A "köddé vált" kolónia

A történet kezdete 1584-re vezethető vissza, amikor az angol királynő (I. Erzsébet) parancsára Sir Walter Raleigh vezetésével expedíció indult Roanoke környékére, ahonnan különböző állatokkal és növényekkel, valamint két bennszülöttel tértek haza. A királynőben felmerült, hogy a messzi távolban adottak a jó lehetőségek egy állandó település kialakításához.

Az első csoport hamarosan útra is kelt, de a gyarmatosítás meghiúsult az őslakosokkal való állandó viszályaik és az egyre fogyatkozó élelmiszer tartalékaik miatt. A szinte éhhalál szélén álló csapatra Francis Drake nevezetű kalóz talált rá, aki segített nekik visszajutni a szülőföldjükre.

 (Sir Walter Raleigh)

A második kolónia három év múlva indult útnak, és 1587 augusztusában érte el a sziget partjait. Az első brit település létrehozói az Újvilágban 116 fő volt, köztük 17 nő és 9 gyermek. Leveleikben többször jelezték, hogy a várt elképzeléseknek megfelelően sikerült letelepedniük és otthonosan berendezkedniük. Az egyik helyi indián törzzsel is kezdtek barátságos viszonyt kialakítani, bár a többi törzs továbbra sem nézte őket jó szemmel. Hamarosan az első amerikai földön született gyermek (Virginia Dare) is megérkezett, John White unokájának személyében.

Úgy tűnt, hogy a dolgok szépen haladnak és egyre inkább valóra válnak a királynő reményei.
Azonban rövidesen kiderült, a késői érkezésük miatti időpontnak köszönhetően, ültetett terményeik nem tudnak már megfelelően beérni. Így a mindennapi ellátást a saját élelmiszerkészletükből kellett megoldaniuk, ami egy idő múlva az utánpótlás hiánya miatt, igen szűkösnek bizonyult.

 (John White által készített akvarell az indiánokról)

Eközben az ellenséges törzsekkel is összetűzésekbe keveredtek, ami odáig fajult, hogy egyik társukat (George How) holtan találták a parton.
A folytonos félelem és kilátástalanság miatt John White (a települések vezetője) visszatért Angliába, hogy több élelmiszerrel és emberrel térjen vissza.

Mindezek előtt még felállítottak magukban egy egyezményes jelt arra az esetre, ha veszély esetén a hátramaradottaknak el kell hagyniuk a települést. Abban maradtak, hogy a környező fák törzseibe jeleket (máltai kereszt) vésnek.

Azonban időközben kitört az angol-spanyol háború, és így White csak 1590 júniusában térhetett vissza, de a várttal ellentétben már senkit nem talált az otthonaikban, sem pedig a környéken. Lánya, veje és unokája, valamint a többi telepes nyomtalanul eltűnt.
A reményvesztett férfi mindhiába kereste az erőszakra, betegségre utaló jeleket, esetleg egy-egy holttestet, azoknak semmi nyomát nem fedezte fel. A környező fákat vizsgálva nem talált egy máltai keresztet sem, csak egy szót: „Croa", valamint a telep kapuoszlopába vésve még egyet: „Croaton", mely még misztikusabb jelleget kölcsönzött az esetnek.

Így a további kereséseknél azt feltételezték, hogy a telepesek önszántukból mentek el, de hogy valójában hova, az rejtély. A másik elképzelés szerint ezek a hátrahagyott szavak a békés indián törzsre (kroatánok), esetleg egy közeli szigetre utalhattak, de a kutatásuknak ott sem lett meg az eredménye.

Számos emberi feltevés van arra, hogy mi játszódhatott le valójában.

Egyesek azt tartják, hogy egy törzzsel kerültek valamilyen összeütközésbe, és így azok ellenük fordulva mindenkit megöltek. Mások szerint, amikor már nem volt mit enniük ők segítettek, és a telepesek az évek folyamán a törzs részesei lettek, beolvadva a közösségükbe.

Más elmélet azt tartja, hogy az éppen akkor érkezett spanyol hódítok végeztek velük.

Egy több mint 400 éves térkép, amelyet John White felfedező rajzolt az 1580-as években, és amely Virginiát és Észak-Karolinát ábrázolja (a British Museum birtokába 1866-ban került), a brit és amerikai tudósokban azt a tényt erősítette tovább, hogy a telepesek saját önszántukból kerestek új helyet, mivel a többség elégedetlen volt a választott hellyel.

Véleményük szerint a választott új helyet, a térképen található erdőszimbólum jelöli.

Az igazság kiderítésére még ma is több kísérlet folyik, addig is számunkra továbbra is talány marad a kolónia valódi sorsa.