A fehérorosz Nostradamus

Vaszilij, a jós

A jövendőmondó Polock környékén született 1376-ban, egy ortodox hitű családban. Vaszilij Nyemcsin apja, nagyapja és dédapja is asztrológus volt és szinte természetes, hogy maga is ezzel, és gyógyítással kezdett foglalkozni, amint felnőtt. Az 1400-as évek első felében egy krónikás feljegyezte, hogy II. Vaszilij cár személyes orvosa is volt egyben. Ehhez képest a „doktor úr” meglehetősen különös életmódot folytatott. Minden évben néhányszor, a cár engedélyével egy-két hónapra elvonult egy távoli kolostorba, és ott remete módjára élt, meditált. Feljegyezték azt is, hogy olykor valamiféle szent őrület jött rá, megszállottként viselkedett, aztán egy időre elhagyta a kolostort, és a környező falvakban kolduló barátként járkált. Ilyenkor csak abból élt, amit jólelkű emberek vetettek oda neki. Jóslatait le is írta, de az eredeti példány elveszett. Viszont létezik két olyan beszámoló jelenleg is élő szerzők tollából, akik állítólag olvasták Vaszilij jóslatait. Pavel Globa és Konsztantyin Dacsko nemegyszer bőven idéz belőlük.

„Véres idők jönnek”

Vaszilij Nyemcsin az 1400-as években, tehát a XV. században élt. Azt jósolta, hogy a következő században, az 1500-as években feltűnik orosz földön egy „vérszívó vámpír”, azaz egy olyan zsarnok, aki pusztasággá teszi az országot és rengeteg kivégzést hajtat végre. „Ördögtől megszállott gyermekgyilkos”-nak titulálta ezt a meg nem nevezett uralkodót. Hátborzongató az a pontosság, amellyel előre látta Rettegetett Iván eljövetelét (1530-1584), aki valóban nyomorba döntötte az országot, iszonyatos zsarnokságot vezetett be, amelyhez a későbbiek folyamán csak a sztálini rendszer volt hasonlítható (nem véletlen, hogy Sztálin népirtó módszereinek egy részét éppen Rettegett Ivántól kölcsönözte…).

Iván cár uralmát követően előbb egy szelíd korszak jön (ez tényleg így történt), de aztán ismét nagy zűrzavar köszönt az orosz államra. A nagy zavart többek között az okozza majd – jósolta –, hogy egyszerre hat önjelölt verseng majd a trónért, és lesz közöttük egy, akinek kezéhez az előző uralkodó vére tapad… Akik valaha is akár csak egy kicsit foglalkoztak az orosz történelemmel, azok tudják: minden szóról szóra „bejött”.

Megjósolta Nagy Péter cárt, igaz, kissé különösen. Azt írta róla, hogy „arca a macskáéhoz lesz hasonlatos”, amiben volt is valami. Megírta, hogy egyszerre lesz jó és nagy, de rossz és ördögi ember is, akiben a jó és rossz folyamatos küzdelmet folytat, és utána meginog az emberek hite a vallásban, „a szentélyekbe behatol az ördög”. Majd azt jósolta, hogy ezek után „fehérnépek uralma” jön el, azaz cárnők-cárnék fogják kormányozni az országot „száz éven keresztül”, amely időszak alatt Oroszország ugyan felemelkedik, de majd vissza is zuhan… És milyen igaz! Nagy Péter felesége, I. Katalin után jött Anna, aztán Erzsébet, majd egy német nőt ültettek a trónra, aki II. (Nagy) Katalin néven uralkodott Szentpétervárott.

Vaszilij Nyemcsin ekkor mintha lendületbe jött volna és belevágott a folytatásba is. Akik olvashatták az eredetit, azok a szemüket dörgölhették a csodálkozástól. Mert lám, mit olvastak? „Ezután következik egy szörnyű háború a frankok államával, vezérük még a fővárost is elfoglalja. De a nagy fagy elűzi őt innen, senkitől fel nem ismerve menekül majd el, és egy kicsiny szigeten rejtezik.” Hát ez bizony Napóleon és az 1812-es francia-orosz háború rövid, de igen találó leírása.

