3. A fehér arc

"Egy éjszaka lefeküdtem a hátborzongató, befejezetlen alagsorban, és a Halloweent néztem (amit már jóval százszor láttam), amikor hirtelen hideget éreztem, és a fények villogni kezdtek. Fél órával később a fények teljesen kialudtak és elment az áram. Abban az időben féltem a sötétben, ezért hívtam anyukámnak, hogy hozzon nekem egy zseblámpát, de senki sem jött. Vártam, míg a tévében fehér arc volt. Rám bámult (a tévékészülék kikapcsolt, ne feledd). Csak néztem ezt az arcot, gondoltam, hogy csak visszaverődés, de aztán láttam, hogy a szemek pislognak és rám bámulnak. Ez az arc elmosolyodott, és fogai nem emberi fogak voltak, hanem élesek és hosszúak. Sírni kezdtem és hívtam anyámat. Ekkor sírva az emeletre szaladtam, hogy anyukám ágyában aludjak.”

-ruerains