A dinoszauruszok 300.000 évvel a mexikói meteor-becsapódás után is éltek még

Dr. Gerta Keller, a New Jersey-i Princeton University kutatója szerint a mexikói partoktól nem messze, 65 millió évvel ezelőtt történt Chicxulub-becsapódás önmagában nem eredményezhette a dinoszauruszok kihalását.

A hatalmas aszteroida vagy üstökös becsapódása által okozott kráter nyomainak a bizonyítékát már megtalálták a Yucatán-félsziget partjainál, a tenger felszíne alatt.

Azonban Dr. Keller szerint a Chicxulub csak az előfutára volt egy sokkal nagyobb becsapódásnak

Ez a becsapódás több mint negyedmillió évvel később következett be. A kutató azt állítja, hogy ez a későbbi meteorit volt az, amely Földön kívüli eredetű irídium nyomait hagyta a Föld szikláiban, nem pedig a korábbi.

Azonban eddig még senki sem találta meg a hüllők korszakának a végét okozó becsapódás kráterét, amely az egyik legnagyobb tömegkihaláshoz vezetett.

- Van bizonyíték arra, hogy talán Indiában csapódott be – mondta Dr. Keller.

A kráter, amelyet az egyik szakértő Shivának nevezett el, a becslések szerint mintegy 500 kilométer átmérőjű lehet. Azonban nem sok bizonyíték mutat a létezésére.


A Chicxulub 300.000 évvel a tömegkihalás előtt csapódott a Földbe

Dr. Keller azt mondta, hogy az óceánfenékről felhozott, fúrás útján szerzett üledékekben talált tengeri mikrokövületek azt mutatják, hogy a Chicxulub 300.000 évvel a tömegkihalás előtt csapódott a Földbe.

Azok az apró tengeri állatok, amelyek létrehozták a mikrokövületeket, gyakorlatilag sértetlenül megúszták a becsapódást.

A Chicxulub becsapódása, valamint az Indiában hosszú ideig tartó vulkáni tevékenység a szakadék szélére sodorta az állatfajokat, mondta Dr. Keller.
A több mint egymillió évig tartó indiai vulkáni tevékenység miatt óriási mennyiségű, üvegházhatást okozó gáz került a légkörbe. Amikor a Chicxulub becsapódott, a felszíni hőmérséklet már 7-8 fokkal melegebb volt, mint 20.000 évvel korábban.

Az ezen események miatt legyengült fajoknak végül a második becsapódás adta meg a kegyelemdöfést.