Pasiszerelem: az autóm

A foci után ezúttal sor kerül a férfi másik nagy szenvedélyének bemutatására: a kocsikra. Azon belül is az ő saját, egyetlen, drágalátos kocsijára. Az életet boldoggá varázsoló trió harmadik sarokpontja a sör, de nem hiszem, hogy a folyékony kenyér dicséretét valaha ezeken a hasábokon kürtölném a nők fülébe. Főleg, hogy nem is szeretem. Az autók viszont teljesen más tészta. Mi több, ha én önmagamban nem lennék elég, a fajtársaim révén alapos extra rálátással rendelkezem arra, hogy micsoda szerepet képes betölteni egy modern lovag életében a négykerekű „paripa”. Hiszen, már gyerekkorunktól ezt verik belénk: amíg mi őszinte örömmel tologattuk a matchboxokat a szőnyegen, addig Ti Barbie-t próbáltátok meg kiházasítani Kennek. A guruló kisautók robogó hangját utánozva arról álmodtunk, hogy egyszer majd nekünk is saját autónk lesz. Ebből a mániából a legtöbb férfi nem nő ki. Ha a pasik hiúságával foglalkozó cikknél azt írtam, hogy néhány díszpéldányunk jobban szereti a saját testét, mint a párjáét, akkor ez ugyanígy helytálló megállapítás lehet a kocsik tekintetében is. De hát hogyan is lehetne szabadulni ettől, amikor a reklámok üzenetét fogva rá kell jönnünk arra, hogy csakis az lehet a nyerő, macsó férfi, aki alatt nagy verda terpeszkedik. És Hölgyek, ne mondjátok, hogy nektek ez nem fontos! Jó, néha beéritek két kerékkel is.

Terminátor a kerületből

Szóval kár is lenne tagadnotok, hogy a mocik zúgása bizony felpumpálja bennetek az adrenalint, és benedvesíti az… ajkatok! El is hiszem, mert két keréken száguldani a bőrdzsekis hős mögött meglehetősen izgalmas lehet. Motoros pályatársaink előnyerőként indulnak a csajozás elnevezésű sportágban, és általában a dobogó legfelső fokán zárják a küzdelmeket. Nektek, lányoknak, már csak arra kell vigyáznotok – ha ezt az életformát választjátok -, hogy anyukátok meg ne tudja, hogy merre és ki mögött repesztetek. Ugyanis tuti, hogy sikítófrászt kapna a bejelentés hallatán. Akkor már inkább egy autós pasi szédítse az ő kis szeme fényét.

Felnövés vagy fejlődés?

A férfiak életében jól behatárolt szakaszokra osztható a kialakuló autómánia. A kamaszkor vége felé lépdelve még nem marad más, mint néha lemosni a fater négykerekűjét, és jókat pózolni a lökhárító előtt, amikor épp valamelyik kiscsaj arra lejt a lépcsőházból. Aztán, miután a haverokkal hatan összedobtuk egy leharcolt Lada Zsiguli árát, az életünk átalakul: egész délutánokat végigszerelünk, gallérig olajosan, és mi ennek örülünk – ki törődik ilyenkor a nőkkel? Pedig már itt sejthetnénk, hogy később a két fél találkozik. Mert komoly(nak látszó) férfivá érve eljön a pillanat, hogy lemondást és hitelt nem kímélve megvalósul az álom: megvesszük a saját autónkat. De milyet?

Külalak: ötös!

Mi szeretünk mindenféle marha bonyolult kifejezésekkel dobálódzni: henger-űrtartalom, injektor, meg ABS. Bevallom, ezek nagy részéről nekünk sincs fogalmunk, viszont jól hangzanak. De végeredményben nekünk is két dolog számít csak: a gyorsulás és a kinézet. Mert hát egy szakadék verdával hogyan lehetne csajozni? Kábé sehogy. Ez a felismerés egyébként még a legjámborabb lelkületű férfit is megrészegíti. Elég, ha azt az esetet hozom fel példának, amikor az egyik balatoni nyaraláshoz valamelyik rokontól kaptunk kölcsönjárgányt, amely történetesen egy Mazda volt. Mondanom sem kell, úgy lógtunk ki az ablakon a csajok után füttyögve, mintha lennénk valakik. Pedig se szebbek, se gazdagabbak nem lettünk az autótól. Igaz, ahhoz megszeppentek voltunk, hogy komolyabban bármit is lépjünk, de néhány elismerő pillantást azért sikerült begyűjtenünk. Ez viszont csak egyetlen dolgot jelenthet.

Slussz(kulcs)poén

Nem mást, mint azt, hogy a nőknek sem mindegy ám, hogy milyen verda párducmintás ülésére helyezik le a csinos hátsójukat. Nem a levegőbe beszélek. Ezt bizonyítják barátaim beszámolói, akik a különböző csajozások alkalmával egészen elképesztő dolgokat hallottak, kezdve a szimpla „nekem a Peugeot a kedvencem”-en keresztül a meredekebb „én csak Renault-ós pasival állok szóba” kijelentésekig. Az egyik cimbora pedig épp a minap osztotta meg velem azt az értesülését, hogy nőket felszedni igazán jól Alfa Romeo-val lehet. Hölgyek, hát hol marad az első randis buszon zötykölődés romantikája?! Okés, megértem, nyilván kényelmesebb egy sportkocsiban száguldozni, mint a 7-esre várni a tömeggel. Nekünk van azonban még valami, ami miatt különösen fontos, milyen „szekérben” pöffeszkedünk.

Az autó maga a férfi!

Kissé kifacsart állítás, de jól lefedi a valóságot. Az autó a XXI. századi férfi státusz szimbóluma! Legyen minél nagyobb, minél több fullos extrával felszerelt, dübörögjön benne a zene, és könnyen le lehessen engedni az ablakot, hogy gond nélkül leüvölthessük a másik kretén fejét. Hölgyek, megfigyeltétek, hány pasi csinál hiúsági kérdést abból, ha megelőzik? Ilyen defektes népség ez az erősebbik nem. Ám mi úgy vagyunk vele: inkább mi legyünk azok, semmint a gumink. Persze ne gondoljátok, hogy minden hím életében az autója van az első helyen, hiszen sokunk számára ez nem több, mint egy klassz eszköz ahhoz, hogy A pontból B-be jussunk. Sőt, attól, hogy autója van, még senki sem lesz macsó man. Ráadásul vezetés közben bajosan lehet csókolódzni. Bezzeg a 6-os villamoson, a randevú után…