A szenvedélyes repülős

Frederick imádott repülni, ez volt a leghőbb álma. Eltűnésekor összesen 150 óra repülési gyakorlattal rendelkezett. Kétszer is jelentkezett az Ausztrál Királyi Légierőhöz, ahonnan mindkét alkalommal  elutasították a hiányos végzettsége miatt. Végül 1977-ben megszerezte a tanulópilóta szakszolgálati engedélyét és a következő évben a magánpilóta szakszolgálati engedélyt. Polgárpilótának is jelentkezett, ám az ottani vizsgákat minden alkalommal elbukta.

Érdekes módon, apja Guido  Valetich szerint fia hitt az ufókban és abban, hogy hamarosan átveszik a Föld feletti uralmat.

Az ufók műve lenne?

 „Ez nem egy repülőgép!” – ez volt az utolsó mondata Valentich, amikor a melbourne-i légiforgalmi irányítóval, Steve Robey-al beszélt. Ezután elhallgatott és csak elektromos zajt lehetett hallani, illetve valamiféle lüktető kopogást, mintha valami a jármű alkatrészeivel nem stimmelt volt. Majd a kapcsolat megszakadt.

Röviddel a kijelentése előtt már említést tett arról a rádióbeszélgetésében, hogy egy másik gép követi, ami az ő repülőgépe fölött repült olyan 300 méter távolságban.

Nem sokkal Valentich eltűnése után érkezett az illetékes hatóságokhoz egy hasonlóan gyanús ufó jelentés. Később kiderült, hogy közvetlenül az eltűnés előtt és után, legalább 50 ufó észlelést regisztráltak a környéken. A szemtanúk ezüstszínű, tengericsillag alakú, valamint szivar formájú járművekről számoltak be.

Persze akkoriban a Közlekedési Minisztérium szkeptikus volt azzal az kapcsolatban, hogy ezeknek az észleléseknek bármi közük is lett volna Valentich eltűnéséhez.

A repülőgép tervezett útvonala

Tiszta időben és ideális időjárási és látási viszonyok mellett indult el és repült Valentich 1978. október 21-én a Bass-szorosban fekvő King-szigetre. Csakhogy a 40. percében rádión hívta a melbourne-i repülési szolgálatot. Mikor aztán bejelentette, hogy követik, közölték vele, hogy ők nem látnak másik gépet a környéken.

Valentich egy nagy, ismeretlen típusú gépet látott, ami négy fényes leszálló fényszóróval volt megvilágítva. Ezután jelezte, hogy a gép gyorsan közeledik felé és szabályosan követi őt, bármilyen irányba is repül. Valentich beszámolója szerint a jármű keringeni kezdett fölötte, és látta, hogy fémes felülete van, valamint egy zöld fény jelent meg rajta. Ekkor hajtómű problémákat észlelt és mikor az irányító szolgálat arra kérte, azonosítsa a gépet, akkor jelentette ki, hogy „ez nem egy repülőgép!”

Hová tűntél Frederick?

Földön és vízen egyaránt, mindenütt keresni kezdték az eltűnt gépet és a pilótáját, míg nem 1978. október 25-én, feladták és eredmény nélkül lezárták az ügyét. Hiába tudták pontosan a gép utolsó tartózkodási helyének koordinátáit, semmi lényegeset nem találtak a környéken, de még csak arra utaló jeleket sem, hogy hol lehet.  Az egyetlen nyom egy olajfolt volt a víz tetején, kb. ott, ahonnan Valentich az utolsó rádióüzenetét küldte, ám az derült ki, hogy a folt nem légi járműből származott.

 Az eltűnést követően 5 évvel a Flinders szigeten a partra mosott a víz egy motor örvlapátot, amiről 1983-ban megállapították, hogy az alkatrész egy olyan típusú repülőgépből származik, ami akár Valentich gépe is lehet, bár különös lenne, hiszen elég messzire sodródott volna a helyszíntől. Persze nem zárják ki azt, hogy az alkatrész repülés közben vált le.

Mondani sem kell, több teória is létezik arról, hogy mi történhetett. Az egyik szerint Frederick öngyilkos lett vagy szándékosan tűnt el. Bár ennek ellentmond az, hogy a család és a barátnője szerint Valentich boldog volt és elégedett. Egyszerűen nem volt oka arra, hogy szándékosan ilyet tegyen.  

Ugyanakkor van itt egy kis bibi. A későbbi vizsgálat során az derült ki, hogy nem követte az általános protokollt és nem értesítette King-szigeti repteret a lehetséges érkezéséről. Ez mit is árul el róla?

Továbbá a megrendezett halálát „erősíti” az is, hogy Cape Otwaytől nem messze egy titokzatos kisgép landolásáról kapott bejelentést a melbourne-i rendőrség, abban az időpontban, amikor Valentich eltűnt. De az édesapa szerint a fia sosem verte volna át őket.

 A Közlekedési Minisztérium azzal magyarázta, hogy a pilóta elvesztette a tájékozódó képességét és valójában a saját repülőgépét látta a víztükrön tükröződni vagy a közeli sziget fényeit látta fejjel lefelé repülve.  Az utóbbit azzal cáfolták, hogy az ilyen típusú gépeknél, fejjel lefelé repülés esetén hamar  lezuhant volna, mert nem jutott volna elég üzemanyag a hajtóműbe, márpedig elég sokáig voltak kapcsolatban Frederickkel.

Végül nem lehet kihagyni a jellegzetes ufó magyarázatot sem. Sokan úgy vélik, pláne az ufó-szakértők, hogy az idegenek keze van a dologban és ezt az aznap történt ufó észlelések is bizonyítják, meg a különös jellemzések, amiket Valentich adott a másik gépről és annak fényeiről.

Ám van egy kis apróság, is, ami meg az ufó-teóriát „erősíti”. Roy Manifold vízvezeték-szerelő az eltűnés időpontja körül a lenyugvó napot fotózta a Cape Otway-i világítótoronynál. Az előhívatott képeken egy azonosíthatatlan, gyors mozgású objektumot látni. Manifold elmondása alapján a kép 20 perccel azelőtt készült, hogy Valentich jelentést tett volna a motorproblémájáról. Az ufó-szakértők szerint a képen egy 320 kilométer per óra sebességgel haladó tárgy látszódik. A szkeptikusok egy szokatlan formájú felhőt látnak benne. Vajon melyik az igaz?

Egyáltalán lehetne ekkora „mázlista”, hogy az ufó-hívőt elrabolják az ufók? És ha igen… miért is?