Nyár, nők, cipők

Miből sosem elég egy nőnek? Nem, sajnos nem a szexből. Hanem ruhákból és lábbelikből. Főleg igaz ez akkor, amikor néhány hónapig a kánikula uralkodik izzadó halandó létünk felett. Azt gondoljátok, hogy Pasifejjel nem tudom, miért különösen macerás ez az évszak? Őszre és tavaszra igazából csak a zárt cipők jók, a tél a csizmák időszaka, júniustól augusztusig viszont minden bejátszik. Kedves Hölgyek, olyanok vagytok, mint Gombóc Artúr (ugye nem kell magyaráznom, ki ő?) a csokival. Neki gömbölyű, kerek, szögletes, töltött és még rengeteg más csokoládéra volt szüksége, nektek meg nyáron kell legalább egy nyitott, egy zárt, egy kimenős cipő, egy strandos papucs, egy utcai papucs, egy ilyen szandál, egy olyan szandál… és akkor itt most abba is hagyom a felsorolást. Ha már mindenképpen pozitívumot akarok keresni a topánka-halmozási mániátokban, akkor azt emelném ki, hogy a választásba bevontok minket is. Több szem többet lát, a Pasiszemnek meg úgysincs párja. Mielőtt azonban belevetnénk magunkat a plázák kínálatába (aj, hosszú egy délután lesz ez…), azért előtte körülnéznénk a szekrényetek alján…

Lejárt szavatosságú darabok

Ereszkedjünk tehát térdre (pedig ez a Ti dolgotok lenne, khm…), és kezdjük meg kutatásunkat a női cipőket tároló bútordarabban, hogy felmérjük a készleteket: valóban nélkülözhetetlen-e egy újabb, huszonötödik pár lábbeli? Amúgy ebből később huszonhatodik és huszonhetedik is lett, de ne tipegjünk ennyire előre. Naná, hogy a keresgélés közben találunk legalább 2-3 olyan surranót, ami szerintünk teljesen kompatibilis arra, hogy a nyári utca népének is megmutassátok. Természetesen erre is van válaszotok, de ezen nem lepődünk meg, mert nektek mindenre van. Ahogy múltkor arra is, hogy hová tűnt az egész doboz jégkrém a fagyasztóból. Pasifüllel kimondottan érdeklődve hallgatjuk, hogy az első pár már nevetségesen régen kiment a divatból, a másik igazából kényelmetlen, a harmadikat meg nincs mihez felvenni, és igazság szerint még egyszer sem volt nőnk cukorfalat talpacskáján. Klassz, akkor, ha jól értem, ezt a teljesen felesleges és használhatatlan gyűjteményt kellene kiegészíteni még néhány darabbal. Persze jön a fogadkozás, hogy most majd olyanokat veszünk (figyelitek a királyi többest?!), amiket tényleg hordani fog a mi kis imádottunk. Hiszem, ha látom, de csapjunk bele.

Bólogató János vagyok én?

Mivel a férfi életének alapvető célja, hogy szeretné hasznosnak érezni magát (oké, ez nem az összes példányunkra jellemző…), ezért nemcsak, mint passzív kísérők veszünk részt az új cipellők felhajtásában, hanem többek vagyunk, mint szimpla testőrök. Tanácsadók. Akiknek a javaslataira azonban fütyülnek. Nem értem az egészet, hiszen pont az én Szépségem bátorított arra, hogy segítsek neki a választásban. Merthogy Ő egyetlen olyan cipőt sem talál, ami igazán elnyerné a tetszését. Pedig mennyi csini susztermunka sorakozik itt! Itt van például ez, ami megszólalásig hasonlít arra, amit múltkor az a csaj viselt az egyik szexfilmben (csak mesélték…); de ott az a másik dögös cica két székkel arrébb, aki bátran próbálgatja azt a 8 centis sarkú gyönyörűséget. Na, az már cipő! Az én Drágám meg közben egy olyan pántos szandállal szemez, amiben anno a római légió katonái masíroztak teknőc alakzatban. Pfhű, ez tényleg maratoni egy délután lesz…

A bankkártya velünk van - a szerencse nem

Azt hittem, sosem jön el ez a pillanat, de valahol a nyolcadik üzlet környékén, mikor szívem Hölgye már annak a határán járt, hogy feladja a kutatást, végre rábukkantunk egy olyan topánkára, amelyre mindketten azt mondtuk: „na, ez igen!”. Micsoda öröm az, amikor a cipőn túl a közös nevezőt is megtaláljuk! De aki korán iszik a medve bőrére, az nagy maflást kaphat az átázott bundájú mackótól. Ugyanis hiába vonulunk oda diadalmas ábrázattal a pulthoz, hogy „ebből kérnénk egy két számmal kisebbet”, az unott szőkeség szerepében domborító eladó közli velünk, hogy csak ez az egy darab van belőle. Mosoly lehervad, keresés újratölt. És találunk másikat! Túl szép, hogy igaz legyen! Az is. Ugyanis a fazonja bejövős, csak a színe lehetne néhány árnyalattal sötétebb. De hát mondani sem kell, hogy ebből is csak ez az egyetlen példány lelhető fel az egész boltban. Valahol itt szakad el a cérna. „Ha a nőm cipőt akar, akkor bizony cipőt is fog kapni; kerül, amibe kerül!” – robban ki a férfiből a harcos hím, mancson ragadja a sírás szélén botladozó kedvesét, és már repülnek is a következő üzlet felé.

Szorosabbra fűzzük… a cipőnket!

Több órányi kitartó mászkálás, próbálgatás és mérlegelés után dobozokkal megrakodva ballagunk hazafelé. A hangulatunk sokkal nyugodtabb, de az együgyű férfi nem veszi észre, hogy gyérülő hajkoronája romjai mögött már gyülekeznek a viharfelhők. Szó szerint is. Tök jó, hogy vettünk két pár egészen jóképű szandit, ugyanis az előrejelzés heves hidegfrontot és esőt vizionál a következő napokra, és hát persze, hogy ezúttal bejött a jóslatuk. Így előkapjuk a vigasztaló formánkat, és az otthoni tükör előtt bánatosan üldögélő kedvesünket azzal próbáljuk nyugtatni, hogy még mindig hordhatja a másik két cipőcskéjét. Azok viszont egyetlen alkalmat kivéve soha többet nem kacsintanak vissza ránk a lábacskáiról. Még szép, hogy válasz erre is van. „Figyelj szívem, az üzletben tetszett, de itthon már annyira nem. Meg egy kicsit nyomja is a lábfejem…” – mondja egy elbűvölő mosoly kíséretében Tündérkénk. Erre már nincsenek is szavak. Legalábbis részünkről. És nem is reagálunk semmit, de magunkban eldöntjük, hogy a következő ilyen túrára biztos, hogy az egyik barátnője kíséri majd el helyettünk. Hacsak nem lesz hajlandó megvenni azt a 8 centis sarkú gyönyörűséget.