott működni egyfajta szolidaritás egymás iránt – ezt épp nektek magyarázzam? -, így a kis lelkiismereteteknek jobban esik, ha olyan pasit találtok ellenállhatatlannak, aki fél lábbal már kilépett a kapcsolatából.

Nem is az enyém! De ezt nem kell tudnia…

Pasiszemmel a legkényelmesebb állapot, ha a gyerek nem a mienk, csak átmenetileg „béreljük”. Például egy délutánra átvállaltam a tesótól, hogy hagy legyen végre egy kicsit kettesben a párjával. Egyébként sem árt egy kis tréning azokra az időkre, amikor majd a saját csemetémet kell kivinnem a játszótérre. De a lényeg: a „kölcsön” lurkó is tökéletes arra, hogy rabul ejtsük egy nő szívét. És bár azt az alcímet biggyesztettem ide, hogy neki nem kell tudnia arról, hogy a kis krapek nem a miénk, ám úgy hiszem, nyugodtan bevallhatjuk, hogy csak „dadusok” vagyunk. Egyfelől egy csomó későbbi hazudozást meg konfliktust kikerülhetünk; másrészt imponálhatunk a nőnek azzal, hogy ugyan ez a gyerek nem a mi génjeinket hordozza, de már nagyon égünk a vágytól, hogy mi is idegesen járkáljunk a szülőszoba előtt. Azt hiszem, ennél szebbet aligha mondhatnánk a gyengédebbik nem bájos képviselőinek.

Meg szabad simogatni?

Kedveseim, az eddigiekben leírtam Nektek, hogy milyen fondorlatokkal élünk a megszerzésetek érdekében, ha velünk van egy kis kölyök. Azt viszont szándékosan a végére hagytam, hogy van még egy teremtmény, amelytől ugyancsak menthetetlenül elolvad a szívetek. Ez pedig a kutya. Egy kutyát sétáltató férfi lubickolhat a csajozási lehetőségek között. Persze ne egy vérebet ráncigáljunk láncon, sőt, az igazán nyerő az, ha egy kölyökkutyus liheg a lábainknál. A magányosan szembejövő nők sem tudnak majd ellenállni annak, hogy meg ne simogassák a blöki buksiját; és akkor még nem is beszéltem a kutyasétáltató Tündérkékről. Micsoda zsákmány lehet, és azonnal ott van a közös téma! Ráadásul jó esély kínálkozik arra, hogy a parkban újra összefussunk. Ott aztán eljátszhatjuk a spirituális macsót, mikor elbúgjuk: „látod, véletlenek nincsenek”. Ha ügyesen kavarunk, egyik este talán már nem csak a kutyáját simogathatjuk meg…