Minek nevezzelek: a nők és beceneveik

Bocika, Playboy-nyuszi, Muki, Miss Barack, Gyík és Jani. Íme néhány kiragadott példa az extrémebb női becenevek közül. Meg persze vannak a hagyományos szólongatások, úgymint Drágám, Tündérem, Cicám, Nyuszifül, Kicsim, és lassan már a Manó is ide tartozik. Mindezt nem én mondom, hanem barátaim, akiket arra kértem meg, meséljenek a becenevekhez fűződő viszonyukról – pro és kontra. Amúgy kénytelen vagyok bevallani, hogy a Gyík az én leleményem. Egyik barátnőmet ugyanis előszeretettel hívtam Mackónak, ami annyira nem nyerte el a tetszését, mondván: a medvék meglehetősen nagydarab állatok, tehát ez olyan, mintha a súlyát kritizálnám. Ezért aztán abszolút megértő és érző teremtményként választottam egy kisebb élőlényt – hát így lett a lányból Gyík. Janinak pedig egyik kedves ismerősöm szokta nevezni a csaját; kevésbé leleményes férfiolvasóinknak ajánlanám még a Gézát, szerintem a hatás nem marad el. No de ki akarná sértegetni a Föld legszebb teremtéseit, a nőket? Barátaim és én biztosan nem, inkább nézzük, mire vagyunk képesek, ha kedvesen akarjuk átkeresztelni szívünk választottját.

Ha már csinálod, légy kreatív!

Azért is szeretem meginterjúvolni a srácokat, mert sosem okoznak csalódást. Erre a férfiak amúgy is képtelenek, de engem különösen kreatív haverokkal áldott meg a sors – többek között, ha a becézésre kerül a sor. Abban ugyanis a közvélemény-kutatásba bevont díszhímek szinte teljes egyetértésre jutottak, hogy egyrészt szeretik becézni aktuális partnerüket, másrészt, ha már erre ragadtatják magukat, akkor próbálják megmozgatni a szürkeállományukat. „Szerintem egy kapcsolatban fontos ez” – mutatkozott az egyik leglelkesebbnek Berci. „Egy idő után egyfajta bensőséges viszony alakul ki, és ezt az is jelzi, ha különböző kedves nevekkel illetjük a párunkat”. „Én mindig próbáltam egyéni neveket kitalálni” – görgette magához a csevegés gombolyagját Geri. „Ezek általában ösztönösen jöttek nálam, nem kellett agyalnom rajta. Szóval igen, én is szeretek becézni”. Ezzel az értékes hozzászólással egyúttal tovább is lökte a beszélgetést a következő pontra, ahol majdnem közös álláspontra jutottunk abban, hogy minden csajhoz egyedi megszólítás dukál.

Mind egyéniségek vagytok!

A szabályt erősítő kivételt Berci jelentette, aki őszintén színt vallott. „Nekem általában a Drágám, Cicám, Szívem azok, amiket használok. Ebből a szempontból egy kicsit konzervatív vagyok, tehát szeretem a bevált formulákat. Persze, ez mindig változhat”. Erre az utolsó mondatra csapott le Tibi, aki félig osztotta Berci nézetét, de már egy színesebb szálat is szőtt hozzá. „Én is használom az elcsépeltebb neveket, mint Édes, Szivi és társai, de ezeket nem is nevezném becenévnek, mert nem egyediek, ezeket minden barátnőmre mondtam egy kis idő elteltével. Viszont a leghosszabb kapcsolatokban van egyedi neve a lányoknak, ami csak az övék”. Az egyedi nevek terén talán Anti barátomat lenne a legnehezebb felülmúlni. „Én mindig valamelyik hagyományosabb megszólítást gondoltam tovább, így lett a Cicusból Picus, Pipka, Pipka-Mipka, a Pocakból pedig Poc, Coc, Cocak.” Pocak? Egy nő súlyával viccelődni? Nem kis kockázatot vállal a srác – de nincs vele egyedül! „Gyakran olyan becenevet használok a bébikre, ami akár alapesetben bántó is lehetne, de mivel ő is tudja, hogy nem úgy értem, ezért nem bánja. Sőt, szereti” – kezdett bele mondókájába Attila, és a lényeg még csak ezután következett. „A legtöbb lány például halálosan komolyan veszi az alakját, de volt, hogy a csajomat Pufinak szólítottam. És egyáltalán nem vette rossz néven! Tudta ugyanis, hogy ezt szeretetből mondom, ahogy azt is, hogy semmi bajom sincs a vonalaival. Ezt persze amúgy is rendszeresen kell közölni velük, hogy nyugtunk legyen. Szóval szerette ő is, mert aranyosnak tartotta. Tudom, most lehet, hogy hülyének néztek, de szerintem is aranyos az, hogy Pufi”. Ugyan már barátom, hidd el, emiatt egyáltalán nem nézünk hülyének… És azt sem szeretnénk, hogy a szerelmünk így gondoljon ránk.

Máskor is jól jöhet

Egy férfi élete ugyanis hódítások tömkelege, ezért nem mindig egyszerű dolog fejben tartani a neveket. Na, ilyenkor lehetnek roppant hasznosak a becézések. Annál ugyanis kevés kínosabb dolog van, mint az exünk nevén szólítani a jelenlegi nőnket… „Pont emiatt szerintem nagyon fontos a becézés már a kapcsolat elején is” – így Geri. „A sztenderd becenevek életet menthetnek!” – vette vissza a szót sokat sejtetően Attila. „Egy röpke l’amourban ugyanis semmi sem garantálja, hogy eszedbe jut a szerencsés csaj neve, és ilyenkor bizony egy Baby vagy egy Cicus a biztos megoldás”. Hát igen, egy férfi szereti praktikus oldalról megközelíteni a dolgokat. Dominak viszont már volt dolga olyan Hölggyel, aki nem volt vevő a becézésre, és barátom szerint „őket nem kell bolygatni ilyesmivel”. És minket?

Mi is egyéniségek vagyunk!

Eljött hát az ideje a hóhér akasztásának: azt is feltérképeztem az egybegyűlteknél, hogy vajon mennyire szeretjük mi, férfiak, ha a barátnőnk aggat ránk mindenféle beceneveket. „Nekem nagyon bejön, ha ő is elnevez valahogy” – reagált elsőként a felvetésre Berci. „De ez legyen valami kedves név, a túlzottan cukimuki megszólításokkal, mint mondjuk Babyke, engem ki lehet kergetni a világból”. Tibi ennél is többet vár a nőktől, hozzáteszem: teljes joggal. „Nem szeretem, ha csak állandóan az unásig használt tucatneveken szólítanak, mint Mókuska, Mackóm és társaik. Találjanak ők is az egyéniségünkhöz illő megszólítást”. Attila ugyancsak hasonló véleményen volt. „Nekem sincs bajom a becenevekkel, ha egyedi. A Baby-t még elviselem, de a Drágám, Édesem elnevezést nem bírom! Olyan, mintha valami gagyi brazil szappanoperából léptem volna ki” – érvelt a latin szerető. Ennél tehát még az is jobb, ha a barátnőnk mondjuk Csoffadt Keselyűnek szólít. És valóban: nem is hinnétek, milyen édesen hangozhat ez. Miután a fentieket jól megbeszéltük, a kerekasztal nagyszájú lovagjai egyetlen dolgot kérnek a cikket elolvasó Hölgyektől: meséljenek néhány vicces, becézős történetet a saját életükből – hagy érezzük igazolva a sorainkat.