REJTÉLY-MISZTIKA

6 megtörtént szellemtörténet, mely azt bizonyítja, hogy léteznek kísértetek

Szerző:

Szabó Anna

Úgy tűnik, hogy nagyon sok ház nem csak az élők lakóhelye, hanem a természetfeletti lényeké is. A szellemlakók különféle módokon éreztethetik jelenlétüket, ám a mai napig nem lehetünk biztosak abban, hogy valóban léteznek-e. Az alábbi megtörtént esetek azonban komoly elgondolkodásra adhatnak okot. Vajon tényleg körülöttünk vannak?

Gyakran fordul elő, hogy az emberek mormogásokat, nyöszörgéseket hallanak éjjelente a saját házukban, vagy éppen lépések neszére lesznek figyelmesek, pedig senkit sem látnak arra járni. Felmérések szerint még az is előfordult, hogy különös fényeket és fantomszerű alakokat láttak. Olyan alakokat, amelyek teljesen emberformájúak, csak éppen képesek átmenni a falon, stb. Néha viszont a kísértettanyákon történő dolgok nem is emberiek. Tudósítások szólnak furcsa szagokról, hírtelen huzatokról a zárt szobában, és gyors hőmérsékletváltozásokról. Esetenként maguktól felkapcsolódnak, vagy kialszanak a fények, és a tárgyak egyik pillanatról a másikra megmozdulnak.

A kísértetjárás gyakran abba marad, mihelyt egy meghatározó személy elköltözik az adott házból. Más esetekben szükséges szakértőt hívni, aki tudja, hogyan kell ezt a jelenséget kezelni. Az esetek 90 %-ában a kísértett hely tanulmányozása során a szakértők ugyanis rábukkantak valamilyen múltbéli, szörnyű tragédiára. Emiatt sokan azt hiszik, hogy a kísértetjárást az okozza, hogy valakinek - aki valaha kapcsolódott az adott helyhez - a lelke földhöz kötött, vagy éppen képtelen a szellemvilághoz csatlakozni.

{KEPGALERIA}

Szeretnél elsőként értesülni a legújabb angyal- és csillagüzenetekről, számmisztikai elemzésekről, ezoterikus írásokról, önismereti tesztekről, jóslatokról, misztikus előrejelzésekről? Iratkozz fel a hírlevélre itt >>

6. Egy házikó védőszelleme

Ez az eset Amerikában történt meg egy családdal, akik ugyanabban a hegyi kisházban vakációztak immár 22 éven át. Azóta jártak oda, hogy az első gyerek két éves lett, mindig augusztus utolsó két hetében, mind a 22 évben valamivel együtt nyaraltak. Arról számoltak be, hogy néha ez a valami ugyan ijesztően is tudott viselkedni, de mindig érezték, hogy védelmezi a házat és a környékét. A kisház 9 másikkal együtt egy szépséges tó partján állt. Az öreg gondnok is tudott róla, hogy van valami fura a környéken, de csak megvonta a vállát, és nem foglalkozott vele. A kutyái azonban néha nyugtalankodtak, sarokba húzódtak és nyüszítettek.

Egyszer a szülők úszni mentek, és a gyerekek tüzet raktak a kandallóban, hogy apu meg anyu fel tudjon melegedni a hideg víz után. A kissrác már nagyjából tudta, hogyan is kell tábortüzet rakni, de rengeteg gyújtóst rakott a kupac aljára, a húga pedig újságpapírokat dobált a tűzre, így pillanatok alatt hatalmasak lettek a lángok. A vacogó szülők arra érkeztek haza, hogy már a szőnyeg is tüzet fogott, és a lángok a szoba közepe felé terjedtek. Egy pillanatra pánikba estek, a gyerekek, pedig ott álltak rémülten, a falhoz lapulva. És akkor, bármilyen hihetetlen is, míg ők dermedten álltak, valami elkezdte a lángokat oltani, nem csak a lángnyelveket csapkodta, hanem le is fojtotta
a tüzet, mintha egy nagy, vizes takarót dobott volna rá. Perceken belül nyoma sem volt a vésznek, csak a füst, a megpörkölődött szőnyegek emlékezettetek a majdnem-tragédiára.