Szükségszerű női hajcsárok

A címben említett hajcsárok egyetlen, ám annál fontosabb feladata a jószágok ösztökélése. Megóvni az eltévelyedéstől, nem engedni be a tiltott területre, a bőséges legeltetéssel vezetni a gyarapodás útján; vagy éppen Észak-Afrikában a tevéket irányítani keresztül a sivatagon, hogy fáradhatatlanul jöjjenek-menjenek, lesve gazdájuk kegyeit. Ugye, nem is hálátlan szerep az ostoros személyé? Bátorkodom kijelenteni, hogy sok nő inkább tevét tartana otthon pasi helyett. Jó, csöppet nyáladzik és a púpjaival nem a legesztétikusabb látvány, de nem beszél vissza, nem sajátítja ki a távirányítót, nem követel meleg vacsorát, nem tart titkárnőt, és így azt sem követeli meg tőle, hogy az miniszoknyában végezze a napi teendőit az irodában. Ó, de szomorú, sanyarú ez a világ, hiszen férfit még mindig könnyebb leakasztani a sors széles vállfájáról, mint dromedárokat tenyészteni a Kárpát-medence közepén. Meg aztán, nem is olyan lehetetlen vállalkozás embert faragni a mocsok fickókból. Legalábbis egy ügyeskezű nő tudja, mikor kell megszorítani a gyeplőt, és mikor lehet kicsit engedni azon. Ráadásul mindezt úgy, hogy szegény párában ne is tudatosuljon: őt bizony megvezették. Szóval ki meri még ezek után lebecsülni a női praktikákat?

Láthatatlan pórázon

De nem is kell, hogy meglegyen a gyengébbik nemben a szándék, birkamód a bikák maguktól is képesek mindenféle válogatott tettekre ragadtatni magukat, pusztán azért, hogy imponáljanak a kiszemeltjüknek. Sokszor egyenesen elborzasztó belegondolni abba, hogy a századok során hány háború tört ki, vagy éppen hány fej hullott a porba azért, hogy a meghódítani kívánt nősténynek imponáljanak a vérgőzös zsarnokok. Szerencsére, ezek a kevésbé szofisztikált módszerek talán már csak néhány bennszülött kunyhó környékén tartják magukat, a modern, nyugati férfi virággal, parfümmel, vagy éppen bundával indul rohamra. Hát nem megdöbbentő, hogy mi mindenre hajlandóak vagyunk egy nő kegyeiért? Nincs az a magányos hős, az a szájtépésben jártas hímsoviniszta, akit ne csapna meg legalább egyszer a szerelem fuvallata, és fordulna ki teljesen önmagából – egy bájos teremtés kedvéért. Aztán ha a hadjárat sikerrel járt, nyugodtan hátradől, és élvezi személyiségváltozásának gyümölcsét. Ekkor jön ám csak el igazán a Hölgyek színrelépésének ideje…

Menthető helyzet?

Mert hát valljuk be, némely kivételektől eltekintve a férfi nem az a kimondottan törekvő fajta, és végképp nem az a párkapcsolatok területén. „Jól van ez így, megy már minden magától.” – sóhajtunk fel elégedetten, kezünket a tarkónk alatt pihentetve, midőn gyengéd érzelmeink viszonzásra leltek. És akár a jó fagyasztó, képesek vagyunk tartósan eme megdermedt állapotot fenntartani. A nőnek pedig nem marad más, mint előhúzni a láthatatlan korbácsot, ha nem akarja, hogy kapcsolata a Titanic lassúságával süllyedjen el a szerelem tengerében. Hiszen elmaradnak a bókok, a kényeztetések, a meglepetések, és lassan minden, amiért belénk szerettek. Sajnos, azt kell mondjam, a teve ezen a téren is lepipálja a fajtánkat, ugyanis jobban idomíthatóak, mint a kétlábú hímek. Utóbbiak ilyen esetben nem egyszer csak széttárják a karjukat, és „az én ilyen vagyok, nem tudok megváltozni” szólammal reagálnak. Ha ez nem segít, akkor veszik a kalapjukat, meg egy-két szexújságot, és újra átadják magukat az agglegény élet nyugalmas boldogságának. Persze, nem tagadom, alávaló fráterek vagyunk ezért, de biztos, hogy minderről csak mi tehetünk?

Csak okosan

Nem hiszem, hogy a férfiak körében nagy ellenkezést váltana ki az a kijelentés, hogy egy ravasz spiné bizony megtalálja a módot arra, hogy a pasija az ő füttyszavára táncoljon. Beismernénk, csak kicsit megereszkedett vállakkal. Pedig igazából nem árt ez nekünk, sőt, tudjuk, hogy a nő a javunkat akarja. Szeretné, ha többek lennénk a fotelban süppedő, a távirányítóval és a sportcsatornával meghitt viszonyt kialakító nagy büdös semminél, szeretne férfinak látni minket. Mi pedig orra bukunk ebben. Ha azonban van bennünk kitartás, akkor elkezdünk figyelni kedvesünk halk, puha szavaira – és nem várjuk meg, míg süvöltő orkán lesz belőle. És láss csodát: már a legapróbb igyekezetet is méltányolják a mi drágáink; mi pedig kénytelen-kelletlen nyugtázzuk: igazán a javunkra vált, hogy követtük az útmutatásukat.

A sikeres férfi titka

Nem is kell leragadnunk a partneri viszonyoknál, hiszen a hímek világi előmenetelének is jót tesz néhány női tasli. Példának okáért vegyük csak mondjuk David Beckhamet, aki – kis túlzással – még mindig valamelyik angol kispálya hátsó szegletében passzolgatna, ha Victoria nem kreálja meg az imázsát, és zavarja aztán végig Európa legmenőbb klubjain és reklámfilmjein; de minden bizonnyal Guy Ritchie filmrendezői pályáját is meredek ívben megemelte felfelé, hogy Madonna „yes”-t rebegett neki az oltárnál. Íme, még egy terület, ahol a Hölgyek kifejthetik ránk gyakorolt jótékony hatásukat, és kimozdíthatnak bennünket a kishitűség langyos, házaló ügynöki posványából.

Súgólyuk

Nincs mit szépíteni, muszáj bevallani: kell nekünk a női terelgetés. Talán abból is ismerszik meg a megfelelő alapanyagokból összegyúrt férfi, hogy ezeket a tanácsokat a magáévá teszi, majd a megfontolást tettek követik. Mert hát az életünk nagy százaléka mégis csak a nőkről szól. Értük akarunk változni, a kegyeiket keresve akarunk többek és jobbak lenni. Viszont ehhez kell egy hajcsár nekünk, mert ha ő nem áll a hátunk mögött, könnyen előfordulhat, hogy még egy tevével sem tudjuk felvenni a versenyt. Szegény, szegény férfiak…