A Biblia szakértője „bizonyítékokat” tárt fel, miszerint a 10 pestis nem az emberekre irányult

A felfedezések szerint valójában egy-egy istenségre irányult az ókori egyiptomi pantheonból - állította egy szentírás-szakértő.

A héber Biblia és az Ószövetség 10 pusztító csapásról, pestisről beszél, amelyet Isten küldött Egyiptomra. Az Exodus könyvében a csapások megtorlást jelentenek a gonosz fáraóra, amiért nem hajlandó szabadon engedni Isten választott népét a fogságból. A Mózes által megjövendölt 10 járvány megelőzi az izraeliták kivonulását a Vörös-tengeren át, és a 10 parancsolat átadását.

A szentírásokban a csapások fokozódtak az intenzitásukban és azzal kezdődtek, hogy a víz vérré változott.

Ezután Egyiptomot békák, tetvek, legyek rajai és az állatállományra vetett pestis csapott le.

Az Exodus 9 ekkor leírja az egyiptomi emberek további csapásait, amelyet jégeső és tűz zivatar követett.

Sáska rajok sújtották a nemzetet, amelyre utána három napig sötétség ereszkedett.

Az utolsó és leghalálosabb pestis során Egyiptom minden elsőszülött fia meghalt, beleértve magát a fáraó fiát is.

És bár a történelmi konszenzus szerint a 10 pestis nem az események történelmi beszámolója, egyes szakértők nem értenek egyet.

A National Geographic Channel egyik dokumentumfilmje például azt állította, hogy természeti kataklizmák és események magyarázzák az egyes csapásokat.

Tom Meyer, az amerikai kaliforniai Shasta Biblia Főiskola és a Graduate School bibliatudomány professzora az Express.co.uk-nak azt is elmondta, hogy az egyiptomi istenek panteonjában minden egyes csapás és egy meghatározott istenség között szoros kapcsolat van.

Meyer professzor véleménye szerint a felfedezések egy teljesen új megvilágításba helyezhetik az Exodusban talált beszámolókat.

Azt mondta, régészeti felfedezések kerültek napvilágra, amelyek segíthetnek jobban megérteni Egyiptom tíz pestisének híres bibliai beszámolóját.

"A Biblia szerint YHWH, Izrael Istene által küldött tíz csapás megmutatta felsőbbrendűségét Egyiptom isteneivel szemben.”

"A régészetnek köszönhetően nem csak megállapíthatjuk, hogy néztek ki ezek az egyiptomi istenek, hanem megértjük, mi volt a céljuk az ókori Egyiptom vallási rendszerében.”

"A Nílus folyamának vérré válásának első pestisét az ókor úgy fogta fel, hogy az YHWH győzelmet aratott a híres egyiptomi isten, Ozirisz felett; az egyiptomiak úgy vélték, hogy a Nílus az Ozirisz, Ízisz férjének véráramlata."

„A harmadik, a tetvek csapása Seb vagy Geb egyiptomi istennek, a föld istenének felelhet meg, ahonnan minden származik, beleértve a tetveket is.”

Meyer professzor elmondta: "A legyek negyedik csapása megmutatta az YHWH hatalmát Hatchinak, a mocsarak istennőjének.”

"Az ötödik csapás az állatokra sújtott le, mint a tehenek, Egyiptom egyik legerősebb istenére irányult: Ápiszra, az erő és a háború győzelmének bikaistenére.

"A hatodik járvány, a források pestise Szekhmet istennő ellen irányult, akinek hatalma volt megállítani a járványokat.”

"A jégeső hetedik csapása Nutot, az égistennőt és Oziriszt, a növények istenét célozta meg.”

„A második, a békavész, Meyer professzor véleménye szerint, Heqt egyiptomi békaistennőre irányult, aki vélhetően termékenységet hozott.”

"A szöcskék nyolcadik pestise azért volt jelentős, mert az egyiptomiak imádták a szöcskéket, és a béke és a túlvilág isteneihez társították őket.”

"Ken Henderson egyiptológus szerint a három éjszakás sötétség kilencedik csapásával magát, Rét, az imádott napistent támadta meg."

A tízedik és egyben az utolsó csapás volt a legjelentősebb, mivel Meyer professzor Egyiptom elsőszülött fiainak lesújtását úgy értelmezi, hogy közvetlen támadásként "magát az istenembert, a fáraót" támadja.

Hozzátette: "A régészetnek köszönhetően jobban megérthetjük, hogy a Bibliában feljegyzett tíz csapás valóban Egyiptom különböző isteneire irányult-e, és meghatározhatjuk, hogyan jelentek meg ezek az egyiptomi istenek az emberek előtt mintegy 3500 évvel ezelőtt."

forrás