Ókori Egyiptom

Igen, ezt valószínűleg mindenki tudja, hogy az ókori Egyiptomban a macskákat szent állatként tartották számon. Itt kezdődött a macskák valódi pályafutása. A nílusvidéki házi macska ősének a Felis ocreata maniculata nevezetű fakószínű abesszíniai macskát tekintjük és akiről felismerték, hogy igazán hasznos állatok, mivel irtják a kártékony patkányokat és egereket, de még a kígyókat is képes „hatástalanítani”. Ez már eleve piros pont volt a részükre. Aztán azt is megfigyelték az egyiptomiak, hogy az erős fényben összehúzódik, a sötétségben pedig kitágul a macskák pupillái, ami hasonlatosak a Nap és Hold változásához, ezért Rának a napistennek és természetesen a macskaistennő Básztetnek a szent állatává tették meg őket. Annyira tisztelték és védelmezték őket, hogy ha egy macska meghalt, a Nílus-vidékiek gyászuk jeléül szemöldökeiket vagy a hajukat lenyírták. Diodorus említi, hogy az egyiptomiak hadjárataik alkalmával az idegen országokban talált macskatetemeket összegyűjtötték és hazájukban bebalzsamozták és eltemették őket, ami egyébként is bevett szokás volt. Aki pedig bármilyen körülmény között megölt egy cicust, az feltétlenül halállal bűnhődött.

Nem mellesleg az egyiptomiak szerencsének tartották egy hűséges házimacska jelenlétét.