Szex-nyelvezet, avagy ami nem megy... azt beszéljük meg!

Rakd, amíg rakhatod. És főleg, amíg van hova. Így szól nagyapáink régi bölcsessége. Vagy ezt csak én találtam ki? Mindegy is, a lényeg, hogy nem lehet esztelenül művelni. Illetve lehet, de azt meg nem fogják szó nélkül hagyni. Hogy kik? Hát a nők! Egyik elbűvölően csábos-bájos Hölgy ismerősömmel beszélgettem múltkoriban. Arról panaszkodott, hogy pocsék a szexuális élete. Mert csinálják, ahogy csinálják, de neki teljesen más vágyai vannak. „Beszéltél erről a pasiddal?” – tettem fel a jogosnak tűnő kérdést. „Nem, dehogy. Belefáradtam a tanításába” – hangzott a kiábrándult válasz. Ezek szerint főhősnőnk legalább néhány alkalommal szóvá merte tenni, hogy mit szeretne a pucérság-ágy-orgazmus Bermuda háromszögben; aztán a fickóját ez vagy nem érdekelte, vagy képtelen teljesíteni. Esetleg azt választotta, ami a legrosszabb: rossz néven vette. Pedig jó (!) szex nélkül megette a fene a szerelmet. Éppen ezért már hetekkel azelőtt, hogy ennek a cikknek a megírásába belekezdtem, tudtam, mi lesz a kulcsmondat. Lányok, merjetek szólni; srácok, ne sértődjetek meg! Ami fordítva is igaz.

Túl korai ömlengés – mag nélkül

Az első együttlét az új partnerrel mindig különleges alkalom. Különleges, és valljuk meg, kicsit esetlen. Közösen bénázunk, hogy vajon a másoknál sikeres mozdulatok itt is beválnak-e, vajon ő is szereti, ha a fülét rágcsálják, és hasonlók. Ebben azért van egy nagy adag báj is. Később jó lesz nosztalgiázni azon, hogy milyen pancserek voltunk a közös debütáláskor. Már ha még együtt leszünk. Ugyanis lehet, hogy az első összefekvés nem bájos lesz, hanem rettentő kínos, és mindenekelőtt nagyon rossz. Milyen általában a férfi és a nő? Megbeszélik ezt? Dehogy! Ott az ajtó, aztán viszontlátásra! Annyiból megértem, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. De rögtön, elsőre kirúgni azért, mert nem tudta, hogy a kezét vagy a nyelvét használja előbb? Pasiszemmel ez kicsit elhamarkodott. Úgy hiszem, a második esély mindenkinek jár. Ami előtt simán át lehet beszélni, hogy mi volt zavaró elsőre. Ha pedig utána sem megy… akkor már tényleg kár (lehet) az időnket vesztegetni. És hogy ki az érzékenyebb? Ezt nehéz lenne megmondani…

Bányászengedély mélyfúráshoz

Hacsak nem vagyunk mindketten szüzek, akkor olyan szexuális szokásokkal landolunk új partnerünk karjaiban, amelyeket korábban itt-ott összegyűjtögettünk. Azaz, a korábbi lepedőmászások alakítottak bennünket azzá, akik most vagyunk. Ez nálunk, férfiaknál hatványozottan igaz lehet. Egyrészt sajnos nincs meg az a képességünk, mint a nőknek, vagyis nem tudjuk tettetni, hogy élveztük; másrészt az izgalmi állapotunk is eléggé kézzel fogható – vagy vonalzóval mérhető. Szóval nálunk nem elég, hogy sóhajtunk kettő hangosabbat, és azt mondjuk, „hű, ez aztán jó volt!”. Tehát látszik, ha nem megy a dolog. Ha nem működik az, ami korábban, száz és száz másik csajnál (csak a saját nevemben beszélek, khm…) nagyon is szuperált. Nagy kár, de sok fajtársam nehezen lép túl a bevált sablonokon. Riasztó, hogy mennyi fantáziátlan férfiról hallok. Bele a közepébe, aztán csináljuk. Így pedig a partnerüknek a szex a kín, és nem a gyönyör forrása lesz. Az alkalmak ritkulnak, a vágyak elkopnak, a nők savanyodnak. De miért nem szólnak? Azért mert mi is olyanok vagyunk, amilyenek.

Nem félek, nem félek…

Szerintem rengeteg nő gyűjti a bátorságát nap mint nap ahhoz, hogy végre megmondja a pasijának: „figyelj, drágám, nekem ez így annyira nem jó”. Megértem, hogy féltek egy ilyen kezdetű beszélgetéstől. Mert nagyon sok hímben még a mai napig az él, hogy a nőnek kuss – különösen az ágyban. Nekem legyen jó, a többire meg magasról teszek. De még ha nem is ennyire sült bunkó, akkor is lehet, hogy nem ér célt a mondanivaló. Rossz néven veszi. Ez sajnos mindkét nemre rengeteg esetben jellemző. A férfiak megsértődnek, bezárkóznak, azt hajtogatják, hogy „erről nem akarnak beszélni”, ha a nő feldobja a témát; ha viszont mi tálaljuk a kívánságainkat, Ti, Hölgyek, sokszor szintén eltúlozzátok a reakciótokat. Ilyenkor jönnek a „persze, már nem is kívánsz” vagy a „tudod mit, akkor keress valaki mást” mondatok. Nem érted, hogy szeretlek, és ezért akarom annyira, hogy jó legyen veled a szex? Különben is: néhány kis trükkel – majdnem – mindenkiből kihozható a Tarzan. Vagy a vadmacska.

Tanítson, Tanárnő!

A jobbtól nem szégyen kikapni – ahogy tanulni sem. Egymástól sem az. Meggyőződésem, hogy a szex olyan játék, ahol igazi örömet csak akkor találhatunk, ha látjuk és érezzük, hogy a másiknak is jó. Ez még Pasiszemmel is így van. Márpedig ha nem találjuk meg önerőből a partnerünk azon zónáit, amikhez elég, ha hozzáérünk, és máris leveri a víz az izgalomtól; akkor érdemes „térképet” kérnünk hozzá. Nincs ebben semmi szégyellnivaló. Mondja el, hogyan és mit szeretne. Hányszor és milyen pózban. Kézzel vagy… nem, ne lábbal. Vagy akár azzal is. A lényeg az élvezet. Amennyiben ez a tárgyalás eredményre vezet, hitetlenkedve nézünk majd egymásra, hogy „aztaaaa, mi ilyet is tudunk!”. Csak némi nyitottság és merészség kellett hozzá. Meg nem is olyan kevés érettség. Hogy erről tudjunk beszélni. Ahogy a felnőttek szokták, nő a férfival. Te elmondtad, hogy mindenképp használnom kell a kezemet is, én pedig megkértelek, hogy ne szorítsd annyira. Ebből kellene akkora ügyet csinálnunk? És sok párnak mégsem megy. Szóval, ha lehet egy tanácsom, Hölgyeknek és uraknak egyaránt: ne féljetek beszélni a vágyaitokról. És főleg ne dugjátok a fejeteket a homokba.