Nincs nő hiszti nélkül

Egyetlen előnye, hogy rövid. Vagyis olyan, mint a jó előjáték. A kettő között az a különbség, hogy a durci-murci színjátékokban semmi élvezetes sincsen. A férfi nem tehet mást ilyenkor veletek, mint idejekorán megpróbálja elejét venni mindenféle későbbi toporzékolásnak, különben mindez úgy a fejünkre nő, hogy aztán sosem szabadulunk meg tőle. Ahogy a bevezetőben okosan lefektettem: ezt szépen megkapjuk veletek, mint a televíziós reklámból rendelt kopaszodás elleni szer mellé a szakállvágót. Új kapcsolatunk virágának szirmai még csak most nyiladoznak, a veszély legapróbb érzetét sem sodorja felénk a szél. Mi mégis tudjuk: előbb-utóbb be fog következni. Túl kell esnünk az első hisztin, méghozzá férfiúi méltóságunk tökéletes megőrzésével. Nem kell hozzá, hogy az ég a földdel összeszakadjon, Ti bármilyen – szerintünk – apróságból képesek vagytok drámát kreálni, avagy nyugodtan vállalhatnátok ismeretterjesztő előadásokat a „hogyan csináljunk a bolhából elefántot” szakterületből. A hiszti a modern, felvilágosult nő retiküljének kifelejthetetlen kelléke. Majdhogynem csodálattal kellene adóznunk előttetek, annyira tökélyre fejlesztettétek. Hol vannak már azok az ósdi praktikák, amely szerint a pasi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, vagy hol vannak azok a boldogságos napok, amikor drágaságaink szexszel próbáltak célt érni nálunk? Hisztit nekünk, és máris minden műkörmös bestia vágya teljesül! Valósággal misztikus fogalom, amely térben és időben nehezen behatárolható; ki tudja mikor és honnan, de egyszer eljön…

Megidézés

Szóval, ha tudnánk előre, hogy minek a következményeként csap le ránk, akkor védekeznénk ellene. Akár a lepedő akrobatikánál: ha nem vagyunk egyedül, értelemszerűen magunkra zárjuk az ajtót. A hiszti viszont nem ismer se zárat, se ajtót, áttör mindenen, és ott támadja a védtelen hím életét, ahol éri. Pasiszemmel nézve úgy vélekedünk, hogy ez nem más, mint a sértődöttség egy gyorsabb lefolyású változata. Hatása ugyanakkor többszöröse is lehet a napokon át elhúzott „haragszom rád”-nak, mivel a célotok éppen az, hogy az elővezetett faksznitok a lehető legrövidebb időn belül eredményre vezessen. Mert hát mi válthatja ki? Tulajdonképpen minden. Egy rossz helyre lerakott kabát, egy előszobában le nem vetett sáros cipő, egy üresen visszarakott üdítős doboz a hűtőben, egy nem megfelelő pillanatban érkező telefon, és máris belecsaphattok a „torkig vagyok, hogy állandóan…” felvezetéssel induló slágertémátokba. A fejünkbe akarjátok verni a játékszabályokat azzal, hogy elviselhetetlenek vagytok. A belevaló, macsó férfi azonban nem hagyná magát. ..

Segítség!

És hogy miként védekezünk mi a rohamaitok ellen? Gyakorlatilag sehogy. A Világuralmat a Férfiaknak Akciócsoport kutatórészlege szorgalmasan dolgozik az ellenanyagon, de minden eddigi kísérlet kudarccal zárult. De hogyan is lehetne útját állni olyasminek, ami ennyiféle megjelenési formában vadászik a skalpunkra? Ravaszak vagytok, mert akár az időjárást, vagy a menstruációt is a szolgálatotokba állíthatjátok („ne haragudj édes, csak feszült vagyok”); és úgy csináltok, mintha a kétperces stand-up tragedy nem lenne szándékos. Abban bíztok, hogy mi majd meghúzzuk magunkat, és az esetek többségében nem is kell csalódnotok. Briliáns elmével (ezt máskor hol hagyjátok?) ismeritek fel, hogy a férfi csak egyet óhajt ilyenkor: beszüntetni az általatok rendezett jelenetet. És mivel a konfrontálódást mi igencsak kerüljük, ezért inkább mindent megígérünk, csak a hisztinek legyen vége. Lehet ez fülsértő rikácsolás, vagy csak a fogak között elsziszegett (nem)tetszésnyilvánítás, a harcias légkört nem bírnánk sokáig fenntartani, így mi letesszük a fegyvert.

A cél szentesíti az eszközt

Mi igen, de Ti nem. Mert ne is tagadjátok: a hiszti fegyver a kezetekben. Kihasználjátok a gyarlóságunk, arra játszotok, hogy az történjen, amit Ti akartok. Mindennek gyönyörű mintapéldái is vannak. Érkezik a telefon, a haverok csábítanak egy görbe estére, de mi, a kis naiv jófiúk, előbb elkéredzkedünk szemünk fényétől. Ő csak erre vár, végre itt a remek alkalom, hogy alaposan elkapjon minket a legnemesebb szervünknél fogva. Emelkedett decibelen máris nekikezdhet az „annyit vagy velük, miért akarsz mindig elmenni itthonról, és addig én mit csináljak?” rohamnak, mi pedig érezzük, hogy sebezhető védővonalaink egymás után tűzik ki a fehér zászlókat. Ezek után már kinek van kedve kiruccanni bárhova is? Idegesek lettünk, az esténket tönkretették, de a csajunk belül dicsőségesen vigyoroghat: újabb csatárt nyert a kis bestia. A hisztit jó előre is fel lehet vezetni, és igazán kínos, ha Hölgyünk a sárkányosabb énjét pont egy nem vágyott vendégeskedés közepette, a társaság gúnyosan vizslató szempárjai előtt veszi elő. A „jutalma” ezúttal sem marad el: alapból nem volt kedve jönni, de durculásának hála legalább előbb leléphettünk. Az egy pillanatig sem zavarja, hogy mi talán maradtunk volna még…

Ettől végképp kímélj meg!

De még mielőtt megkapnám, hogy ez az észosztó figura így nőgyűlölő, meg úgy hímsoviniszta, gyorsan tiszta vizet öntenék a pohárba: mi sem vagyunk jobbak, hajjaj! Sőt, nincs is rosszabb egy hisztiző férfinál! Mert, ahogy írtam, egy bájos Hercegnőnél jószerivel alaptartozéknak számít némi időszakos nyűgösködés, talán már hiányozna is (na jó, ezt azért nem gondoltam komolyan). Viszont a teremtés koronája is tud ám kiállhatatlan lenni, ha valami nem a saját elképzelései szerint alakul. Ezért tölti annyi nő magányosan a napjait, várva arra, hogy az ura végre hazaérjen; inkább lemond a társaságról, a programokról, a barátnőkről, csak ne kelljen a birtoklásvágytól fűtött fickója hisztijét és kicsinyes kirohanásait végighallgatnia. Szóval egyáltalán nem irigyellek benneteket, ha ilyen pasival hoz össze a sors. De ez van: nekünk Ti kelletek, nektek meg mi. Még hisztisen is.