Nem fér bele a férfi az életembe!

Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Azért menekültök ebbe a sajátos életformába, hogy elkerüljétek a csalódásokat, vagy pedig éppen a korábbi rossz tapasztalatok hajszolnak bele Titeket a feszített napirendbe? Az ilyen nő csilingelő nevetéssel magyarázza, esetleg a közösségi oldalon sok-sok vigyorgó smiley kíséretében adja az egész világ tudtára, hogy neki bizony egy perc szabadideje sincs. Majd kicsattan az egészségtől meg a jókedvtől. Pedig senki sem sziget. És ezt nem én mondom, hanem egy nálam ezerszer nagyobb író. De tudom, hogy ezzel Ti is tisztában vagytok. És mikor már képtelenek vagytok több programot bezsúfolni a napirendetekbe, és éjjel estek haza, azok az egyedül töltött percek pont alkalmasak arra, hogy szembesüljetek a magányotokkal. De sebaj, másnap újra felveszitek az álarcot, és eljátsszátok, hogy mennyire cool egyedülálló nőnek lenni a mai világban. Újfent ne értsetek félre. Elhiszem, hogy a fajtánk képes nagy törést okozni a lelketekben. Ám örökké akkor sem lehet menekülni. Még a férfiak elől sem. Pedig mint tudjátok, mi aztán nem a kitartásunkról vagyunk híresek.

Ég a zsír – a könnytől meg a szemem

A sportnál kevés jobb elfoglaltság létezik a számotokra, hogy önigazoljátok: nekem aztán nincs szükségem pasira! Legyen az magányos testmozgás, akár a futás, de oldhatjátok vele a felgyülemlett stresszt, és kicsit szellemileg is felfrissültök, mert legalább addig sem kattog az agyatok. Csoportban meg különösen jó ezt csinálni. Egy zumba vagy fitness órán végképp elfeledkezhettek a külvilágról, az öltözőben kitárgyalhattok minket a többi csajjal, levezetésnek meg jöhet egy protein turmix a bárban a barátnőkkel. A „csalódtam a pasikban, rohadék az összes, én többet közel nem engedem magamhoz őket” típusú nők mindezt azonban túlzásba viszik. Főleg az edzés részét. Nekik heti három edzés meg sem kottyan, sőt, kevés. Persze előszeretettel büszkélkednek az eredményeikkel: ennyi kilót fogytak, ilyen izmos a popsijuk, a matekfüzet sem olyan kockás, mint a hasuk, és a többi. Bamba férfi aggyal csak egyetlen kérdésem lenne: mégis mindezt kinek csináljátok? Tudom, fontos a jó közérzet, de ha nem engedtek egyetlen férfit sem a közeletekbe, akkor kinek és minek ez a nagy felhajtás?

Mondd utánam: áj héjt evri men!

Másik kedvencem a nyelvtanulás. Lehetőleg szuperintenzív fokozaton. Kimondottan a fickók és az egyedüllét elől menekülő nőknek. Önmagában ezzel sincs semmi baj. Képezzétek magatokat, elsajátítani egy idegen nyelvet egyébként is elég jó buli. Csakhogy! Nem leszek népszerű ezzel a megállapítással, de úgy vettem észre, a nőknél a nyelvleckék csak addig fontosak, amíg a bizonyítványba be nem pecsételik az „átment” szócskát. Sokan közületek kenitek-vágjátok a nyelvtant, viszont semmi pénzért nem lennétek hajlandóak megszólalni az adott idegen nyelven (és itt most tényleg nagy-nagy tisztelet a kivételnek!). Ettől függetlenül a heti sokszori órák arra még jók, hogy bebizonyítsátok a külvilágnak: Ti egy baromi fontos dolgot csináltok éppen. A nyelvtanulás komoly ügy, kinek lenne ideje emellett pasizni?! Ha pedig a nyelvsuliban esetleg odalép hozzátok egy helyes srác, és ismerkedni próbálna, lekoptatjátok. Mert a házit is meg kell írni valamikor. Meg különben is vár valaki Titeket otthon.

Ugye nem lakik majd senki velünk, édes gazdám?

Szegény arcra placcsant legény azt hiszi, hogy biztosan egy férfivel osztjátok meg a hajlékotokat, ám egészen más a szitu. Amikor hazaértek, nem egy ölelés, hanem egy hangos ugatás vagy miau fogad benneteket. A gazdi megérkezett a kis háziállatához. És ez a kis háziállat annyi törődést igényel, hogy mellette már nincs is időtök pasizni. Arról nem is beszélve, hogy attól a kis szőrös lénytől sokkal több szeretetet és odaadást kaptok, mint egy férfitól. Mondjátok Ti. Elhiszem, hogy féltek tőlünk, és néha tényleg gyíkok vagyunk; meg tudom, hogy van köztetek, akinél a cica és a kutyus felmehet az ágyra. De ők nem ölelnek át éjjel benneteket, nem kérdezik meg, hogy rosszat álmodtatok-e, nem főznek reggel kávét, és a meglepetés is annyi lehet tőlük, ha a vadiúj szőnyegetekre „eresztenek”. Egyik „kedvenc” lekoptatásom volt, mikor már majdnem sikerült egy randit kikönyörögnöm a csajtól, ám Ő végül benyögte, hogy a kutyájával akar csak foglalkozni, neki semmi más nem számít. Én magam is nagyon szeretem a szőrös dögöket, de nem hiszem el, hogy ezek a látszólag nagyon erős nők - akiknek nincs szükségük senkire - nem vágynak gyengédségre és törődésre.

Munkásököl, munkás nő köll?

Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem: a jó öreg meló, amire mindig lehet hivatkozni. Mert hiszen úgysem lenne olyan pasi, aki elviselné a korai ébredéseket, a túlórákat, hogy még hétvégén is csörög a mobilotok, meg amúgy sem lenne egészséges, ha hazavinnétek a benti stresszt. Ezért aztán az a megoldás, hogy jó sokat dolgoztok, és kizártok a világotokból minket. Így legalább sokáig lehet ücsörögni az irodában, úgy tenni, mint aki rettentő elfoglalt, majd másnap panaszkodni a kolléganőknek, hogy rabszolgaként bánnak Veletek. De tűritek, játszhatjátok a vaslady-t, aki ettől a pörgéstől oltári boldog. Aztán mikor elszédültök a pörgéstől, és körülnéztek az üres lakásban, ráeszméltek, hogy hiába készítettétek be a popcornt meg az üdítőt, azért csak úgy lenne az igazi a DVD-zés, ha egy férfi mellkasra hajthatnátok a fejeteket. Ellágyuló perceitekben még be is valljátok ezt. Ám ahogy a nap felkel, a játszma indul elölről. Féltek a csalódástól, kísértenek a rossz tapasztalatok. Pedig senki sem sziget. Vagy ha annak is képzeli magát, talán idővel akadna ott egy hajótörött. És akkor hirtelen már egyikük sem lenne olyan magányos.