Modernebb jóslatok

Ezután Vaszilij kihagyott mintegy száz évet, és ekkor következett a cím alatt már idézett jóslata Leninről és a bolsevikok „forradalmáról”. De ez még nem volt elég. A huszadik századi orosz föld rettenetes állapotát leírva Vaszilij előre látta, hogy egyfelől az egyházat sok támadás éri majd (ez is így történt), de még Sztálin eljövetele sem maradt rejtve előtte. Igaz, ő úgy tudta, hogy „jön egy örmény zsarnok” – aki grúz volt végül is. Ez persze semmit sem változtatott a dolgok menetén. Sztálinról annyit írt, hogy „acélkalitkában fog lakni” (talán a vasfüggönyre célzott, nem világos) és hogy „égig érő házat kezd építtetni” (egy híres moszkvai templomot felrobbantatott és a helyére akarta építeni a világ legmagasabb épületét, amiből végül is semmi sem lett). Az sem maradt rejtve előtte, hogy ezt a zsarnokot, ez a rossz szellemet „kétszer temetik el” – ami szintén igaz lett, hiszen Sztálin bebalzsamozott holtteste előbb Lenin mellett feküdt, aztán amikor poszthumusz kegyvesztett lett, a Kreml falába temették.

A tizenötödik századi férfiú azt is megjósolta, hogy az oroszok az 1980-as években „három fekete csapást” fognak megélni. Mai magyarázatok szerint feltehetően Csernobil volt az első („csarnobil” a város eredeti orosz-fehérorosz neve, azaz a „fekete” jelzővel kezdődik), a második a Karabahban zajló háború (a „kara” a kaukázusi török nyelvekben feketét jelent) és a harmadik a csarnovcai, rejtélyes eredetű gyermekjárvány – a helység nevében ismét ott lapul a „fekete” szín. De a jóslatokban szó van egy bizonyos „Megjelölt Misáról” is. Aki a mai magyarázók szerint nem lehet más, mint Mihail Gorbacsov, az emlékezetes vörös folttal a fején.

Állítja, lesz egy nagy krízis, amelybe az emberiség majdnem belepusztul, de kimászik a bajból és utána jobb sora lesz. A Szahalin-félszigeten egy új emberi faj jelenik meg, majd eljön az az idő, amikor a tengerek kilépnek medrükből (csak nem a globális felmelegedés miatt elolvadó jég emeli meg a világóceánok szintjét?). Mindenestre szerinte a Krím-félsziget szigetté válik. És persze az 1400-as évekből előre tekintve tudta, hogy az emberek eljutnak a Holdra, sőt „egy vörös planétára” is, és hogy acélkocsikban és gömbökben fognak száguldozni a földön és repülni a levegőben, „miként az angyalok”. Ami minket nagyon is érdekelhet: azt jósolta, hogy a modern időkben egyszer csak a tenger fenekéről felmerül egy másik civilizáció, olyan emberek, akik számunkra teljesen idegenek, akik „számtalan hajót elragadnak majd” (Bermuda-háromszög?). Minderre pedig nem is sokára, a huszonegyedik század első felében kerül sor.

Igaz, vagy sem?

Azért néhányan még kételkednek, és talán okuk is van rá. Ugyanis az egyetlen jelenleg élő ember, aki állítólag látta Nyemcsin eredeti kéziratát, Pavel Globa orosz asztrológus (szül. 1953). Ő volt az, aki egyetemi oktató korában, titokban, egy csoport diáknak tanítani kezdte az asztrológiát még a szovjet időkben, a hatalom lecsapott rá és börtönbe zárta. Ehhez tudni kell, hogy a pártállami időkben, a marxista ideológusok számára elfogadhatatlan volt az az állítás, hogy a csillagok befolyással lehetnek az emberi sorsokra, képességekre, eseményekre. Amikor aztán Globa végre kiszabadult, a tudományos karrier lehetősége megszűnt számára. Jelenleg Kazahsztánban él, és csak asztrológiával foglalkozik. A kételkedők szerint nincs és nem is volt semmiféle Nyemcsin-kézirat. És bár élt egy ilyen ember a tizenötödik században, aki valóban a cár orvosa volt, de ennél többet nem tudunk róla. Lehet, mindez csak egy nagy misztifikáció, csalás? Talán egyszer kiderül az igazság.